Kivándorlási idézetek - 3. rész

Ezen ma hangosan felnevettem

Mesék a visszavándorlásról - 1907

Napról napra felhangzik a magyar hazafiak ajkán az ujjongás hangja az édes hazába visszatért, számtalan, idegenbe szakadt honfitárs fölött.
Hogy mennyi alapos ok van az örömre, megvilágítják élénken a tájékozott források:
A fiumei Tengerpart például így ír egyik minapi számában a kérdésről:
Visszavándorlás a szó tulajdonképpeni értelmében nincsen. Ellenben vannak meggazdagodott és jómódba jutott magyar amerikaiak, akiket a család vagy talán a honvág egy kis időre hazaszólít.
S ezt mi, illetőleg az illetékes körök visszavándorlásnak szeretnénk feltüntetni, nagy jelentőséget tulajdonítva a dolognak azzal is, hogy nyomban a holmi munkaközvetítő hivatal létesítését határozzák el.
Az igazság érdekében meg kell említenem azt is, hogy ezek az utasok, akiket visszavándorlóknak szoktak nevezni, tulajdonképpen még csak elősegítik a kivándorlást. Mert vagy a családjuk valamelyik tagját, vagy számos ismerősüket bírják arra, hogy szintén kivándoroljanak.
A visszavándorlás, amit ezen címen ismerünk nem más, mint transzatlantikai személyforgalom, ami jövedelmező, hasznot hozó lehet a Cunard amerikai vonalra, s arról tehet tanúságot, hogy végre a magyar kivándoroltak kezdik megismerni ezt a vonalat, s ha látogatóba mennek haza, most már nem a hamburgi vagy rotterdami hanem a hazai vonalat használják.
Eredménynek ez is eredmény. No de nem olyan, hogy segítséségre lehetne a kivándorlásellenes akcióknak. A bajt másutt kell orvosolni. Ott, ahol fészkel és pusztít. Ott, ahol az emberi jogok kezdődnek. S amíg nem jut ír a sajgó sebekre , addig ne is kívánjuk, hogy a magyar nép a mi kedvünkért nyomorban éljen, amikor az óceánontúl gazdagodásal és jóléttel biztat.
Addig csak sopánkodjunk, jajgassunk és kiáltozzunk, hogy ez az út oda vezet, ahol a test, az ország gazdasági jövőjre el fog vérezni. Ez a jajgatás úgyis süket fülekre talál.