Ebéd előtt

írta: e=mc², 13 éve

És elkészítjük ebédünket ketten, együtt, kerülgetve egymást a kis konyhában. Néha-néha összeér a karom az ő vállával, a térdem a combjával. Ha közel hajolok hozzá ismét érzem illatát, nem bírom megállni, hogy ne csókoljam meg a szabadon lévő nyakát. Ekkor kicsit elhúzódik, összehúzza vállait a nyakával, mert csiklandozza szőrzetem. Az asztalnál űlve ráhelyezi gyengéden lábfejét a lábamra, apró pillantásokat vetünk egymásra.

És jóllakunk...