Egy hülye európai Marokkóban III
írta: Hasek, 10 éve
2013. 11. 05.
Mai nap nem történt semmi eget rengető. Csak a „szokásos” munkahelyi dolgokkal telt el a nap. Az viszont nagyon jó, hogy már volt Magyar kollégám. Eddig sem volt gond a kommunikációval, de azért az mégis csak jobb, hogy tudok magyarul is beszélni valakivel. Elterveztük például, hogy sütünk pizzát. Elkezdtük kitárgyalni, hogy milyen alapanyagok elengedhetetlenek egy jó pizzához. Sorra vettük. Tésztához nagyjából minden alapanyag adott, vagy beszerezhető. Ez idáig jó. A feltéthez használhatjuk azt a makarónis tésztaszószt, amim van. Nem éppen ideális, de a célnak megfelel. Van szalámi, otthonról. Ez is jó. Már csak valami sajt kell, oszt már elméletben kész is a remek pizzánk. Teljesen jó. Ott álltunk a képzeletbeli konyhánkban, a képzeletbeli nyers pizzánkkal, és akkor jöttünk rá, hogy bár ami kisebb gond, hogy a képzeletbeli konyhánkban nincs sütő, de az igazi gond, hogy a valós konyhánkban sincs. Hát akkor most sem eszünk pizzát.
Szállásra érkezéskor viszont elterveztem, hogy csinálok palacsintát. Megkívántam. Bár nincs belevaló lekvár, kakaó, miegymás, de jó az sima cukorral is. Megkevertem a tésztát, egész jó lett. Aztán szomorúan tapasztaltam, hogy nincs mivel megfordítani. Próbálkoztam késsel, de azzal csak szétvágtam, a még nyers oldalát összefordítottam, meg hasonlók – két palacsinta mínusz. Azt próbáltam dobással. Kis gyakorlást igényelt a dolog, de a végére egészen belejöttem – még három palacsinta mínusz. Végül olyan 10 palacsintát sikerült sütnöm, de egész jó lett. Az arányokon kell még változtatnom.
A nap végén meglepő fordulat történt. Egy újabb magyar kollégával gazdagodott a csapat. Este Ő is átjött, dumáltunk egy sort. Ő is hozott pálinkát, hát ismét Isten-Isten. Most azonban szerencsére nem vágtam el egyik ujjamat sem. Bár a nap folyamán sikerült dalra vérre fakasztani a sebet, de semmi több. A seb teljesen szép – már amennyire szép lehet egy seb…
2013.11.06.
A dánok elég panaszkodósak. Arra gondolok, hogy még csak azt hallottam tőlük, hogy ez a legrosszabb hely, ahová küldhetik az embert. Rossz az apartman, nehéz kaját szerezni, ami olyan, amilyen, meleg van, sivatag van. Ehhez képest, mikor Én megérkeztem: Hmm, ez egész jó hely. Kicsit szegényes, kicsit kihívás szagú, de mit válogassak, egyébként teljesen jó. Mikor az első Magyar kollegám megérkezett, ezt monda: Hmm, tök jó ez a hely. Mikor a második Magyar kollégám megérkezett: Baromi jó az apartman, meg az egész környezet. Szóval igen… We are stronger…
Egyébként tényleg tetszik a hely. Abszolút nem európai. Egy átlag EU-s országba elmegy az ember, aztán 3 nap után semmi érdekes nincs. Múzeumba kell menni, ha érdekességre vágyik az ember, meg hasonlók. Itt sehol nem voltam, csak a szállás meg a telep között mozogtam, meg egyszer átmentem egy másik városba kaját venni, de minden nap tartogat meglepetés. Mindig, mikor a városba érünk, van miért azt mondani, hogy „az igen”, meg „menj már”… Egyszerűen az itteni emberek, az itteni kultúra, a dolgokhoz való hozzáállásuk, a mindennapi viselkedésük, és a katasztrofális közlekedésük annyira érdekessé teszi a helyet, hogy nincs okunk panaszra.
Közben a nap folyamán elterveztük, hogy a következő Day Off alkalmával elmegyünk valahova. Vagy a partra, ahol elvileg nagy hajóroncsok vannak, vagy ismét bevásárolni, vagy Agadirba, ami egy északabbra található nagyobb város. Még majd eldöntjük. Igazából Dán kollégák nem tudtak semmit mondani a látványosságokról, mert egyszerűen ideragadtak. Ajánlani sem ajánlották a túrázást, de azért megijedni sem kell szerintem. Mondjuk ezt majd a tapasztalatok után meglátjuk. Van aki fél éve itt van, és végig a fél év alatt csak apartman->telep->apartman->telep->apartman… és így tovább. Bennünk azért több kihívásérzet van, aztán majd elválik, hogy ez mennyire jó tulajdonság.
Kiderült, hogy valószínűleg amit vettem 2 kiló oldalast, az tevehús. Ma sütögettem egy keveset belőle, aztán mikor ettem nagyon rágós volt. Ez tipikusan a tevehús jellegzetessége. Tehát ettem tevét. Az ízével semmi gond nincs, egyedül a rágóssága ami negatívum. Majd kikísérletezem, hogy hogyan lehet puhává varázsolni. Elsőként kipróbálom a tejes-fokhagymás pácban való áztatást. Ez elvileg kicsit megpuhítja, de majd kiderült mennyire.
Az elkészült tevehús
Amit még meg akarok kóstolni, az a tevetej. Egyes legendák szerint szintén nem ajánlott, mert legelső alkalommal mindenki rosszul lesz tőle – hasmenés meg hasonlók – aztán a további alkalmakkor már nincs semmi baj. Na majd ki ha én nem. Különben is acélból van a gyomrom. Tehát sárgabarack és tej, vagy tojásrántotta, paradicsom, koviubi és tej kombinációk nekem teljesen normális dolgok otthon. Na majd meglátjuk. Azért elsőként felforralom a tejet, mielőtt megiszom.
Egyébként mindennap ötször egy rohadt hangos imát játszanak le a városban. Ilyen tipikus muszlim ima. Igazából a nap nagy részében nem vagyunk itt, tehát nem zavar. Viszont a reggel fél hatost és az estit elcsípjük. Elég hablaty. Észrevettem azonban, hogy senkit sem érdekel. Tehát a hétköznapi emberek csak sétálnak az utcán, csinálják tovább a dolgaikat, az ima alatt is. Azt vártam először, hogy mindenki elkezd imádkozni, de ez nem így van. A reptéren láttam csak imádkozó embert, mikor megérkeztem Casablancába. Ott külön szoba volt kiépítve imádkozáshoz. Nyitva volt az ajtó, így láttam hogy ott tolja egy öreg a dolgot.
2013. 11. 07.
Munka közben volt egy periódus, mikor nem volt mit tenni. Fogtuk a Magyar kollégákkal, és kimentünk a közeli homokdűnékhez. Kerestünk skorpiót, viperát meg ilyeneket, hogy legyen egy kis izgalom, de nem találtunk. Viszont volt egy jópofa bogár, ami követte az árnyékunkat. Teljesen jól elvoltunk vele vagy félóráig, meg röhögtünk rajta, meg szívattuk szerencsétlent. A homokdűnék gyönyörűek. Egyetlen növény él meg itt, ilyen tövises akármi. A tevék ezt eszik, vagy legalábbis a zöld bogyót, ami rajtuk van… hát egészségükre. Annyi szent, hogy szívós egy növény. Homok, szárasság, folyton fúj a szél, de elvannak magukban.
tövisek
követőbogár
Napközben elég sokszor találkoztunk egy helyi emberkével, aki biztonsági őrként dolgozik a telepen. Ugye kocsival rohangáltunk, és vagy tízszer mentünk el mellette, de mindig vigyorogva integet, meg köszön. Rendes ürgének tűnik, pont úgy ahogy minden helyi, akivel eddig találkoztunk. Mindenki kedves. Ilyen volt valami ZS kategóriás horrorfilmben is, hogy „áhh, milyen kedvesek a helyiek”, aztán mikor nem figyeltek felzabálták őket. Nem tudom. Majd meglátjuk.
Aztán a korábbi tervek ellenére, ma lelátogattunk a nap végén a tengerpartra is. Korábban láttunk ott egy kék hajóroncsot, de most nem volt ott. Úgy tűnik, hogy miközben mi roncsnak néztük, Ők még aktívan használják. Mondjuk ez az autók 50%-ra elmondható. Így nézed, hogy mi ez a roncs a járda szélén, erre jön valaki, beleül, aztán elhajt vele. Na de visszatérve a partra, odaértünk, és végül csak találtunk egy zátonyra futott hajót. Csináltunk pár képet, nagyon érdekes látvány. Sajnos eléggé bent volt, így csak távoli képek vannak. Majd utána nézünk, hogy van-e közelebbi roncs még a parton valahol, és akkor azokat is meglátogatjuk.
