Update: OTP-s bankkártyát el ne hagyj!

Minap találtak anyámék egy OTP-s bankkártyát a szomszéd városban (Bicske) az utcán. Már jöttek haza, így elhozták magukkal, hogy majd itthonról valahogy segítünk célba juttatni. A kártya eléggé újnak tűnik, még két évig érvényes. Lenéztem netről az OTP központi számát (más úgy sincs), jó pár perc volt, mire az automata végigdarált minden menüpontot, naná hogy az utolsó előtti kellett. Kicsengeni mondjuk hamar kicsengett, egy hölgy vette fel. Közlöm vele, hogy találtunk egy bankkártyát, bediktálnám a számát és az elérhetőségemet, ahol a tulaj átveheti. Már persze ha nem tiltotta azóta le. Sajnálattal közölte, hogy ők nem adhatnak ki ügyfelekről adatot. Szerintem elég érthetően fogalmaztam elsőre is, de a biztonság kedvéért külön kihangsúlyoztam, hogy nem kell róla semmilyen adat, csak hívják fel és közöljék ők maguk vele, hol a kártyája. Sajnálattal közölte, hogy ők nem tudnak így eljárni, mert izé meg hozé, egy bankfiókban kellene hogy leadjam.

Na akkor vissza az oldalra, bicskei fiók telefonszáma hol is van. Talán ott jobb fejek lesznek és csinálnak is valamit. Két telefonszám volt nekik megadva, persze hogy mindkettő a szaros központi szám volt, ahol már jártam az előbb. Nehogy a paraszt véletlenül is elérje direktben a helyi bankfiókot. A városba már nem fogunk ezért visszamenni, én megtettem ami szerintem jófejségből elvárható valakitől. Sajnálom az úriembert, most végigzongorázhat egy igénylési procedúrát. Két dolog jutott eszembe a kis történet végére:

1, Vigyázzunk nagyon értékeinkre, főleg a pénzünkre és egyéb fizetőeszközeinkre. Egy új kártya igénylése sem kellemes dolog, de ha lenullázzák okos-ügyes emberek a számlánkat, az még kevésbé az.

2, Volt a Csányi-banknak egy LOL szlogene régen, a 'Megbízunk egymásban'. Sosem bíztak azok senkiben, azért (is) hagytam annak idején ott őket. De úgy vettem most észre, hogy sok év után is változatlan a helyzet. Ne bízzatok az OTP-ben.

UPDATE: közben jobbra fordultak a dolgok, mondanom sem kell nem az OTP-nek köszönhetően. Gugliban utánanéztem közben a névnek és a közelben Felcsúton találtam ilyen nevű emberkét, egyéb elérhetőségek nélkül. Öcsém beszélt egy cimborájával, aki ott dolgozik és sikerült kinyomozni a telefonszámát. Felhívtam és az úriember jelentkezett rajta, megkérdeztem tőle nem hagyott-e el valamit mostanában. Közölte rögtön, hogy a bankkártyáját, mire én megnyugtattam hogy jó kezekben van. Megadtam neki a címem, majd valamikor a nap folyamán leautózik érte. Úgy néz ki, mégis happy endje lesz ennek a mai napi kis sztorinak.