hazaértem..

Hazaértem.

Bejöttem, levetettem az ajtóban a cipőmet, belőttem a gépet, kiválasztottam egy könyvet a polcról (majdnem az összeset olvastam már - annak is megvan az átka, ha az ember gyorsan olvas, és kényszeredetten muszáj folyamatosan olvasnia)..

boldognak kellene lennem.

Nem vagyok.

inkább sötét, baljós gondolatok járnak a fejemben.

nem tudom.
Tényleg lehet az egészet kéne hagyni a pékbe.

Annyira nincsen értelme most per pillanat az egésznek. okés, a munka oksa, azt csinálom, amit szeretek (igaz, olyan sokoldalú lettem, mint a gömb).

De amúgy...

nem értem ezt az egészet.

itt vagyok, akár boldog is lehetnék, de nem vagyok.
a bőrömben sem érzem jól magam.
Magammal ÖSSZEZÁRVA is rettenetes.
csak egész nap jár az agyam helye, a sötét gondolatok csak keringenek, rágnak, falnak, emésztenek.

talán legjobb lenne holnap (vagy bármely reggel) nem felébredni.

Mekkora fless lenne már, reggel nemfelkelni, bekapcsolni a gépet, felmenni iwiwre és a fészbukra, ahol kiderül, h kifeszültem...
Ennek is meglenne a varázsa..

Lehet tényleg fel kéne húznom a Bayern-mezemet kinn Hamburgban... Megkönnyíteném..

valahogy szar egy kicsit a helyzet.

Nem tudom hogyan lehet ebből kilábalni jól.

A tegnap estém meg egy kész brazilszappanopera volt.
De legalább amíg kinn karaokiztam, elszálltak a gondok.
Nincs is annál "felemelőbb", mint hallani, h újabb giccses borzadályt talált ki Zsolesz, hangosan felkonferálja, h "a következő dalt, xxxxxx-t pedig britnibéla fogja elénekelni!"
nem mintha az ének lenne. Mármint amit én tolok. karaokinak nevezve.

De én azt mondom - ha már "burnin' down the house", akkor ÚGY ISTENIGAZÁBÓL LEGYEN "burnin' down the house"..

egyszerűen csak.

nem tudom.

szemem láttára esik szét az egész életem. Nem tudok mibe kapaszkodni - magamba kéne? Mit ragadjak meg?
őszinte leszek.

Vagyis.

Őszinte vagyok?
Magammal is?

vagy hogy van ez?

Egyáltalán?

Mi értelme az egésznek?
komolyan?

semmi.

btw - dunno.