Cubot X12 ismertető - bemutatkozik az MT6735(M)

Nemrégiben volt szerencsém kipróbálni a Mediatek új generációs processzorai közül egy erősebb változattal (MT6752) szerelt készüléket, így a kíváncsiság arra hajtott, hogy a belépőszintű 64 bites megoldásra is vessek egy pillantást, így esett a választásom a Cubot egyik legfrissebb modelljére, az MT6735(M) SoC-vel szerelt X12-re, amelyet röviden bemutatnék jelen írásomban.

Először is "lőjük be" a kategóriát: az X12 egy 5 hüvelykes képernyővel rendelkező, az átlagosnál talán kicsit hosszúkásabb, de kellemesen keskeny és vékony házú készülék, modern, 4G képes, 64 bites négymagos processzorral szerelve. Az IPS kijelző felbontása qHD (540x960), ami azok számára, akik szerint 2015-ben a (full) HD felbontás és a 2 GB RAM már minimum elvárás, minden bizonnyal kevés, ám ebben az árkategóriában (a tesztelt modell 108 dollárba került) - különösen olyan extrák és tulajdonságok mellett, amikre később még kitérek - ez egy racionális kompromisszum.

A csomagolásra sok szót nem vesztegetnék: a szokásos barna papírdoboz kívülről, tartalmilag pedig egy fehér (1 amperes) USB töltőfej és kábel - headset nincs. Van viszont egy nagyon passzos, jó minőségű gyári szilikon tok, illetve gyárilag egy jó minőségű védőfólia a képernyőn.

A kinézet megítélése ízlés kérdése (nekem bejön minden, ami a One Plus One-ra hajaz, akár csak messziről is ), de az anyaghasználatra és az összeszerelés minőségére nem lehet panasz, ahogyan az a Cubot márkától elvárható. Ami fontos lehet még, az az (állítható) értesítési LED megléte, valamint a megvilágított gombok a kijelző alatt, amelyeknek a háttérvilágítása mondjuk lehetne homogénebb, de legalább van, ami mostanság egyre ritkább sajnos.

De most beszéljünk a processzorról, hiszen ez az egyik legfontosabb vonása a telefonnak! Az újgenerációs, 64 bites, négymagos MT6735 jelű SoC butított (M jelű) verziójáról beszélünk, amelynek az órajele 1 GHz-re van visszavéve, valamint a grafikus processzor órajele is alacsonyabb. (Érdekes amúgy, hogy a még gyengébb P verzió is elegendő lenne a qHD felbontáshoz, ez a modell mégis az M jelű változatot kapta meg.)

Az előzetes várakozásaimat mindenben túlszárnyalja ez az új processzor. Tökéletesen zökkenőmentes a készülék működése, ráadásul a fogyasztás is hihetetlenül alacsony. De csak szépen sorban menjünk! A legújabb Antutu-ban több mint 20 ezer pontot ér el az MT6735M, tehát nem sokkal erősebb ebben a szintetikus tesztben az (1,3 GHz-en futó) előd MT6582-nél. E teszteredmény szerint kb. a Snapdragon 410 szintjét hozza. Mindez 1 GB RAM (amiből 600+ MB szabad indulásból) és 8 GB háttértár (ennek a fele használható) társaságában.

Számomra fontos szempont, hogy mennyire gördülékeny a gyári internet böngésző görgetése. Ebből a szempontból is tökéletesen elégedett vagyok, ugyanis mindennemű akadozás nélkül működik a böngészés. (Az előd MT6582-nél több modellnél is gondom akadt ezzel, amit a Chrome telepítése oldott meg végül.)

És akkor hadd ejtsek szót az egyik legpozitívabb tulajdonságáról a telefonnak (és minden bizonnyal a processzornak is): döbbenetesen hosszú az üzemidő! A teljesen feltöltött telefon a jelen sorok írásakor több mint 3 napja folyamatosan be van kapcsolva (SIM kártyák nélkül), ebből bő két napja bekapcsolt wifivel, és 2 óra 15 perc képernyőidő mellett (ami vegyes használatból tevődik össze, tehát nem csak kíméletes netböngészésből) most áll 60%-on az akkumulátor, és a saját előrejelzése szerint még 5 napig bírja!

Az Antutu Battery Test-en brutális, 12.400 pontos eredményt ért el. Ezek az eredmények akkor is jók lennének a 2200 mAh-s kapacitású teleptől, ha az előző Mediatek SoC generációnál nem ritka, nem lineáris (tehát "csalós") akkuszint-kijelzés esete állna fent, de az eddig látottak alapján itt nincs szó ilyesmiről. Ez a proci egyszerűen alig eszik. Pedig még a fényerő is automatára van állítva, ami azt jelenti, hogy szinte soha nincs minimumon. (És mindeközben egy vékony, könnyed készülékről beszélünk, nem egy telefonos funkciókkal felvértezett power bank-ről!)

Az új SoC további fontos tulajdonsága, hogy gyárilag 5.1-es (látszólag érintetlen) Android "jár hozzá". Ez komoly fegyvertény, hiszen sok gyártó csak ígéri a Lollipop rendszert, de valójában 4.4-gyel szállítanak. Itt azonban már rögtön a legutóbbi főverziót kapjuk, ráadásul - a Cubot-tól szokatlan módon - a készülék OTA frissítést kínált, amikor először csatlakozott a wifi hálózatra. (Nem éltem a lehetőséggel, mert először ki akartam próbálni az alap rendszert.)

A telefon fotós képességeire nem szeretnék sok szót vesztegetni, mert ebben nem sok előrelépést látok a korábbi Cubot-okhoz képest: kellően messziről ill. kicsiben nézve is legfeljebb tűrhetőek a képek. De azért mutatnék pár fotót, összehasonlítva az amúgy nem rossz kamerával szerelt Haier W910 képességével. Balra a Haier, jobbra a Cubot fotói. Íme:

A Haier fotói kicsit fakók, míg a Cubot képein a színek túl élénkek, tehát a kettő között lenne valahol kb. félúton az igazság, de a Cubot fotóinak a részletessége sem az igazi.

A hangminőség - amire sosem volt panaszom e gyártó kapcsán - azonban kicsit még javult is a korábbi Cubot-okhoz képest, és végre teltebb a mély tartomány. Ez nyilván a fülhallgatós zenehallgatásra vonatkozik, ám a külső hangszóró is szépen, torzítás mentesen szól, de persze itt le kell mondanunk a basszusról.

A jelvételi szintek tekintetében is jól áll a telefon. A wifi tökéletesen teszi a dolgát, ráadásul - és ebben a korábban nálam járt Cubot-ok nem jeleskedtek - végre a GPS-re sem lehet panasz! Először csak egy helyben, az udvaron - magas házak között - próbáltam a pozicionálást. Az eredmény: 8 látott holdból 8 jelét használta a gép, kb. fél perces első fix után. Ez persze magában még kevés, ezért autóba ültem, magam mellé tettem az ülésre a telefont, elindítottam a Gugli saját tracker alkalmazását, és útnak indultam, majd visszanéztem az eredményt: sehol nem voltak kiugrások, gyönyörűen mutatta a megtett utamat a vonal. Ki merem jelenteni, hogy ez a készülék tökéletesen alkalmas navigációra.

Ami még említésre méltó, az az infra port, amit sajnos nem nyílt alkalmam behatóan megvizsgálni. Maga a port biztosan működik, ezt teszteltem (bármilyen digitális kamerán látni ugyebár az infravörös fényt), de sajnos nincs olyan készülékem itthon, amihez találtam volna infra kódokat a kipróbált távirányító app-ban. Nem mondom, hogy ez egy elengedhetetlen szolgáltatás, de akár hasznos is lehet egyesek számára.

Összegzés: maximálisan elégedett vagyok az X12-vel. Ennyi pénzért ilyen sok átlagon felüli tulajdonságot (persze csak a maga kategóriájában értve ezt) nem vártam. Még az itthoni, kissé borsos, 50 ezer forintos árat sem érzem túlzónak a konkurens ajánlatok fényében. A SoC nálam abszolúte jelesre vizsgázott, hiszen annyi kraft bőven van benne, amennyi a gördülékeny működéshez elegendő (a hárdkór gémerek úgyis más ligában nézelődnek), miközben a fogyasztás elenyésző, és végre a GPS vételi képesség sem csak üres ígéret többé.

U.i.: Miután nincs micro SIM kártyám (vágószerszámom van, de olyan régi a kártyám, hogy nem lehet ezt a fajtát ilyen formában átalakítani), a telefonos funkciókat nem nyílt alkalmam kipróbálni, de nincs okom azt feltételezni, hogy az eddigieknél rosszabb minőséget produkálna a telefon, márpedig idáig minden Cubot modellnél elégedett voltam a telefonálás hangminőségével. A készülék ráadásul a leírása szerint minden magyar 4G sávot ismer, ami további piros pont.