If you wanna business with me...

A napokban vettem új bélést a gépbe, nem meglepő, hogy árulom a régi félkonfigot. És elképedek, hogy mi megy a HW aprón. Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára, volt korrekt érdeklődő is.

Tisztáznám, hogy nekem mi az elképzelésem, mert könnyen lehet, hogy félreérthető az egész szituáció.

Nincs duplacsavar a történetben. Ez egyszerű. Amit feltettem a hirdetésbe, az tényleg úgy is van. Nem kell visszakérdezni. Igaz, nem HWaprózom sokat, nincs kilométeres piros pont gyűjteményem, de feketém sem, és vagyok olyan régóta tag, hogy legyen valami bizalom alap. Itt a Logout blogban egyébként is fent van a legtöbb hw előélete, története.

Nem postázok, nem utalgatok. Ezért van feltüntetve, hogy Budapest a helyszín. Nem azért ragaszkodom a személyes talihoz, mert szeretek ismerkedni, hanem mert így korrekt. Legyen annyi ideje valakinek, hogy biznisszre rászánja a megfelelő időt. Megfelelő aláhúzva! Sem többet, sem kevesebbet nem szeretnék rászánni, mint amire feltétlenül szükség van. Nem tudok mit kezdeni a hosszadalmas pü-kkel. Ha kell, kell, egyezzünk meg az árban (nem arab bazárhoz hasonló módon, évekig licitálva a másikra), találjunk módot, helyet a lebonyolításra, ennyi. Az egyel fentebbi gondolat folyományaként: ha leírtam, hogy a Logout blogban részletek vannak, ne kelljen már leírnom egy kisregényt egy pü-ben.

Nem adom meg mindenkinek a (magán!) telefonomat, nem teszem bele az adatlapomba, mert nem "közület" vagyok, tehát nem azért vagyok a HWaprón, mert életvitelszerűen boltolok, hanem, mert saját cuccaim között akad olyan, amire már nincs szükségem. Megadom a telefont, ha azt látom, hogy komoly az érdeklődés. Éppen azért, mert nem közület vagyok, nem kell csereajánlatot adni, ha az nincs feltüntetve a hirdetésben.

Amikor azt írom, hogy ár, vagy irányár, azt úgy is értem. Nem vagyok kíváncsi az elmés megjegyzésekre, sem az irrealitásra. Akinek tetszik, az írjon, akinek nem tetszik, ne nézzen madárnak.

Amikor valaki azt állítja, hogy 100% vinné a holmit, akkor úgy érzem korrektnek, hogy jegelem a hirdetést. Ezek után nem esik jól, ha tollasodik a hátam, és kapok egy pü-t, (ha kapok), hogy már nem aktuális. Akkor ne legyen 100%, legyünk már korrektek.

A fenti két gondolat folyománya, hogy nem gondoltam, hogy ki kellene írni, de lehet, hogy mégis érdemes, bármilyen röhelyes: HIÉNÁK KÍMÉLJENEK! Nem érdekel, hogy saját biznisze miatt fontos, hogy jegeljem és ne uppoljam a saját hirdetésemet, vagy csak simán annyira szociopata, hogy élvezi, hogy másokat feleslegesen dolgoztat. Beesik a hirdetés feltétele után 3 perccel egy csomó irreális ajánlat, majd egy bölcsebb, aki jó ajánlatot tesz, én jegelek, majd a bölcs közli pár nap múlva, hogy mégsem. Visszarakom jegelésből élőre, és kezdődik az elejéről. Ha van bennem egy kicsi rosszindulat, majdhogynem feltételezhetem, hogy egy-két ember szórakozik velem különféle nickekkel, arra bazírozva, hogy előbb-utóbb belefáradjak és elfogadjak egy irreális ajánlatot.

Köszönöm, hogy kidühönghettem magam.