Idáig jutott a magyar telekommunikáció az elmúlt 5 év alatt

Mindig előkerül a téma, amikor a három nagy mobilszolgáltató hétről hétre frissíti aktuális árlistáját, a fórumok tele vannak pikánsabbnál pikánsabb hozzászólásokkal. Álljon itt egy Big Mac indexhez hasonló iPhone index 2008 és 2013 összehasonlításban:

A díjcsomagok tartalma - a havidíjukkal ellentétben - nem változott, viszont mindkettőnél nőtt a leforgalmazható perceken felüli percdíj, illetve SMS díj (ikon 400-nál 2, ikon 600-nál 1 forinttal). Ez van, ha telített a piac, nincs árverseny a szolgáltatók között és kiszámíthatatlan a különböző ilyen-olyan adók miatt a gazdasági helyzet.

Természetesen az összehasonlítás bármely olyan díjcsomaggal és márkával elvégezhető, melynek csúcsmodelljei régóta megtalálhatók az adott szolgáltató kínálatában évekre visszamenőleg - a helyzet igencsak hasonló képet fog mutatni.

Hogy ezek után miért képes valaki sorban állni ezekért a telefonokért itthon úgy, hogy csak a jelenlegi generáció árait ismeri, azt, amiért sorban áll pedig nem? Költői a kérdés. Mindenesetre remélem, hogy se a Vodafone-nál, se a Telekomnál nem alakul ki pár tíz embernél nagyobb sor, attól majd talán észbe kapnak, hogy lehet, valamit nem jól csinálnak.

A legszomorúbb az egészben az, hogy mára már mindenki Aranykártyás a Telekomnál jóformán, így csak azért veszik meg a telefonokat (nem csak ezeket) méreg drágán (olykor a független árnál is drágábban!), mert egy darab papír nélkül megkapják őket 0%-os kamattal részletre. Pénzügyi kultúra, Magyarország, 2013.

Függöny.