Ki korán kel, mechanikus billentyűzetet lel

Tudom, hogy jó dolog a mechanikus billentyűzet, de én magam azért nem invesztálnék bele akkora összegeket egybe. Munkahelyemen egy IBM/Lenovo SK-8825-öt csépelek, otthon pedig egy Fujitsu KB900-ast. Utóbbi szerintem a legjobb membránosok közül való, de a Lenovot is szeretem (pedig más ligába tartoznak).
Viszont mi van akkor, ha le kell selejtezni építkezés miatt egy régi raktárat, ahol informatikai eszközök is találhatóak, és gondoljuk, magunk is megnézzük kíváncsiságból, mi gyűlt ott össze az elmúlt 25 évben? Nos, nagyon sok minden, ami megmelengeti az ember szívét, de egy dolog világított az amúgy nem kicsi raktárban.
Ez:

Bizony, ez egy IBM Model M. Ráadásul egy Egyesült Királyságban készült, Németországba szánt példány, ami azt is jelenti, hogy van billentyű a hosszú í-nek. Egyesek szerint ez volt a billentyűzetgyártás csúcspontja. Én nem értek hozzá, de az tény, hogy óriási a rajongótábor, és rengeteg oldal foglalkozik a renoválásukkal, átalakításukkal.

Sajnos eléggé megviselték az évek, belepi a koromszerű por, ill. alul is vannak égésnyomok apró pontok formájában. Egy hegesztőrobot mellett szolgált sokáig, melyet egy DOS-os gép vezérelt. Ez egyben azt is jelenheti, hogy viszonylag kevés leütés történhetett rajta. Idő hiányában pár hónapig rá sem tudok nézni, de már készen vannak a tervek: teljes renoválás, esetleg egy natív USB kontroller.

Fehérítésre vonatkozóan már sok magyar, ill. külföldi cikket és fórumot átböngésztem, de a tuti receptet eddig nem találtam meg. Ha valakinek vannak ebben a témában tapasztalatai, ossza meg velem valamilyen formában, legyen szíves.