A múlt, a jelen, a jövő.

Mostanában zártam le a múltamat. Zárt kapukat döngettem, nagyon hosszú történet, de nem írom le. Hiszen már lezártam. Segített a jelen, alábbiakban van leírva, hogyan:

Jött egy kedves lány, aki történetesen a legjobb barátom volt barátnője. Legjobb barátom szakított vele, nem működött a kapcsolatuk. Valahogy nem illettek össze, és a fiú is mást szeret. A lány azonban teljes mértékben bele van esve, viszont tenni nem tud mit. Most van az a korszaka, hogy próbálja a kiutat keresni.

A lány a kémia tanítványom. Cél az emelt szintű kémia ötös az októberi szintemelő érettségin. Én úgy érzem, kezdünk közelebb kerülni egymáshoz. Miért is? Sétálni hív, hogy a meglepetését átadjam, bicajozni jön velem, egy konkrét számot azzal a névvel illet, hogy "a számunk"... Viszont DVD bemutató estre nem akar eljönni velem. Moziba meg igen, hogy lerója a kémia tanítást. Nem értem azonban, hogy ha valakivel moziba megy, az már eléggé közeli kapcsolat. Ha pedig nem szívesen teszi, miért ő ajánlja fel?

A jelen az, hogy észrevettem, hogy elkezdtem hozzá kötődni. És egyre jobban. A lány amúgy nagyon csinos. Olyannyira, hogy ismerősei még szépségversenyre is neveznék őt, de kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Komoly lány, de nagyon sérülékeny, törékeny. Egy határig nagyon jól megközelíthető, onnan meg hirtelen elérhetetlennek látszik. Egyszerűen nem tudom megközelíteni ennél jobban.

Több ismerősünk szerint összeillünk, köztük a legjobb barátom javasolja. Véleménye szerint be tudnám gyógyítani nagyon sok sebét, amit eddig kapott ez a lány, és kifejezetten örülne neki, ha ezt meg is tudnám tenni. De egyszerűen nem tudom, hogyan. Nem tudom, hogyan alakítsam a jövőt, nem tudom, mit lehetne tennem.

HGyu