Wav, Flac, mp3, ogg - vajh' különböznek?

írta: cappa72, 8 éve

Én inkább egy kis blogot írtam róla, mert bár nem értek túlságosan a hi-fi-hez, és nincs komoly cuccom (azért talán annyira nem rossz, de távol van a high-end-től), a téma érdekes és érdekel.

Többféle zenei stílust is hallgatok – kivéve a “diszm-bisn”, “takci-takci” jellegű zenéket.
Így leginkább akkor korrekt a hasonlítgatás, ha többféle zenével történik.

A spektrumképeket a Spek nevű programmal készítettem. (Viva Linux!)

Mindegyik zene gyári CD-ről számítógépre másolt wav-ból ered.
A terv, hogy mindegyik zeneszámból az alábbiakat alakítom ki.
wav -> mp3 | alap: 128 | 320
wav -> flac | alap | max
wav -> ogg | alap: q3 | q10
Így minden zeneszámhoz tartozik majd 7 db spektrumkép:
wav -cdről másolt eredeti hangfájl
mp3@128, mp3@320 V0 minőséggel
flac 44,1kHz, flac 192kHz
ogg q3, ogg q10

Konklúziót nem óhajtok vonni, hiszen nem az a célom ezzel, hogy én aztán megmondjam a tutit, hanem csak szimplán egyszerűen összehasonlítani a spektrumképeket.

Ha valaki meghallgatja a zeneszámokat, és a konvertált fájlokat, akkor el tudja dönteni saját maga azt, hogy melyik fájl az, amit ő hajlandó meghallgatni.

Természetesen szubjektív véleményeim benne lesznek, de eez nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanúgy hallja meg azt, amit a másik személy.

Innentől kezdve pedig hiába bizonygatja valaki, hogy ez a jobb, az a jobb, szubjektív dolgokról vitázni lehet, de felesleges (melyik csaj tetszik és miért...)

A választásom így az alábbi számokra esett:
1, Nép/folk zene esetén:
Bosh’o’Drom: Tortapapír

2, World music:
Loreena McKennith : The bonny swans

3, Progresszív rock:
Voivod – Astronomy domine; ez viszonylag üres zene, talán hirtelen hallható válaszélmény lesz a különbözőségekre...

4, Durva rock:
Slayer - War ensemble
Egy összehasonlító 4 képes verzió:

Érdekes megállapítani, hogy az mp3 képe különbözik a leginkább az eredeti wav-tól.

Persze azért van más flac is... ez nem parancssoros konvertálás, hanem Sound-juicer programmal közvetlenül CD-ről konvertált fájl.

5, Dallamos rock:
Baroness
Katatonia?

6, Kisérleti elektronikus zene:
James Blake – Limit to your love; basszuskedvelőknek. (Sóginak megvan maxi LP-ben...)

7, Jazz:
Az elmaradhatatlan Oscar Peterson trio - You look good to me... nagyon kafa bőgőjátékkal, és csilingelő magasokkal.
Esetleg egy 5/4 Dave Brubeck-től.

Mi értelme van a nagyon magas mintavételi frekvenciának, meg a 20kHz feletti sávoknak, amikor az emberi fül (elméletileg) 20-20000Hz-ig hall?
Ebben műszaki tartalmat érdemes keresni szerintem.
Fourier bácsit kell ide meghívni: minden periodikus, nem szinuszos jel felbontható szinuszos jelek összegévé.
Példának vegyük a teljesen torzított szinusz jelet: négyszög jel. Itt az alapharmonikusok feltett csak a páratlan felharmonikusok jelennek meg. Minél több a páros felharmonikus-tartalom, annál pontosabb négyszögjelet kapunk.
Minek nekem a négyszögjel? -> hát bizony nagyon sok gitáreffekt használja. A legalapabb gitártorzítók pl. komparátoros módon működnek, azaz négyszög jelet állítanak elő (tudom, építettem ilyet, nem kettőt...). Tehát egy négyszögre torzított gitárjel annál pontosabb, minél több páratlan felharmonikus jelenik meg benne. Ha pedig engedjük, hogy sokszoros frekvenciák megjelenjenek, a hanghűség annál magasabb: Hi-Fi - high fidelity, azaz magas hanghűség.
Nekem ez azt jelentené, hogy habár nem hallom a 100kHz-es frekvenciájú jelet, attól az még segít abban, hogy a 20kHz-es négyszögjel 5. felharmonikusaként sarkítson a négyszögön.