Délután

És megszólal azon a kedves kis hangján, amivel egyszerűen nem tudok betelni. Csak hallgatom, amiket mondd és elmerülök a hangjában olyannyira, hogy amikor visszakérdez, hirtelen megrázkódom, mert a fonalat már rég elvesztettem. Ekkor hangszíne megváltozik, mélyebb lesz és morogni kezd. Torokból, de olyan aranyosan, hogy megmosolyogtat. Ő pedig ettől még mérgesebb lesz, hogy kinevetem, amitől még jobban morog. 22-es csapdája. Végül beadja a derekát, elneveti magát és csak annyit mondd nőies hanglejtéssel: " -Olyan hülyék vagyunk!"

És megcsókol...