Mai röffenetem egy tegnapi kommenttel kapcsolatban

Isten kicsi fia az, ki fél szembenézni saját méretével, így kénytelen felállítani egy eszmét a nagy atyáról, akinek álmaiban a képévé válhat.

Mindig kell, hogy várjon valaki az alagút végén. NEM IGAZ!?! Különben miért másznánk előre?
Isten ments, hogy megkérdőjelezzük az irányt, vagy a csatornát? Ó, nem... Mi van ha már túljutottunk az út felén és nincs erőnk visszajutni a legutóbbi elágazásig sem? Ó, nem... Másszunk csak tovább előre, szép egyenesen a csőben. Ez az...