Zene füleimnek: Canton Chrono 509 DC

Háááát... Ezt azért nem gondoltam vona, hogy ilyen történik velem.

És köszönettel tartozom ezért két fórumtársnak:
Nemir Ombe (neki még nincs egyedi arcképe)
és
krichd1

Az úgy volt, hogy volt egy minőségugárs a fülemnek.
Igen, volt. Sony hangfallal... Igaz, tiszavirág letű volt...
Volt örvendezés vala, volt "nem is rossz ez a cucc", csak hát volt meglepetés is, amikor nem azonos kategóriát hallgattam meg.
Az egészben nem az a baj, hogy van jobb, hanem az, hogy a jobbat meghallgatva teljesen más zenét hallgattam. Na ez már nem olyan jó. Én nagyon szeretem a zenét. A népességdemográfiai reprodukció után a legfontosab (az öregedés előrehaladtával bizonyára változik majd a sorrend ), szóval nem mindegy, mit adok a füleimnek. Legalábbis erre a következtetésre jutottam. Hogy hogyan?

Tehát volt vala ama PM47-es Marantz erősítő, és a hozzá kapcsolódó Sony hangfalpár.
Aztán a volt a hiba elkövetése, hogy tundiillik meghalgattam ugyanazt a zenét más cuccon s (CA - Cambridge Audio - erősítő, CA cd lejátszó, Elac 247.2 hangfalpár)... és ez miatt jött a földbedöngölés érzése.

Olvasás, linkek, kérdezgetés, fórum, és hasonlók után az erősítő egy combosabb, bizonyos Denon PMA-860 lett. Hát nem egy mai darab az egyszer biztos; 1991-es kiadás. Viszont beszerezhető hozzá service manual is, igaz kissé hiányos, de legalább van.
Ezzel egy kicsit javult a hangzás, még a Sony hangfalakkal is, de valahogy nem volt az igazi. Persze a hangfalat okoltam. És hát úgy tűnik, hogy jogosan; féligmeddig biztosan.
A hangfal képességei meghaladták a rock kategóriát. Nagyjából ennyi.

A sok herce-hurca (egy hétig este 9-től 11-ig olvasás, fórum, hasonlók) után segítettek ama a fórumon, hogy lehet egész jó áron venni használt hangfalakat, vagy épp akciót kifogni.

És akkor jött az, hogy durva akciókban az Elac 247.2 700k helyett 524k, a Canton Referene 7 1,2M helyett 500k... Ami azért még mindig erőteljes anyagi kiadás... khm... egészen erőteljes....
Aztán megint sok kérdés a fórumozók felé, és arra terelgettek, hogy kategóriájában a Canton-ok régebbi, kifutó verziói egész jó kedvezménnyel kaphatók újonnan. Merthogy a cég politikája olyan, hogy a régebbiek 30-60%kal olcsóbban beszerezhetők. Persze létezik ugye még mindig a használt piac, amit sosem szabad elfelejteni.
Hát ez lett a vége... :

Canton Chrono 509 DC

Saját nappaliban pediglen így néz ki:

No azért a fórumon tanácsot adók nem feltétlenül dicsértek meg akkor, amikor meghallgatás nélkül merészeltem hangfalat választani; persze elfogadták és azért továbbra is bíztattak, hogy azért a Canton Chrono széria nem egy nagy csalódásra okot adó választás. És hát valljuk be: nem az.

1 hetet vártam rá. Közben egy 2,5mm^2-es hangfalkábelt vettem hozzájuk, meg aranyozott banándugókat (Semmiféle audiophile jellegű keresgetésem nem volt ez irányban). Elkészítettem a kábelt, kábelezést az új családtag érkezésére. Aztán a dobozok megdőlve érkeztek, a futárbuszban arrébb taszajtotta őket egy raklapnyi papír... De a németek azért elég jól becsomagolták, gyakorlatilag 10 centivel beljebb van maga a hangfal, mint a külső borítás. Így kutya baja nem lett.

Hazavittem átvétel után, és olyan 6 órát “aklimatizálódott” a dobozban. Hőmérsélet/páratartalom szépen lassan került bele a hangfalba. Hazaérvén elmondható, hogy nem tudni azt, hogy épp ki volt jobban besózva: a gyerekek vagy az apjuk. Szerintem mindenki.

Kinyitottam, tüskék becsavar. Beállít a helyére. Banándugók a Sony-ból ki, Canton-ba be.
Direct source bekapcs az erősítőn.
Zene indul:
Besh o'drom – Tortapapír (CD)
Baroness – Take my bones away (CD)
Hair – Aquarius (vinyl)
Doors – Riders on the storm (vinyl)
Slayer – Seasons in the abyss (CD)
Oscar Peterson Trio – You look good to me (CD)

Azbesztbaz’ba’mmegb’sztaaztak’rvavilágotazb’sszameg... hogy ez milyen jól szól.

Lestem, mint a lukinyúl (üregi nyúl röviebb neve).
Csak ültem a fotelban, hallgattam, ültem, hallgattam. Mééééééég zenééééééét, mééééég.

Új dimenzióba került a zenehallgatás.
Több dolgot felfedeztem a lemezeken, amik eddig “nem voltak ott”.
Hm... akkor tulajdonképpen eddig mit is hallgattam? Ez volt a legmegdöbbentőbb kérdés saját magam felé...

Na és ahogyan az lenni szokott, beköltözött hozzánk mörfi úr (Murphy)... Mióta meglett a szép/jó hangfalpár, azóta alig-alig van időm arra, hogy pl. egy fél órára nyugodtan halgassak valami igen nekem valót.

Pontosan 2 hete van meg, de még nem múlt el a "minden csoda 3 napig tart" effektus.