Mennyi növényt és C vitamint kellene ennünk? Csak egy érdekesség...

A minap olvastam egy angol nyelvű riportot, a címe Zero Carb Interview: The Andersen Family. Mint éllettant és biokémiát tanult ember, a zéró szénhidrát különösebben nem hatott meg, természetes képességünk, hogy glükózt tud a májunk előállítani bizonyos aminosavakból, glicerinből és egyéb köztes metabolitokból, ha szükséges (keress rá a glükoneogenezisre, ha érdekel a téma). Úgyhogy ezt nem boncolgatnám ebben a rövidke bejegyzésben, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a zsíros marhahúson kívül tényleg nem eszik mást a család. Azt is naponta egyszer, amíg tele vannak, mint a déli busz. A sztorit időközben a család barájai és ismerősei is megerősítették, nagyon úgy néz ki, hogy nem kamu.

Számomra két tápanyag típus ugrik be hirtelen, amiknek rettenetesen kellene hiányoznia:
1. Vízben oldódó vitaminok, amik többségéből a hús elég keveset tartalmaz, pl. C. Első ránézésre 10+ év alatt már régen ki kellett volna hullania a fogaiknak, sőt, jobbra-balra kellene hullania a családtagoknak. Ezzel szemben nem csak totál egészségeseknek tűnnek, de a 10 éves gyerek fogai is olyan szép rendezetten nőnek, aminek a legtöbb mai kölyök igencsak örülne. Utóbbi persze a zsírban oldódó vitaminok magas szintjével és egyensúlyával jól magyarázható, különösen hogy ennek hiánya okozza a legtöbb gyerekben a (szűk állkapcsot és a) kusza fogsort.
2. Élelmi rost. Ha a több évtizedes dogma igaz lenne, már pár hét után beléjük kellett volna sülnie a sz.rnak. Nem is beszélve az immunrendszerükről, amit ugye a bélbaktériumok tartanának erősen. Elmondásuk szerint évek óta nem volt beteg senki a családból. Ezen felbuzdulva újra nekifutottam a rost és a székrekedés kapcsolatáról fellelhető minőségi tudománynak, és továbbra is változatlan a helyzet. Ilyen vizsgálat alig létezik, ami pedig van, az éppen az ellenkezőjét bizonyítja: minél több rostot eszünk, annál nehezebben távozik a maradék... Amiben egyébként semmi meglepő nincs, ha végiggondoljuk a történéseket.

Mára ennyi, inkább csak gondolatébresztőnek szánom.