Kókuszgolyó készítés álá Kakaógengszter

Sziasztok!

Megint nem írtam már ide réges régen. Megpróbálok hiánypótlót alkotni.

Történt az elmúlt hétvégén, - kihasználva az utolsó jó időt – hogy lementünk Szabadifürdőre nyaralni öcsémmel és a baráti társasággal. Előzetesen felajánlottam a többieknek, hogy készítek nekik kókuszgolyót. Mi a társaságban többen imádjuk a kókuszt minden formában: kókuszgolyó, kókuszdió, kókusztej, kókuszlikőr, kókuszos Wunderbaum.

Az első napon, egész pontosan inkább a második napon, mert éjjeli fél 1-kor láttam neki a kókuszgolyók elkészítésének, amikor már megfelelően jól éreztem magamat (ha értitek, mire gondolok).

A merényletet ennek a receptnek az alapján követtem el: [link]

Idézem:
"Hozzávalók:
- 50 dkg háztartási keksz
- 10 dkg vaj
- 2 evõkanál kakaó
- 20 dkg porcukor
- 1 mokkáskanálnyi rumaroma
- 1 csomag kókuszreszelék
- meggybefőtt leve
Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk, elkeverjük a cukorral, a kakaóval és a szobahõmérsékletű vajjal. A meggybefõtt rumaromával ízesített levébõl annyit teszünk hozzá, hogy formálható legyen. Nedves kézzel golyókat készitünk belõle és egyenként megforgatjuk õket a kókuszreszelékben. Fóliával letakarva hűtõszekrénybe tesszük, míg megkeményedik."

A valóság:
Kekszporba a kakaó és mérleg híján 6 ek. porcukor került. De nem ám a manapság áruházakban kapható kicsi, bébiméretű vacak evőkanál. Nem, bizony! A régi, békebeli, nagy fajta, amit kb. 1,5x akkora.
Ez már OFF, de Én lehetőleg csak ilyennel vagyok hajlandó étkezni.

A vajat kicsit megmelengettem tűzön, de nem forraltam fel. Folyékony állapotában könnyebb volt elkeverni a poralapban. Vettem egy kisebb üveg meggybefőttet a boltban (gondolván elég lesz a leve) – sajnos kevés volt. Hát rögvest elkezdtem feltúrni a konyhát, hogy mivel is pótolhatnám a hiányzó lémennyiséget. A hűtő alsó polcán ráleltem a reggeli mellé szánt flakonos jegeskávéra – na durr bele, 1,5 dl.

És még csak most következik a lényeg! A rumaroma. Mit aroma? Fenéket! Portorico! Elhoztam a maradékot otthonról, 1,5 dl-t – hadd szóljon! Mindet beleborítottam tiszta lelkiismerettel.

Végül kutyulás, golyók sodrása, kókuszreszelékben hempergetés és elégedetten figyeltem barátaim elégedett arckifejezését. Ennél nagyobb elismerés a világon nincs. Ja, de mégis, hogy dolgom végeztével bonthattam egy újabb doboz sört.

A golyók osztatlan sikert arattak. Ám ezzel még nem értek véget a hétvégi kalandok! Reggelre nagyjából egy darab golyó nem maradt. Bepuszilták mind (persze becsülettel Én is besegítettem).

A második menet:
Tehát igény még mindig volt az édességre. A társaság benyújtotta felém követelését az előző széria (v1.0) sikerén felbuzdulva. De Én is kívántam az utánpótlást.

Lerövidítve – megint ott tartottam délelőtt, hogy kakaóporos, porcukros, kekszpor alap, vajjal leöntve.

Innentől viszont szükség volt ismét a kreativitásra, bonyolódtak a dolgok.

A sarki boltban nem kaptam meggybefőttet (messzebb meg nem akartam menni), csak egy zacskós kakaóval tudtam pótolni a kellő folyadékmennyiséget. Ebből 2 dl-t belenyomtam, a maradékot, pedig hűen a „Kakaógengszter” becenévhez, elszürcsöltem közben.

De mi lesz itt a továbbiakban? Szerintem most jön az a rész, amitől mindenki dobni fog egy hátast:

Rum készítése házilag!

A rumot elhasználtam előző nap, csak aromát meg natúrban nem voltam hajlandó belerakni, még ha pisztolyt tartottak is volna a fejemhez. A pénznek pedig fogytán voltam, egy újabb üveg rumba már nem szívesen invesztáltam volna be.

Hát mit tegyek? Maradt még szilveszterről egy üveg Royal vodka. Valaki kérte, mielőtt elmentem bevásárolni az akkori fergeteges, totális ájuláshoz. Bezzeg senki nem itta, mert amúgy gusztustalan íze van. Azóta hurcolom buliról bulira, hátha elfogy végre, de nem.

2 dl vodkába belekevertem 1 ek. (ugye békebeli ek.) rumot és azt öntöttem a matériára. A továbbiakban sodrás, hempergetés, kínálás.

Először kíváncsi voltam a publikum véleményére (nem árultam el nekik a receptemet). Hasonlóképpen zsebeltem be a dicséreteket ez alkalommal is. Utána már szabad volt a gazda.

Remélem hasznos lesz mások számára is a sajátos, boszorkánykonyhás receptúrám.

Peti