Viszlát Windows 10, hello Ubuntu!

Innen indultam
Több mint másfél évtized után szakítottam egy egész platformmal, sőt, ökoszisztémával. Windows 3.11-gyel kezdtem, bár aktívan csak a 95-nél kapcsolódtam be, végigjárva az összes otthoni verziót, mindig a legfrissebbet használva. Azon kevesek közé tartoztam, akiknek tetszett a csempés felület, persze csak tableten (Surface Pro), ami ezen a hardveren kifejezetten jól használható volt, aztán eljött a Windows 10, és én frissítettem, nemcsak a tabletemen, de a laptopomon is. Vegyes érzelmekkel fogadtam az új rendszert, a legjobb szó rá az, hogy kényszerből használtam. Maradhattam volna, vagy vissza is térhettem volna 8.1-re, vagy akár a 7-esre is, de számomra ez nem opció, mert szeretek mindig aktuális verziót használni, másrészt már kellően unalmassá is váltak ezek az évek alatt. Az új rendszer viszont nem hogy nem nyerte el a tetszésem, de egyre nagyobb ellenszenvet váltott ki belőlem minden egyes nappal.

Na de mi a probléma a Windows 10-zel?
Komoly, áthidalhatatlan problémám ugyan nem akadt a rendszerrel, inkább sok apró bosszúság vezetett a szakításhoz. Összefoglalva azt tudnám mondani, hogy pocsék volt számomra a felhasználói élmény. Részletezve, a teljesség igénye nélkül: lassabb boot, mint 8.1-gyel, bejelentkezés után is még homokórázás, fix és ronda bejelentkezési képernyő (tudom van rá módszer), vonalas ikonok az új felületeken, kerek és négyzetes/téglalapos elemek keverése, vagyis totális inkonzisztencia, a beépített modern alkalmazások egyszínű puritán ikonokkal, míg mások színesek, a félresiklott start menü (én abszolút megvoltam nélküle 8.X-en, ami lett belőle az olyan, mintha egy kecskét kereszteznénk egy réti sassal, nem életképes), kis ikonméret a tálcán (nem növelhető, csak DPI állítással), a DPI állítás ugyanolyan botrányos mint korábban, néhány alkalmazásban jó, máshol meg teljes homály, kétszintű beállítások (gépházban ha lemegy az ember 2-3 szintet, hirtelen a vezérlőpultban találja magát), agresszíven erőltetett frissítések, lassan betöltődő mappatartalmak (a letöltések mappa a legjobb példa, néha 1X másodpercig elvolt egy i5/SSD/8GB laptopon mire behozta a mappa tartalmát, ami kb. 15 kisebb fájl), töltsem le az új verziójú office-t spam az MS-től frissítésnek álcázva, ocsmány és nevetséges ikonok (lomtár, sajátgép), és ezek csak amik általánosak, és hirtelen eszembe jutnak. Először csak frissítettem 8.1-ről, később volt tiszta telepítés is a helyproblémák miatt, ami szintén hihetetlen, hogy mennyi szemetet képes maga után hagyni. A Surface Pro-n ennél is rosszabb volt a helyzet, mert ott megszűnt a korábbi lapozós alkalmazásváltás, helyette bejött egy egyébként nem rossz panorámanézet, de ennek inkább plusz funkciónak kellett volna lennie, mint helyettesítésnek, tablet módban az edge használhatatlan, nem lehet vele lapozni (előre/hátra), nem volt tab preview, tabok felül, nem alul és még biztosan lehetne folytatni. Világos volt, hogy a Windows 10 nem marad sokáig, viszont visszafele sem akartam lépkedni, így jött egy bátor oldalirányú lépés.

Letisztult és konzisztens asztal világos témával, panel indikátorokkal, lecserélt ikonkészlettel

A megoldás
Akkoriban cseréltem a HTPC-men is Ubuntura a rendszert (a korábbi elementary OS-ről, illetve a még korábbi Openelecről), és annyira megtetszett használat közben, hogy eldöntöttem minden eszközömről száműzöm nem csak a Windows 10-et, de úgy általában a Windowst is. Az Office-on kívül a Paint.net-et illetve az Inkscape-et használtam rendszeresen produktív célokra, előbbit bőven kiváltja a nagyobb tudású gimp, utóbbi pedig elérhető Linuxon, tehát csak az Office kompatibilitást kellett megoldanom. Vannak fájlok, melyek egészen jól átjárhatóak Libreoffice-szal, mások nem annyira, így először virtuális gépben telepítettem W10-et, ami a kezdeti 10GB-os méretről gyorsan felhízott közel 30GB-ra (!!!) a frissítéseknek és az Office-nak köszönhetően (ez azért önmagában is siralmas, főleg egy 120GB-os SSD-n), a frissítésekre viszont szükség volt hogy elfogadja a Windows 7-es kulcsot, mert alapból sikerült úgy megalkotniuk, hogy azokkal nem aktiválható (...). Minden jó szándékom ellenére is hízott a rendszer, 25GB alá nem nagyon sikerült lenyomni, pedig a hibernálás és minden egyéb is ki volt iktatva, így végül teljesen száműztem a saját eszközeimről, és egy szerverre került a virtuális gép, ahonnan távoli asztallal érem el az Office-t, ha szükséges. Ennyi kényelmetlenséget számomra bőven megér az a felhasználói élmény, ami most fogad minden bejelentkezésnél.

Virtuális asztalok Ubuntu alatt, a 2x2-es mátrix átláthatóbb és kezelhetőbbé teszi az elrendezést

Miért éppen Ubuntu?
Az Ubuntu mellett szól az elterjedtsége, gyakorlatilag bármilyen problémára lehet pillanatok alatt megoldást találni, másrészt ott a rengeteg elérhető szoftver, bővítmény, téma stb. Korábban már végigvettem az összes elterjedt asztali környezetet, de számomra a rossz hírű, közutálatnak örvendő, ellenben rendkívül jól használható Unity vált be a legjobban. Egyrészt a 16:9-es kijelzők miatt ez veszi el a legkevesebb hasznos területet, másrészt rendelkezik a Windows 7-es tálca funkcionalitásával, érintőképernyőn is kezelhető és szép is. Külön pozitívum a fejléc és a tálca összevonása, a virtuális asztalok kezelése (a Windows 10-nek is lenne még mit tanulni), a különböző indikátorok (panel bővítmények, pl. időjárás, erőforrás-allokáció stb.) Ahogyan korábban is említettem, több eszközöm is Ubuntut futtat mostanra, a céges laptopom, a HTPC-m, illetve a Surface Pro-m (ez utóbbi külön csemege, lévén MS hardver), és nem mondom, hogy nem volt néhány megoldandó problémám, de 10 percnél többet nemigen foglalkoztam egyikkel sem, max. eddig tartott rákeresni a probléma forrására és megoldására.

A Windows 7-ből megismert ablakillesztés (snap) funkció itt is megvan, a jó dolgokat nem szégyen lemásolni

Egy egészen más felhasználói élmény
Az alaprendszer a telepítés után is elég jól használható (ugyanez a Windowsról még a 10-nél sem mondható el, bár legalább már ISO csatoláshoz nem kell külön szoftvert telepíteni), de természetesen itt is sokkal kényelmesebbé tehetjük a használatot kiegészítők, illetve célszoftverek használatával. Office csomagunk alapból van, a tömörített fájlok sem okoznak problémát, van PDF export (PDF-be nyomtatás), és még számos egyéb alkalmazás, amit Windowson külön kellene telepítenünk. Van normális HiDPI kezelés, így még a 10,6”-es full hd Surface Pro-n is élvezet használni, nincs szükségem a putty-ra, ha SSH-n szeretnék bejelentkezni a NAS-omra, bármilyen billentyűkombinációt be tudok állítani szinte bármilyen funkcióhoz, van hot corner stb.

Amivel én kiegészítettem az alap rendszert (a teljesség igénye nélkül, pár fontosabb alkalmazás):

-Chromium, mert gyors, támogatott, bővíthető.
-Időjárás, rendszerterhelés, szenzor indikátorok a panelre
-Dropbox a felhőtárhelyhez/szinkronizáláshoz (ugye mondanom sem kell, hogy a OneDrive nem támogatott, csak körülményesen, third party fejlesztő által, így arról inkább le is mondtam, de mivel úgyis sokkal lassabb a dropboxnál, nem is nagyon sajnálom)
-Spotify
-Transmission remote (a NAS-on futó transmission vezérelhető vele)
-Kodi
-Flash, java (utóbbihoz icedtea, a netbank miatt)
-Inkscape a vektorgrafikához
-Gimp az általános képszerkesztéshez
-Skype
-PDF szerkesztő
-Távoli asztal kliens
-VMware player (ingyenes és jobb, mint a Virtualbox)

Hot corner akcióban, a képernyő jobb felső sarkához húzott egér aktiválja a panoráma nézetet az összes futó alkalmazással

Amit profitáltam a váltásból
Az új rendszer fürgébb, gyorsabb mint a Windows 10 volt, és ez nem csak a boot sebességben jelentkezik, hanem az olyan hülyeségek megszűnésében is, mint bejelentkezéskori homokóra, várakozás a lokális mappa tartalmának mutatására stb. A panelen integrálva látok több dolgot is, amit szeretek figyelemmel követni, ezeket rugalmasan tudom alakítani. Az oldalsó „tálcán” látom a futó alkalmazásokat (azt is hány példányban, illetve hogy az aktuális asztalon vannak-e vagy másikon), látom az értesítések számát, szabadon át tudom méretezni az ikonokat. Tudom állítani a tálca háttérszínét, illetve az áttetszőségét is. Tudom állítani a DPI-t minőségromlás nélkül, bármilyen billentyűkombinációt be tudok állítani szinte bármilyen funkcióhoz, a különböző sarkokhoz különböző funkciókat tudok rendelni, így ha lehúzom az egeret a jobb alsó sarokba akkor tudok váltani a virtuális asztalok között, ha pedig a jobb felsőbe, akkor mutatja minden futó alkalmazásomat (ezek is szabadon konfigurálhatók természetesen), a fájlkezelőben tudok füleket használni. Alapból van világos és sötét téma, nem egyszer ilyen egyszer olyan, ráadásul könnyen telepíthetőek egyéb témák, ikoncsomagok, kurzorok stb, a betűtípusok is szebbek köszönhetően a normális élsimításnak. A szoftverek többsége a szoftverközpontból telepíthető, de az egyéb szoftverek is többnyire kényelmesen, tárolókból, esetleg .deb csomagfájlokból. Járulékos előny pedig, hogy az eddigi felületes linuxos ismereteimet így tovább tudom mélyíteni a rendszer napi használata mellett, gyakorlatilag észrevétlenül. Win-win, Windows nélkül.

Végszó
Ezt a rövid kis történetet igazából kedvcsinálónak szánom, hátha más is úgy érzi érdemes tenni egy határozott lépést oldalirányba. Könnyebb leragadni a "frissítsek-e Windows 10-re, vagy maradjak 7/8.1-en" problémánál, mint kipróbálni valami gyökeresen újat. Persze a linux nem Windows, ahogyan fordítva is igaz az állítás, aki MS rendszeren szocializálódott, annak mindenképpen lesznek megoldandó problémái, ez borítékolható. Viszont ezek nagyrészt komolyabb hozzáértés nélkül is korrigálhatóak, csak némi utánaolvasás szükséges. Problémás lehet még a szoftverkompatibilitás is, bár igaz, ha valaki nem dolgozik professzionális szoftverekkel, akkor könnyebb helyzetben van a váltás szempontjából. Az Office kompatibilitás néha megvan, néha nem, aki biztosra akar menni vagy virtuális gépet használjon, vagy távoli asztalt, ha lehetősége van rá. A játékok külön témakör, ez ügyben nem nagyon tudok nyilatkozni. S ha mindezek után is elszántak vagyunk, akkor cserébe kapunk egy konzisztens rendszert, tele kényelmi funkcióval, egységes kinézettel, remek közösségi támogatással. Én mostanra 3 Ubuntu alapú gépet használok (céges laptop, Surface Pro, HTPC), egy OMV alapú NAS-t (szintén linux), a telefonom pedig android. Pár hónappal ezelőtt még WP mobillal, Windows 10-es laptoppal és tablettel, Office 365 előfizetéssel rendelkeztem. Először mobil fronton váltottam platformot (látva a W10M preview változatait és a "fejlesztés" irányát), aztán jött a desktop, végül a tablet. Jelenleg úgy fest, hogy számomra a Windows 10 valóban az utolsó Windows volt.