Lakótelepi X-akták

Egy kétszáz lakásos társasházban még akkor sem leányálom az élet, ha éppen rajtunk kívül mindenki elment két hétre nyaralni. Hát még ha több tucat kétszáz lakásos társasház sorakozik egymás mellett, úgynevezett lakótelepet alkotva.
A szépen induló, kávéillatú reggelt simán agyoncsapja, ha valamelyik lakótársunk megmagyarázhatatlan ostobasággal teszi próbára idegrendszerünket.
Csokorba gyűjtve nyújtom át nektek panellétezésem gyöngyszemeit. Ám hogy ne sokkoljalak titeket ezzel a pszichoszociális orgazmuscunamival, fejezeteként adagolom az anyagot. Aztán hátha együtt megfejtjük a rejtélyt, és választ találunk a miértekre.

1. rész.
Az utolsó slukk

Különleges alfaja a dohányosoknak, amelyik a busz utcasarkon való feltűnésének pillanatában pöffent rá várakozáskatalizátor cigarettájára. El nem tudom képzelni miben reménykedik; defekt, motor öngyulladása, sofőr infarktusa - ilyesmi járhat a fejében, különben bizonyosan nem pazarolna a néhány másodperces tüdűizmozásra egy egész szál cigarettát.
A lényeg azonban akkor következik, amikor a busz beér a megállóba. Főhősünk ijedt kapkodással nagyokat slukkol, apait-anyait beleadva küldi szervezetébe a nikotint. Ám minden hiába, a jármű kíméletlenül indulna tovább. Az utolsó szippantásra ezért már a lépcsőn kerül sor, aztán a dekk repül kifelé, a kedves utas meg befelé. Ahol aztán elégedetten ereszti bele utastársai arcába a füstbombát.

De miért?