Fordított locsolós

Ma kora este békésen bandukoltam a legnagyobb lányommal a gyógyszertár felé. Éppen a zebrán keltünk át, amikor a fél autójával ott (tudtommal szabálytalanul) várakozó hölgyemény, aki mögött elhaladtunk, elkezdte a szélvédőjét mosni. Nade nem ám egyet húzott a karon, hanem pumpálta izomból, egymás után hármat-négyet, pontosan addig, amíg a másfél méter széles, kis piros Ford Fiestájának egyik sarkától a másikig értünk. Jutott bőven a bőrkabátomra, az ingem nyakára, a hajamra, de még a pofámra és a szemem sarkába is.
Ezúton szeretném megköszönni, hogy nem szállt ki, és fektetett a motorháztetőre a teljes fürdetés kivitelezése végett.
Csak érdekességként fűzöm hozzá, hogy szélvédőmosás előtt én még menet közben is figyelni szoktam a járdán haladókra, sőt, a mögöttem guruló jármű távolságára is. Biztosan velem van a gond, mert nem úgy gondolom, hogy egyedül járok az utakon, és hogy a világ az autóm orrától a kalaptartóig terpeszkedik.