A királylány

Egyszer volt, hol nem, tán az Óperencián is túl, de mindenesetre egy hatalmas toronyban -- vagy valami hasonló helyen -- élt egy királylány.

Messzi földön terjedt a szóbeszéd, miszerint a vár bevehetetlen, eddig egy legény vagy leány sem akadt, aki meg tudta volna mászni, hogy kimentse lakóját a szörnyű magasságból. Nosza, hősünknek se kellett több, elhatározta, hogy majd ő aztán!, mert ugye azért az mégsem járja, hogy egy meseszép királyleány egyedül raboskodjon holmi tákolmányban.
Fel is kerekedett hát, fittyet hányva mindarra a száz meg száz veszedelemre, amely útjába álhatott volna: manók, boszorkányok, görbeorrú gnómok, sárkányok, páfrányok. De szerencséje volt, egyikkel sem futott össze. Pontosabban egyszer látott egy görbelevelű törpesáfrányt, de úgy ítélte meg, hogy az iméntiek ilyetén kombinációja talán nem olyan lélekmorzsolóan aggasztó, hogy érdemes legyen vele hadakozni, így végül különösebb problémák nélkül, de azért hosszú idő után megérkezett úticéljához.

Felkiáltott:
- Üdv néked, drága leányzó!
- Üdv néked is - dugta ki fejét az ablakon a királylány - hát te meg ki volnál?
- Én vagyok a hős lovag, és egyet se félj, megmentelek, szép hölgy! - ím a felelet, s már serényen neki is látott volna, hogy megmássza a Tornyok tornyát, mire...
- Á, hagyd csak, inkább olvasgatok egy kicsit.
- M-m-mi?! - nyögte meghökkenten
- Olvasok. Tudod, könyvet.
- Miért?
- Mert olyan jó! Teli van kalanddal, romantikus hősökkel, táltos paripákkal, csodával!
- De... de... de hiszen én pont azért jöttem, hogy mindezt megadjam neked...
- Tudod, mit? Inkább gyere fel, megmutatom, olvassuk együtt!
- Na jó, egye penész - sóhajtotta a lovag, és újfent nekilátott volna, hogy megmássza a hatalmasságos tornyot (bár mintha egy hajszálnyit kevésbé lelkesen, de lehet, hogy csak képzelem), mire...
- Minek fogdosod te azt a falat?
- Fel akarok menni!
- Hülye. Van kulcsom...

Végül felment, a királylány megmutatta neki, és azóta is boldogan, amíg...
... a könyv időközben lezötykölődött az ágyról a földre, és pont egy mesénél nyílt ki holmi királylányról, toronyról meg hős lovagról...

Ó, te modern ifjúság!