Facebook - Az értelem, az egyén, és az érdemi kommunikáció halála

Csak most tudtam meg, hogy itt is lehet blogot írni, szóval az eddigi blogjaimat szép lassan átcsöpögtetem majd ide is.

[FELHÍVÁS - A CIKKBEN ELHANGZOTT VÉLEMÉNYEK NEM UNIVERZÁLISAN ÉRTENDŐEK, CSUPÁN A FACEBOOK-KÖZÖSSÉG DÖNTŐ TÖBBSÉGÉT VESZIK ALAPUL]

Bevezetés

Gondolkoztam, miről is írjak nektek. Tulajdonképpen van rengeteg ötlet a fejemben, de aztán arra jutottam, hogy most egy éppen számomra - és feltehetően számotokra is - mindennapos, aktuális témát veszek célba. Ez az írás kicsit rendhagyó lesz, legalábbis olyan tekintetben, hogy nem játékról vagy filmről lesz szó. De muszáj vagyok már kiadni magamból ezen gondolatokat.

Jelenleg ott tartunk, hogy akinek nincs Facebook-ja, az már szinte halottnak van nyilvánítva. Már a nagymama is beregisztrál az oldalra, csak azért, hogy földet locsolhasson és gazdálkodhasson a virtuális kertjében (Farmville). Értem én, egyre felkapottabb lesz az oldal (ennél jobban már talán nem is lehet), és lassan a munkahelyeknél is alapfeltétel lesz a Facebook-profil megléte.

Nekem is van FB-accountom, napi szinten használom. Részint üzlet, részint ismerősökkel való kapcsolattartás, részint pedig az aktuális hírekről való értesülés miatt. Ha belegondolok, elég sok időt töltök az oldalon, és körülményes volna számomra azt nélkülözni.

Nem arról szeretnék tehát írni, hogy a Facebook egy rossz dolog, mert nem az. Alapvetően. Viszont a Facebook szellemisége egy nem éppen előnyös mentalitás elsajátítására késztette az embereket, ez a két tényező pedig szépen lassan elkezdett egy örökös körforgást alkotni, mely az elmúlt évek alatt az emberek fokozatos szellemi leépüléséhez vezetett. Az ördögi kör, nemde?

Hogy mikre is gondolok pontosan? Pontról-pontra levezetem nektek a legfontosabb jelenlévő problémákat.

Problémák

1. Szegverés a magyar nyelv koporsójába

A kommunikáció nevetségesen primitív szintre degradálódott. Komolyan, kell ehhez még mit hozzáfűzni? Az ékes magyar nyelvünket, ami nemzetünk egyik legnagyobb kincse, ápolni kellene. Ehelyett nevetségesebbnél nevetségesebb kitalált szavak, rövidítések, és helytelen szóátírások árasztják el az FB-t. Anyanyelvünk gyilkosainak melegágya. Persze nem azt állítom, hogy én olyan fene nagy művelője lennék, hiszen a hétköznapi életben illetve internetes közegben én is lazábban fogalmazok, ellenben mindig ügyelek a nyelvtani normák betartására. Most mondjam azt, hogy napról-napra egyre inkább haldoklik és „kurvul” el az egész? Mert ez az igazság.

A „wok", „jáccok", és hasonló szavak láttán feláll a hátamon a szőr. Ezek egyrészt a gördülékenyebb kommunikáció miatt születtek (hogy 0,2 másodperccel gyorsabban tudjunk leírni egy szót), illetve egy idő elteltével divat miatt. De kérdem én, van-e értelme ennek?

2. Drodiok mindenhol

Úgy gondolom, mindig is óriási probléma volt, különösen talán ebben az országban az egyéniség felvállalása, az egyedi véleményünk, nézeteink nyilvánosan történő megmutatása. Az emberek jelentős része olyan, mint egy droid. Lehet ezt sztereotípiának nevezni, én azonban ezt többé-kevésbé így látom. Mindegyik egy sablon köré építi fel a személyiségét, és a szerint próbál cselekedni, a szerint próbál ÉLNI, ami az átlagember, a többség számára elfogadott. Miért? Nem feltétlenül azért, mert nem lenne egyénisége. Hanem mert nem meri azt felvállalni. Sok önbizalom-hiányos ember van. A Facebook ezt a szakadékot pedig még tovább mélyítette, ahelyett, hogy áthidalta volna. A közösségi oldalon kialakult egyfajta sztenderd (minden korosztály számára elkülönítve), aminek meg kell felelned, hogyha az internetes közösség elfogadott tagja akarsz lenni. Legalábbis ezt meséli be magának a rengeteg önbizalommal alig, vagy nem rendelkező személy. Súlyos hiba.

Példának okáért felhozhatnám most az identitászavaros fülbevalós fiúkat, akik sajnálatos módon jelen korunkban a követendő példát jelentik (erről majd bővebben később) a tizenéves srácok számára. A legtöbben így hát feladják személyiségüket, csak hogy az egyéniség nélküli, és jobbára igénytelen tömeg részesei lehessenek.

3. Megfelelési kényszer

Az elfogadottá, stílus nélkülivé válásnak több előzetes oka van. Természetesen mindennek az alapja az önbizalomhiány. A neten mindenki egy idealizált képet alkothat magáról, kamu barátokat szerezhet, valamint like-ok ezreit, melyek abban erősítik meg őt, hogy helyes, amit csinál, s ezen az úton haladva egyre csak népszerűbb és ismertebb lehet. Ez a legrosszabb, a megfelelési kényszer.

De valójában ugyanúgy egy senki marad, ha mindent csak erre alapozott. Feladta a személyiségét, amikor még valaki volt, és lett belőle egy ismert senki. Ha nem lenne érthető, akkor elég csak a csöcskidobós, csücsörítős tizenéves picsákra gondolnotok, akik fűvel-fával lefekszenek egy márkás pulcsi reményében. Vagy beszéljek azokról, akik minden szart kiposztolnak? Igen, még jóformán azt is, ha elmennek könnyíteni magukon. Ezek azok az emberek, akik valakinek akarják érezni magukat, és figyelemre vágynak, arra, hogy a középpontban legyenek, és ál-barátok között tengetik életüket. A rózsaszín köd pedig már rég leszállt az orruk elé, csak át kellene látni rajta.

4. A bűvös „látta” felirat

Jómagam elég nagy problémaként élek meg egy másik dolgot is. A több ezer éves kommunikációs normákat a Facebook néhány év alatt szinte teljesen lerombolta. Itt nem feltétlenül az egymást érintő tisztelet megadására gondolok, hiszen (sajnos vagy nem sajnos) az internet előtérbe kerülésével eltűntek a határok a különböző értelmiségű emberek, és társadalmi rétegek között. Nem, én most a chat-en történő társalgás problémáira szeretném felhívni a figyelmet. Számomra különösen zavaró, amikor az adott személy nyomtalanul lelép egy beszélgetés közepette, függetlenül attól, hogy közben aktívan tevékenykedik továbbra is a közösségi oldalon. A nem válaszolás, személyünk, írásunk figyelmen kívül hagyása mérhetetlen nagy bunkóság véleményem szerint, mert úgy gondolom, a megfelelő kommunikáció alapja a kölcsönös visszajelzés, megerősítés, reakció. Azonban nagy bánatomra egyre több ilyen emberrel találkozom.

5. Szellemi apokalipszis

Bár ez nem egy olyan probléma, ami egy az egyben a Facebook-nak köszönhető, azért eléggé közrejátszik benne. Az emberek többsége buta, megvezethető. Ez tény, lehet ezért a kijelentésemért engem sarazni, kibírom. A hülyeség pedig ragadós, tartja a mondás. Nap, mint nap megannyi téves információ, és rémhír lát napvilágot, melyeknek terjesztésében (vagy éppen felnagyításában) óriási szerepe van a világ legnagyobb közösségi oldalának. Ez pedig – mondanom se kell - egyáltalán nem előnyös az oldal felhasználóira nézve. Elég csak a mostani internetadóra gondolni. Több százezren fel vannak miatta háborodva, de érdekes módon gondolkodni csak a legszűkebb rétegnek jut eszébe, hogy ez is csak egyfajta elterelésként szolgál egy sokkal fontosabb dologról. Az értelem meghal, és elnémul…

6. Eltorzult ideálok, avagy buziké és kurváké a jövő?

Fáj, vagy sem, be kell ismerni, hogy égető problémát jelentenek a jelen generáció növendékei. A fiúk rózsaszín fülbevalót viselnek, a férfiasság minden látszatát önkényesen ledobván magukról, a lányok idézetekkel basszák tele üzenőfalukat, melyek tartalma totális ellentmondást képez valós önmagukkal szemben, s ha ez nem lenne elég, a 3-as és 4-es pontban említett tényezők miatt ribancnak állnak. Nincs önérzetük, vagy megfelelő önképük és jellemük se. A fiúk immáron picsogó kislányok, akik egyben a férfi nem szégyenei és a jövő téves ideáljai is egyben. Íme a jövő nemzedéke.

Összegzés

Biztos vagyok benne, hogy némi plusz idő ráfordításával még jó pár pontot fel tudtam volna sorolni, melyek a – kétségtelenül negatív – véleményemet támasztották volna alá a Facebook-on lévő felhasználókat illetően. Azonban szerintem már bőven elég volt ennyi is ahhoz, hogy át tudjam nektek adni a gondolataimat a témával kapcsolatosan. Remélem, talán páran okulnak majd belőle.