A fogyás és az energetika, azaz annyi az egész, hogy kevesebbet eszünk és többet mozgunk?
írta: erdoke, 9 éve
„Aki kövér, az túl sokat eszik, és keveset mozog.” „Elhíztál? Mozogj, ne zabálj.” „Az összes dagadt ismerősöm sokat zabál, és még csak nem is sétál.”
Egy másik fórumon olvastam ezeket a kommenteket. Vannak olyan témák, amik kőbe vésett igazságnak hatnak az emberek nagy többsége számára, de valójában el se gondolkodnak rajta, hogy mennyire van létjogosultsága az információnak, létezik-e olyan ok-okozati összefüggés, ami egyértelműen alátámasztja. Az egyik ilyen magától értetődő nagy igazság az életben, amit – függetlenül a tanulmányoktól, a témában végzett áskálódástól – mindenki tökéletesen ért(eni vél). Vajon a fogyás-elhízás pusztán energetikai kérdés, tehát a lenyelt ételek energia tartalmának, és a szervezet által elégetett kalóriáknak az eredője? Tényleg azért hízunk el, mert magasabb az energiatartalma az elfogyasztott ételeknek, mint amennyit a szervezetünk elhasznál? Vizsgáljuk meg előbb a leggyakrabban hangoztatott érveket a szóban forgó teória mellett, majd vonjuk le a saját következtetésünket
Az alapfeltevés tehát kb. ez EB - EL = ER, ahol E az energia, a B és az L a Bevitt és Leadott energiát jelölik, míg az R a Raktározásra kerülő (illetve negatív szám esetén a Fogyást jelentő) energia jelzője. Maradjunk most a hízásnál, tehát a hipotézis szerint raktározunk. Végeredményben nyilván valamilyen átváltási faktorral az energia és a testsúly között. Persze ilyen faktor nem létezik, és nem véletlenül, de ne szaladjunk ennyire előre. Alap matematikai művelettel a fentiek alapján az alábbi is igaz: EB = ER + EL
Vagyis a bevitt energia megegyezik a leadott és a raktározott energia összegével. Érdekes. Tovább tologatva az E betűket: EL = EB - ER, vagyis a leadott energia a bevitt és a raktározott energia különbségét jelenti. Ha valaki mindig ugyanannyit (nem) mozog, és nagyjából stabil hőmérsékletű környezetben van (ami ma már igaz), akkor a leadott energia közel állandó, tehát a bevitt energia a raktározásra kerülő energiától függ? Mi a fene, vagy divatosabban fogalmazva, WTF?
Továbbra is az általánosan elfogadott hipotézis mentén mozogva, gondoljuk végig, hogy a bevitt energiával mi újság. Soha senki nem beszél arról, hogy a különböző tápanyag fajták mit jelentenek energetikai szempontból, illetve a hasznosulásuk miért kellene ugyanaz legyen a szervezetben. Az elmélet szerint 1 kcal elfogyasztott fehérjének pontosan ugyanaz a sorsa és az értéke, mint 1 kcal cukornak, 1 kcal bármilyen zsírnak, de még 1 kcal alkohollal is csak az történhet, hogy elfüstöljük. Utóbbi egyébként majdhogynem igaz is… Valahol ez a szemlélet már megint bűzlik. Gondoljunk csak bele a fehérje hasznosulására a szervezetben. Enzimeket, kollagént, hajat gyártunk belőle, kedvező esetben még plusz izmot is építünk. Hová tűnik ez az energia? Egy analógiával élve a következőt feltételezzük: A vegyes tüzelésű kazánunk minden égethető anyagot ugyanolyan hatásfokkal éget el. Sőt, ha behordtunk a házba bármilyen fát, az elégetésre fog kerülni. Na de mi van akkor, ha az asszony meglátja a tuskót (na nem engem! 
) hasogatás közben, és kijelenti, hogy neki pont ilyen színű és erezetű lambéria kell, parketta kell, bútor kell, de még mellszobor is? Akkor a fát, vagy annak egy jó részét nem is égetjük el, pedig bevittük a házba! Sőt, egy csomó energiát fogunk arra „pocsékolni”, hogy a faanyagból magasabb rendezettségű dolgokat állítsunk elő, mint a bútor, a parketta és a lambéria. (A mellszoborba nem vágnék bele.) Arról nem is beszélve, hogy ha a fát csak a kapun belülre követjük (= betesszük a szánkba), nem tudjuk, mennyi jutott el legalább a kazánházig, azaz mennyi szívódott fel belőle a beleinkben.
Aztán ott a másik véglet, amikor valamit nem viszünk be, ezért hiány alakul ki belőle. Vitaminok, bizonyos aminosavak, zsírsavak, nyomelemek, stb. Pontosan hogyan befolyásolják az energiagazdálkodást a(z enyhe) hiánybetegségek? Nem sok fogalmunk van róla, de nyilván nem közelebb tolják a rendszert a tökéleteshez.
Nyilvánvalóan hatalmas hülyeség ez a kevesebbet evős, többet futkorászós teória. Nem is értem, milyen természettudós találhatott ki akkora baromságot, miszerint egy olyan, több szinten szabályozott élő szervezet, mint az ember, úgy működik, hogy fix, a külső- és belső környezeti hatásoktól független az energiafelhasználása, mindig 100 % a bevitt tápanyag energiatartalmának hasznosulása, 1 kcal cukor hatása pontosan megegyezik 1 kcal alkoholéval, stb. Ezek külön-külön is ökör feltételezések, de együtt csak egy nagyon felszínes ember gondolná őket komolyan. Valamiért mégis elterjedt, és értelmes emberek is gondolkodás nélkül hajtogatják.
Van egy fiatalember, egy Sam Feltham nevű nagyon fitt személyi edző, aki vette a fáradtságot, és saját magán elvégzett egy kísérletsorozatot. Némi szünettel 3-3 hétig megduplázta a kalória bevitelét. Csakhogy az egyik esetben semmi másból nem állt a 3000 kcal extra, csak a (fúj, artéria dugító!) zsírokból, elsősorban telített zsírsavakból. A másik 3 héten a normál, egészséges táplálkozását szemét kajával duplázta meg. Hamburger jó sok sült krumplival, cukros üdítővel, chips, keksz és társaik, azaz nagyobb részt szénhidrátot pakolt rá. A fizikai aktivitásán nyilván nem változtatott. Vajon ugyanazt okozta a napi 3000 kcal plusz mindkét esetben? Nagyon nem. A második esetben 7,1 kilót hízott 21 nap alatt, miközben a derékbősége 9,25 centivel nőtt! Mi történt a zsírban dúskáláskor? A barátunk ugyan 1,3 kilóval nehezebb lett a végére, de a derékbősége 3 centit csökkent. Tehát a sovány súlya gyarapodott, a zsírpárnái tovább apadtak az egyébként is kellemes kiindulópontról! Hogymi?! Íme a történet egy grafikonon:
Aki szeretné elolvasni, pontosan mi történt a fiatalemberrel, látogasson el a honlapjára, vagy vásárolja meg a nemrég megjelent könyvét: SLIMOLOGY
A következő érv, amit rendszerint bedobnak a félművelt emberek, a termodinamika I. főtétele. Meglehetősen pongyolán hadonászva ugyan ezzel a fegyverrel, de nagyjából azt mondják, hogy a rendszerbe bevitt és az onnan leadott energia különbsége a rendszerben marad, tehát azért hízunk, mert sokat viszünk be, és keveset adunk le! Rettenetesen jól hangzik, amíg el nem ballagunk a Wikipedia termodinamika oldalára, és el nem olvassuk azt a tételt. Úgy kezdődik, hogy „Egy nyugvó és zárt termodinamikai rendszer…” Hoppá! Ez ugye nem én vagyok? Hiszen én nemcsak nagyrészt nyitott rendszerként tengetem napjaim, de aktívan reagálok az engem ért külső hatásokra, akár időponttól és más körülményektől függően teljesen ellentétes módon!
Az is nagyon furcsa, hogy csak az ember, illetve az általa etetett állatok híznak el. Természetes körülmények között bármilyen bőségben is áll rendelkezésre a természetes táplálék, jól körülírható cél nélkül (pl. téli raktár, hideg vízhez szigetelés, stb.) az állatok nem híznak el. Valami rejtélyes szabályozás lép működésbe az esetükben, de az embernél nem. A fenti elmélet szerint az állat bizonyára kevesebbet eszik, vagy többet mozog! Nem könnyű megmondani, de az az egy biztos, hogy sem két fölösleges, extra kört nem fut minden reggel, sem a kalóriákat nem viszi be okostelefonos alkalmazásba étkezések előtt. Vajon miben különbözünk mi és a tartott állataink tőlük? Egy későbbi írásban közkinccsé teszem az én álláspontom, mely szerint a kulcsszavak az előző mondatokban a „természetes” és a „táplálék”. Sőt, egy másik hipotézist fogok előtérbe helyezni, mely szerint a címadó összefüggés nem ok-okozati, hanem éppen fordítva működik: Először a szemét kaja fogyasztása jól szétcseszi a hormonális szabályzásunkat, majd emiatt hízásnak indulunk, és az elhízás következtében lesz egyre kevesebb kedvünk mozogni! Ami mindenkit érdekel, az nyilván a módszer, a beavatkozás, amivel az ördögi kört viszonylag egyszerűen, komoly önsanyargatás nélkül meg lehet törni. Talán egyszer eljutunk odáig is. 
Ti mit gondoltok?
