Mennyit ér az ember munkája?

Hülye cím, hülye helyzet.

Egy rövid kis bevezető, hogy hogyan is sikerült eljutnom ebbe az állapotba: ha mondjuk 10 évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy napokat/heteken fogok azon gondolkozni, hogy mennyit ér az ember munkája, kiröhögöm. És lám, 30 felett az élet nem pont olyan, ahogy gyerekként elképzeltem. Én azt láttam otthon, hogy ha az ember akar, akkor tud dolgozni, szép lassan lesz lakás, ház, autó, család, gyerekek, lesz mindenre elég pénz. Középiskola után megérezve a "szabadságot" sikerült a főiskola elvégzését egy életpálya modellé alakítanom. Voltak bulik, nők, diákhitel, minden, ami a szabad élethez és vidámsághoz kell. Aztán persze jöttek a felnőtté válás kevésbé jó dolgai is: munka, fizetős főiskola, hitel visszafizetése... Most, majd 33 évesen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy szerető feleségem, aki egy tündér lélek, imádom, és hamarosan világra hozza első gyermekünket. És igazából el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt én elkezdtem ezt kiírni magamból: eddig élveztem az életet, elvoltam, úsztam az árral. Alapjában véve inkább az élj a mának híve voltam, mintsem a jövőbe tekintettem. A fizetésemből megéltem, megéltünk. Bár alapvetően mindig volt mire spórolni, nem mondanám, hogy bármiben is hiányt szenvedtünk volna. A gyermekem érkezésével azonban elkezdett elég sok gondolat cikázni a fejemben - tervezett gyerek, viszont azt nem gondoltam, hogy ilyen folyamatokat indít el bennem, többek közt azt is, hogy be akarom fejezni a főiskolát -: az egyik ilyen az anyagi biztonság és tartalék, ami összességében, vagyis inkább leegyszerűsítve levezethető a fizetésemre.

Elgondolkoztam, hogy lehet ideje lenne továbblépni a mostani munkahelyemből, így utólag visszatekintve nem éppen ideálisan alakult a szakmai fejlődésem: egy időre szüneteltettem a főiskolát - szakváltás, passzív félév, stb. -, Budapestre költöztem és munkát kerestem. Persze jöttek anno a pofonok sorra, senkit nem érdekelt, hogy van-e vagy lesz-e diplomám 0 szakmai tapasztalattal, aztán találtam egy céget, akinél az ügyvezető elég gyakorlatias. Őt nem érdekelték a papírok, azt mondta a tapasztalat hiánya sem gond. Ha meg tudom csinálni, maradok, ha nem, akkor nem. Kisebb kihagyásokkal, de a mai napig ennél a cégnél dolgozom.

Kis magyar vállalkozás, annak minden ismertetőjegyével. Nem szándékozom mást okolni, mert mint mondják mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, de valahol ez vezetett ahhoz, hogy az elmúlt évek alatt igazi "Jack of all trades, master of none" lett belőlem. Összefoglalva kb., hogy miket csinálok napi szinten:

- gyakorlatilag a cég által használt összes hardvert én szerzem be, én járok utána, én üzemelem be, legyen az nyomtató, mobiltelefon, tablet NAS, hálózati eszközök, ip kamerák, vagy az ügyvezető TVje (említettem már, hogy kis magyar cég? ) Hardverrel nem nagyon volt gondom, azért a 90-es évek eleje óta van PCm, amit mindig én bütyköltem, építettem, így nem nézek hülyén, ha szét kell kapni egy laptopot vagy asztali képet újrapasztázás vagy tisztítás céljából.
- Szoftverek: mivel én vagyok "az IT-s", így igazából, ami felmerül probléma nap szinten a windows/office párosban azt tudom orvosolni valamilyen módon. Beleértve akár néhány speciális programot is, amit akár én még soha nem is használtam. Szerencsére a google/fórumok eddig mindig kisegítettek.
- Céges adatok: adatmentések kezelése, nekem kellett megoldást találni a céges dokumentumok kezelésére, hogy belső hálózaton és irodán kívül egyaránt elérhető legyen.
- A cég honlapjait én fejlesztem, én tartom rendbe, én csinálom a biztonsági mentéseket. Anno én még Dreamweaverben játszadoztam statikus oldalakkal a betárcsázós korszakban, aztán a céghez kerülve gyorsan meg kellett ismerkednem a CMS-ekkel. Mára mindhárom motor alatt van oldalunk, de igazából a Joomlaval vagyok a legjobban kibékülve, azt ismerem a legjobban. Netes guide-ok alapják készítettem saját responsive template-et is, amivel azóta is megy a honlap, a grafika, képek szintén az én munkámat dicsérik (legalábbis remélem, eddig jóval több elismerés jött, plus az adwords/analytics mutatók is ezt mutatják). Webshopból éppen a Prestashoppal ismerkedem, mert az is kell majd a cégnek.
- Photoshop, Illustrator ismerős, én készítem a cég névjegyeinek, mappáinak, molinóinak, katalógusainak grafikáját. Ez legtöbbször úgy zajlik, hogy: kéne egy ilyen, oldjam meg, legyek kreatív, vagy a külföldi partnernek tök jó katalógusuk van, azt kérjem el és fordítsam le+alakítsam át. Plusz ott van a kedvencem: itt ez a kép, erre még kéne tenni valamit, vagy levenni és pólóra kéne nyomtattatni 2 színben. A kép pedig egy 100x100-as pixeles valami.

Szóval van itt minden, mi szem szájnak ingere, de valahogy egyik területen sem érzem magam igazi "szakembernek", mert:
- A webdesign/template-em lehet gánynak tűnik egy olyan embernek, aki ilyeneket fejleszt nap mint nap, html, php, mysql ismereteim vannak, de alapszinten, szerintem még junior fejlesztőnek se mennék el.
- Photoshop, illustrator tapasztalat van, de mint írtam, nem tartom magam nagyon kreatív embernek, így egy grafikusként megbuknék.
- Nem volt nagy probléma összerakni a céges belső hálózatot az új irodánkban, igaz, ez sem állt sok mindenből: 6-7 gép, 2 router, 2 switch, ipkamerák, Nasok, hálózati nyomtatók. De ez sem tartom annyira nagy csodának, hogy valaki ezeket összerakja, lévén én is fórumokról, googleből (na jó a hálózati részhez volt vagy 2 értelmes órám a főiskolán) "ollóztam" össze.

A munkahelyi környezet: egyfelől nekem jó, van egy kis saját "irodám", nem lihegnek a nyakamban általában, és nem kell aggódnom, hogy megszűnik a munkahelyem (főnökömmel beszélgettünk erről és világosan a tudtomra/tudtunkra adta, hogy ez egy olyan cég, ami el tud tartani mindenkit, ameddig "akarjuk" és betartjuk a szabályokat, tehát akár hosszútávon is tervezhetnék). Nincs blokkolás, nincs probléma, ha 8 helyet 8:30-ra érek be, ha napközben el kell intéznem valamit és ki kell ugranom egy 30-60 percre. Ellenérvként ott van a "mindenes IT" munkakör, a továbbképzések hiánya (a google/fórumos/netes guide-okat, utánaolvasást nem tekintem annak, de jelen helyzetben ez van és kétlem, hogy a cég a jövőben kifizetne több százezerbe vagy millióba kerülő tanfolyamokat).

És itt a másik fele a dolognak, a piszkos anyagiak: a bér, amennyit az ember munkájáért fizetnek. Én úgy éreztem, mint az elején is írtam, hogy éhen nem halok, volt évfolyamtársaimhoz képest középmezőnybe tartozom. Fogalmazzunk úgy, hogy elméletben bruttó ~300k körül (nettó 200k), plusz alkalmi juttatások néha pl.: nyaralási támogatás, év végi jutalom vagy 13. havi fizetés. Már egy ideje megfogalmazódott bennem, hogy ennél feljebb kéne lépni, de alapvetően ott borult el a bili bennem, amikor beleolvastam a Jövedelem topikba. Csak úgy röpködnek a félmilliók. Mivel én már elég régóta egy helyen dolgozom, így - hála az égnek - nem voltam jó ideje állásinterjún, így kicsit el is vesztettem a kapcsolatot a külvilággal, hogy mi is a helyzet mostanában. De elég sokkolónak tűnnek a 500-800-1000k bruttó bérbeírások az enyém mellett, meg úgy eleve, az én hazai tapasztalatom mellett. Lehet csak szarul kereső ismerőseim vannak, de az átlagos bérük közelebb van a nettó 150-200k-hoz, mint a 300k-hoz. (Külföld nyilván még másabb tészta, van olyan ismerősöm, aki kiment, egy nemzetközi tech cégnél középvezető, Londonban élnek, de az elmondása alapján azért náluk sincs kolbászból a kerítés, ha mindent összevetünk. Megélnek szépen, de azért nem kell kamionnal hordania a pénzt a bankba. Egészségügy, iskoláztatás, albérlet baromi drága.)

Ennyire naiv lennék? Ennyire elmaradott lennék fizetés ügyileg? Ennyire áron alul dolgozok? Egyáltalán mennyit ér egy ilyen "szakértelem" manapság?

És a bónusz kérdés: hova tovább? Hogyan tovább? Próbáljak meg valamelyik irányba "szakosodni"? Programozás? Hálózat?

Tudom, hogy ez itt nem a lelki segélyszolgálat és egy 30+ éves embernek nem szokás a kezét fogni (nem is várom el), viszont örülnék, ha az IT szektorban tapasztaltabbak megosztanának velem egy-két jó tanácsot. Mindenekelőtt köszönöm, hogy végigolvastad.