Kivándorlási idézetek - 2. rész

A következő levél a "Szabadság" című Amerikában megjelent lap részére íródott. Nem tévedés, a dátum még mindig a XX. század legeleje, közvetlenül a századforduló után.

Református papi családból származom, szüleim velem is megpróbálták, hogy a Krisztus palástját felvegyem, de ifjú lelkemet az akkor fejlődésben lévő gépműipar teljesen meghódította, és én szívvel-lélekkel azon voltam, hogy ezen a téren legjobban kiképezzem magamat. Tekintélyes gyárakban mint csoportvezető is voltam, minután tanfolyamot is végeztem, megszereztem okleveleimet. Berendeztem műhelyemet, s ha akkor valaki Amerikát jelölte volna meg tudásom értékesítésének színteréül, hát a szemébe nevettem volna. De hiába, nem tudtam szerencsétlen hazámban az uralkodó korrupt rendszerrel megalkudni, én is a független Magyarország kiépítőinek a pártjára álltam, de bezzeg sok keserű pirulát kellett érte nyelnem a mindenféle alakban előforduló hivatalos nyomás és zaklatás folytán a szolgabíró jóvoltából. De ez még mindig nem tudta megtörni lelkem szertetét hazám iránt, még az sem, hogy úgynevezett úriemberek nálam előszeretettel tettek rendelést, de számlám ötszöri bemutatása után sem egyenlítették ki. Pörre került a dolog, bár én nyertem, de én is fizettem meg.... mert a Dr. urak végre nem hajthatók sok esetben. Igy volt a tekintetes és nagyságos bérlő urakkal is, de azért csak tűrtem.

Miután láttam, hogy a kisipart valósággal kikorbácsolják hazámból, mikor láttam, hogy nálamnál erősebbek is letörnek, mikor láttam, hogy a társadalmi életnek minden rétege hamis jelszavakkal meg van fertőzve, kezdtem csak gondolni Amerikára és jutott eszembe a kivándorlás. Megtudtam, hogy itt Amerikában nagy tér nyílik képzettségem értékesítésére, hogy céljaim itt hamarább elérhetem, mint korrupt rendszerrel telített szerencsétlen hazámban. Elhatároztam magamat a kivándorlásra azon reménnyel, hogy egyszer újra viszonthláthatom forrón szeretett hazámat, amelytől oly nehezen váltam meg. Már közel három éve, hogy itt élek Amerika szabad földjén, leszámítva a már több mint egy év óta rossz munkaviszonyokat, s ha hazámban csak harmadrésznyi jólét volna, mint itt, nem haboznék a visszatéréssel, s akkor igazán jogosan kérdezhetnék a magyar kivándorlótól, hogy miért megy Amerikába. De addig, amíg a munka szégyen lesz Magyarországon, ameddig a tőkepénzeseink külföldön verik el azt a pénzt, amelyet magyar föld ad nekik, ameddig az ipart, kereskedelmet pangani hagyják, ameddig a kis földbirtokosnak csak a megadóztatásáról gondoskodik atyailag a mindenkor ikormány, addig odahaza jogtalanul sértő az a kérdés, hogy miért jön a magyar Amerikába.

Cleveland, Ohio

Kassay Kálmán

Túl sokat nem akarok hozzá tenni, de szerintem bárki aki némineműleg képben van a helyzettel, az idézet bármelyik sorából következtethez egy aktuálpolitikai hírhez, még így több mint 100 év multán is.
Korrupció, túladóztatás, munkát megcsinálta a jóember, megrendelő nem fizeti ki, és még rajta verik el az ÁFÁt inkasszóval, külföldre tőke kimenekítése, kisvállalatok, szakemberek ellehetetlenítése, stb stb.

Az idézet Albert Tezla - Valahol Túl Meseországon, I. kötet 118. oldaláról származik.