Cabrio end of story

Nem is írtam azóta az autóról, mióta megvettem. Imádtam, isten volt az érzés, ahogy Balatonon tető nélkül "krúzoltunk". Szerettem az extráit, megcsináltattam a klímát, kijavítgattuk a tető nagyon vérző sebeit, de valami árnyalta a képet.

Az a fránya 4 henger, meg a 1.5 tonnás önsúly. Ezt nem tudta feledtetni gyakran a tető nélküli élmény. Nem megy az autó, lassú, nem lehet ezzel biztonságosan előzni stb stb.

Aztán jöttek az esősebb napok, főleg ezek a kiadós nyári záporok. Azt már nem bírta el a tető. Kiábrándító volt, ahogy itt-ott csepergett be a víz rá a ruhámra, fejemre stb. Nem volt buli.

Ott volt az alja, ami bár ki volt lakatolva, de én laikusként szebbet hánytam volna annál.

Számolgattam, garázs nincs, az állapota hamar romlani fog, kéne rá egy jó millió, mire olyan lesz, amilyenre elvárnám. Az meg már nem rentábilis, mert annyiért elég szép 28i -t kapok, nem 18i-t.

Az autót sikerült hamar eladnom szerencsére, elég jó áron. Gondolkodtam sokat mi legyen az utód, de végülis megint a bajoroknál maradtunk, mondván már ismerem azért, és egy jó 6 hengeres az mindig menni fog.

Kicsit újabbat akartam, 21. századi gyártás lett volna a cél, és egy E46. Nos hát a coupek ára jelenleg is el vannak szállva, nekem meg a tárcám nem végtelen.

Megint szerencsés voltam, és a legolcsóbb 6 hengeres coupe egy nagyon korrekt fiatal eladónál volt, és az alacsony ára nem tükrözte a valós állapotot. Nem hibátlan, de törve sosem volt, fényezése szép egységes, motor futómű is jó állapotú. Nem egy full extrás darab, de ami nekem kell tudja. Sima 20i, 99-es, ugye ezek már doppel VANOS-osak kivétel nélkül. Az alacsony árból még sikeresen tudtam tovább alkudni, így tényleg alkalmivétel volt. Első látásra szerelem

Meglátjuk mi lesz.