Time traveller

Az utóbbi időben nem blogoltam, mert reggelente viszonylag normális gondolataim voltak,
illetve egyiket sem találtam arra érdemesnek, hogy lejegyezzem.
Volt némi hiányérzetem, illetve pontosabban fogalmazva: lelkifurdalásom,
mintha elhanyagoltam volna valamit. Később aztán leesett:
1. nem vagyok az a blogoló típus, soha nem is hittem, hogy az lennék
2. ezek a feljegyzések max nekem fontosak, szóval miért aggódok?
3. nem úgy indult a dolog, hogy akkor írok, amikor ihlet van?
na, hát ilyen ritkán van, és kész

Azért azt hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi bejegyzésemhez lett volna hozzáfűznivalóm,
de inkább ne bolygassuk, mert megint KRESZ oktatás lesz belőle.
Legyen elég annyi, hogy bosszúból legyártottam a traffic-beat kifejezést,
ezzel is hozzájárulva a terminológiához, elvégre egy nagyon is létező,
nap mint nap tapasztalható jelenségről van szó, bármennyire is tagadják egyesek.

Kanyarodjunk most az aktuális témához:
van egy tanfolyam, amire mostanában járok,
OKJ-s gyorstalpaló, bolti eladó ill. kereskedő-üzletvezető végzettséget ad,
előbbire szükségem van, utóbbinak meg van értelme.
Az órák (számomra) korán reggel, 6:30-kor kezdődnek,
ez azért fontos, mert ezáltal válnak optimálissá a bolgszületés körülményei.
A gyakorlati órákat (gazdasági számítások) nagyon élvezem,
ellenben az elmélet, legyen az bármennyire is érdekes,
a nap ezen szakában számomra szinte teljesen befogadhatatlan.
Ma odáig fajult a dolog, hogy kénytelen voltam kidolgozni egy túlélési stratégiát,
amivel át tudom vészelni az előadás 2 óráját.
Ezt felvázolnám: mindenki ismeri azt a gagyi kérdést,
hogy "mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?".
Aztán a hasonlóan elcsépelt "amennyiben vissza tudnál menni a jövőbe" fantázia.
Ugyan nem ezek révén, de lényegében a kettő egyfajta kombinációját sikerült megalkotnom ma reggel. Vagyis: ha vissza tudnék menni az időben, az adott évnek megfelelően MEGFIATALODVA (de a jelenlegi tudásommal),
akkor milyen tárgyakat, használati cikkeket kellene beszereznem ahhoz,
hogy ne érezzem szarul magam.
Két dolgot emelnék itt ki. Ugye első blikkre marhanagy buli visszamenni
mondjuk 20 évet, csak nehogy akkor derüljön ki,
hogy igazából akkor nem is volt olyan jó, vagy hogy rengeteg dolog hiányzik a jelenből.
Nálam utóbbi hordozza a legfőbb veszélyforrást, mert saját bevallásom szerint is
(szinte) beteges függök egyes használati tárgyaimtól.
A másik lényeges dolog a megfiatalodás. Egyrészt nem vagyok egy Marty McFly,
hogy anyámék elől bújkáljak. Persze ez felveti azt a kérdést is,
hogy már ott lesz a korábbi énem, de ezt most elhanyagoljuk,
legalább a tudományos kötözködőknek hagyok fogást,
max utólag egy gyenge "testcserés" magyarázattal kiszúrom a szemüket.
Másrészt ki a faszom akar 31 évesen visszamenni '89-be?
Elvégre úgy könnyen lehet, hogy a jelent már meg sem élném,
nomeg egy csomó mindent nem tudnék "újrajátszani" máshogy,
a koromból adódóan.
Kegyesen átugorva a megvalósítás részleteit, ott tartunk,
hogy 1989 van és 13 éves vagyok, elkezdhetem belakni a múltat.
Kapásból rászánok 3 napot arra, hogy megemésszem:
nemhogy nincs saját asztali gépem meg notebookom,
de a környezetemben sem nagyon találok számítógépet,
nemhogy internetet...

Mivel piperkőc vagyok, azonnal el kell indítani a ruházkodási projectet.
Ennek egy sarkalatos pontja van szerintem, és az a csuka.
Valami gatyát meg pólókat biztosan találok, viszont jó csukát beszerzeni
nem olyan egyszerű, pláne, ha az embernek különleges kívánságai vannak.
Márpedig nekem kell egy (de inkább két) pár Adidas Superstar.
Ez nem is az ára miatt lesz nehéz,
csak ugye '89-ben még nem úgy ment, hogy az ember benéz a márkaboltba...
Meg ugye én akkoriban Pakson éltem, tehát külön szopó, ha lehet mondani.
Mindegy, ezt megoldom, legrosszabb esetben tudom helyettesíteni mással.

Aztán kell valami gördeszka. Nincs internet, tehát kénytelen leszek sportolni,
mint anno Viszont a faszom se akar megint otromba hal alakú lapokkal nyomni,
úgyhogy vagy méretre szabatok egy ilyen klasszikust valami ügyeskezű asztalossal,
vagy azonnal rámegyek a freestyle deszkákra,
és szerzek egy Rodney Mullen vagy Per Welinder lapot.
Akkoriban még marhára ment a freestyle, nálunk is (!), szóval ez sima ügy.
Itt még mondjuk felmerült bennem egy Tony Hawk double deck is,
de azt elvetettem, mert amire emlékszem, az úgy nézett ki,
mint aminek két segge van.

Elértünk a legrázósabb részhez: a DAP. Illetve ez még csak AP
Milyen hordozható lejátszók voltak akkoriban? Ugrálós discman meg walkman.
Utóbbi kézenfekvőbb, mert sosem voltam digital freak
(sőt, megvolt az enyhe szalagfétis), a skippelős discmant pedig amúgy is kihagynám.
Nomeg kazettát házilag is tudtam "sokszorosítani",
CD-írásról meg nemhogy nem is hallottam akkoriban,
de a mai napig nincs "dedikált" CD-játszóm.
OK, akkor tehát kell egy jó walkman. Viszont ez olyannyira kell,
hogy szerintem szívbeteg emberek nem függenek ennyire egy pacemakertől.
Pláne, ha belegondolok, hogy akkoriban milyen kurvajó repp volt,
én meg asszem olyan '86-'87-től használtam valamilyen hordozható kazettás lejátszót...
Hát akkor legyen egy Sony, basszameg, más alternatívát nemigen látok,
ki kell húzni az első értelmes Panasonic

Akárhogy is kalkulálok, úgy néz ki, hogy összeállt a survival kit.
Ezek nélkül én most már nem bírnám ki (mégegyszer) '89-et
Mondjuk amikor kitaláltam, hogy összeírom a szükséges dologokat,
egy sokkal hosszabb listára számítottam. Most nem is igazán tudom eldönteni,
hogy vajon arról van-e szó, hogy sikerült ennyire minimalizálnom az igényeimet,
vagy majd menet közben derül ki, mi az, amiről totál elfeledkeztem.
Ehh, tökmindegy, majd meglátom '89-ben, aztán megírom 20 év múlva.