Gondolatok a Milan-Juventus meccséről (2012. február 25.)

Mint ismeretes a tegnapi napon, azaz 2012. február 25-én lezajlott a menetrendszerűen előírt Milan-Juventus mérkőzés. Jómagam a Juventusnak szurkolok, de úgy gondolom, hogy minden ember nevében beszélhetek, ha azt mondom, hogy a mérkőzés több szempontból sem azt hozta, amit vártunk. A tények szerint a végeredmény 1-1 lett két szabályos góllal. A Milántól az ex-juventusos Antonio Nocerino talált be, Leonardo Bonucci hibáját kihasználva, ráadásul a Juventus védőjén meg is pattant a labda. A Juventus hivatalosan elismert gólját, vagy válaszát Alessandro Matri gyűrte be kapásból, Simone Pepe beadásából.

A mérkőzés rövid összefoglalója az alábbi linken érhető el.

Két szabályos gólról számoltunk be, és nincs is ezzel gond, de a másik két meg nem adott találattal már annál inkább. Talán haladjunk időrendben. Nocerino gólja után nem sokkal a Milan egy szöglet után talált be ismét. A kis szöglet beadása egy csúsztatott labda formájában jutott el Mexeshez, aki ráfejelte a Buffon kapujára, de a Juventus portása bravúrral hárított, majd Muntari a kipattanó lövést újra befejelte, és Buffon ezt már csak a gólvonal mögül tudta kihalászni. Leírom, hogy a hivatalos szabály úgy szól, hogy akkor van gól, ha a labda teljes terjedelmével a gólvonal mögé kerül. Ez a vizsgált esetben bőven teljesült, így a kedves partjelző csúnyán benézte. Az úriembert Roberto Romagnolinak hívják, és remélhetőleg legközelebb csak a lelátóig engedik be.

A fórumokon látom, hogy téma lett, hogy a Muntari gólja eleve lesen született, mert Vidal a partvonal mögött álldogált. Vidalt a lendület vitte ki, így szó sincs arról, hogy szándékosan vonta ki magát a játékból, amit egyébként nem lehet. Sajnos nincs normális kameraállás a dologról, de Muntari nem volt lesen. Azt kell nézni ilyenkor, hogy Mexes mikor fejelte kapura a labdát. Ez a döntő momentum. Vidal egy olyan testrészével állt konkrétan a partvonal előtt picivel, amivel gólt lehet szerezni, vagyis a lesszabály szempontjából Vidal helyzete számít. Innentől kezdve Muntari nincs lesen. De még ha lesen is lett volna, akkor sem lett volna jó ítélet a játék továbbengedése, hiszen a Juventusnak kellett volna jönnie egy szabadrúgással. A dolog tehát nagyon egyszerű: Roberto Romagnoli benézte. A játékvezetőt, azaz Paolo Tagliaventót talán itt nehezebb elővenni, hiszen nem állt ideális szögben, ahhoz, hogy lássa a találatot. Ebből a szempontból az asszisztens ítéletére hagyatkozott. Természetesen a bírónak joga van az asszisztens véleménye nélkül dönteni bármilyen szituációban, de nyilvánvalóan Roberto Romagnoli ítéletében sincs oka kételkedni.

A másik gólt is Roberto Romagnoli érvénytelenítette lesre hivatkozva. A dolog teljesen egyértelmű egy Milan játékos lába a 16-os vonalán volt, amivel Matri feje egy vonalban volt. Itt megint a két gólszerzésre alkalmas testrészt kell hasonlítani, azaz lényegében egy szabályos gól született. Hátrébb két Juventus játékos is lesen volt, de ilyenkor érvényes a tétlen les szabálya, vagyis lényegében csak Matrit kell nézni, hiszen ő kapta a labdát, illetve a két lesen álló játékos nem zavarta a kapust.

Ezen a helyzeten annyit nem lehet elemezni, de érdemes feltenni a kérdést, hogy Roberto Romagnoli valóban ennyire béna, vagy egyszerűen csak törlesztett a Milánnak. Utóbbi nagyon érdekes felvetés, mivel világos, hogy a szünetben alkalma lehetett megnézni a Muntari gólját, ahol eléggé egyértelmű volt, hogy hibázott. Alapvetően szabály nincs a hibákra, vagyis ezek technikailag nem létező események. Ebből a szempontból a bírói törlesztés is szabályon kívüli fogalom. Lehet, hogy Romagnoli nyugodtabban hajtotta álomra a fejét, de valójában így egy helyet már két egészen elképesztő bakit vétet, ami minden bizonnyal meglátszik majd az osztályzatán is. Matri meg nem adott góljánál Tagliaventót szintén nehezen lehet elővenni. Elméletben a játékvezetőnek nincs oka kételkedni a partjelző ítéletében, kivéve az említett két esetet ugye.

A főbb események mellett még volt egy kiállítás is. Vidal kapott azonnal pirosat egy csúnya belépőért, majd nem sokkal később Pepe egy hasonló esetet megúszott egy sárgával. Itt Tagliaventót szintén elővették, hiszen a játékvezetőnek következetesnek kell lennie, azaz vagy mindkettő piros, vagy mindkettő sárga. A dolog valójában nem ennyire egyértelmű. Vidal esete tiszta sor volt. Szó nem volt arról, hogy a chilei játékos a labdát vette volna célba. Egyszerűen buktatni akarta Mark van Bommelt. A holland középpályást persze mindenki szívesen rúgja fel, hiszen a Seria A legnagyobb favágójává lépett elő, miután a jó öreg Materazzi nem kap már annyi játéklehetőséget. Vidal szabálytalanságában talán még a taktikai szándékot is büntetni lehetett, hiszen a Milan lendületből vitte a labdát. Pepe esetében nem volt olyan súlyos a szabálytalanság, mivel elsősorban labdára irányult, csak éppen a Milan játékosa már elpöccintette azt. Ez egy tipikus kemény belépő volt, amiért sárgát szokás adni. Tagliavento tehát lényegében a szabályok szerint járt el, véleményem szerint jól.

Nehéz megítélni a legutóbbi Milan-Juventus rangadót. A játék képe alapján a döntetlen igazságos, de akkor sem egy rangadóhoz illően született ez az eredmény. Kiemelném a Seria A esetében a bírók szerepét. Most itt nem konkrétan erre a mérkőzésre gondolok, hanem általánosságban a bajnokságra. Elképesztően sok a hiba sajnos. Elvett gólok, meg nem adott büntetők, jogtalan ítéletek, és még sok más olyan apróság, ami problémát jelent. A Calciopoli óta állandóan felmerül a csalás gondolata, ami természetes, mert az ügyet nem hagyják veszni az érintettek, de ez sajnos egyértelműen árt az olasz focinak. Természetesen logikus, hogy mindenki az igazát akarja, és a Calciopoli finoman szólva sem volt jogszerűen levezényelve, de látható, hogy mit okozott az egész hajtóvadászat. Az olasz bajnokság már a német mögött áll, továbbá a válogatott sem nyújt valami acélos teljesítményt, holott 2006-ban az olaszok VB-t nyertek, azzal a kerettel, ami sokak szerint Moggi nem hivatalos intézkedéseivel alakult ki. Kérdés, hogy ez rossz volt-e az olaszoknak, hiszen egy VB győzelmet eredményezett az egész. Azóta a válogatott árnyéka önmagának, és a Calciopoli sajnos a bajnokság szintjét is durván leépítette, arról nem is beszélve, hogy számos csapat benne volt még ebben a bíróküldéses dologban, de a FIGC elévülésre hivatkozva ezeket az új fejleményeket már nem vizsgálja. Most pedig itt a bírókérdés. Nem hiszem, hogy a háttérben történnek az események, de nagyon nehéz lenyelni, hogy ennyire bénák legyenek az olasz játékvezetők. Pár milliméteres lest, vagy Matri esetében "nem lest" talán még el lehet nézni, de azt, hogy fél méterre a kapuban van a labda ...

A FIGC számára erősen gondolkodni kell a továbbiakon. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Félreértés ne essék nem a tegnapi mérkőzés bírói bakijairól van szó. Hetek óta érdekes ítéletek születnek a bajnokságban. Az olasz bírók jelenleg képzetlenek. Még azt sem tartom értelmetlen dolognak, hogy a technika segítségét hívja a foci. Nem gondolok itt videós visszajátszásra, de egy chipet el lehet helyezni a labdában, ami legalább azt jelezni, ha gól születik, még ha csak egy milliméteren is múlik.

Az egész fociról elmondható, hogy az elmúlt években nagyon felgyorsult a játék. Lehet hivatkozni a hagyományőrzésre, de a technika adta lehetőségeket kamatoztatni kellene. A bírókon látható, hogy nem tartják a tempót a foci fejlődésével, ami időről-időre újabb botrányokat eredményez majd. Kérdés, hogy hol az a határ, amikor végre megfontoljuk a technikai vívmányok bevetését. Érzésem szerint ez tegnap este jött el.