Nem éri meg.

A történet ott kezdődik, hogy megkaptam a családban már többek által használt régi swiftet, és így lett saját autóm. Tudom, hogy egyébként nem képvisel nagy értéket, de számomra mégis sokat jelent, mert ez az első kocsim :))

Persze nem minden fenékig tejfel, volt vele pár gond, mert a bátyám, aki utoljára hajtotta, csak a legszükségesebb karbantartásokat végezte el. Gondoltam hát elviszem, és a sok kis apróságot, ami az évek alatt jött megcsináltatom, meg kap új gumikat, mert szeret csúszkálni a vízen..

Ami a bejegyzést inspirálta: minden szervizben (tisztelet a kevés kivételnek) úgy néznek az autóra, mintha egy sz*r darab lenne, és kár rákölteni bármit is.. Ma pl, amikor feltetettem az új téli-gumikat, a srác kérdezte, h mennyiért vettem őket.. Mondom 12.5 darabja. És akkorára nyíltak a szemei, mintha most engedtek volna ki engem a diliházból, hogy nem a legolcsóbb gumikat vettem meg, egyébként is kár belé..

Szóval a hozzáállást nem értem. Persze, most kezdtem dolgozni, valószínűleg később, ha majd lesz család, és kell egy tágasabb kényelmesebb, biztonságosabb autó, majd áldozunk rá. De miért kell lenézni? Mert 16 éves? Mert kicsit rozsdás meg nyomott itt ott? Olyan nehéz elhinni, hogy egy ilyen autó is szerethető? :(((

Valami ilyesmi jár a fejemben..