Egy veszélyesebb nap a megszokottnál

E rövid történet cselekménye, a tegnapi nap folyamán zajlott le nyugodt kis városunkban.
Akik ismernek személyesen azok tudják, hogy rengeteget járok biciklivel. Ez az egyik hobbim. Késő délután volt már, 6 óra körül, amikor is készen álltam az útra. Elterveztem korábban, hogy elintézek valamit. Hogy mit az most lényegtelen a történet szempontjából.
Kellemes hőség, szép nyári nap. Éppen, hogy felérek a város főterére, természetesen szabályosan közlekedve a kerékpárúton, egy kereszteződéshez érek. Kerékpárral közlekedőknek elsőbbség, figyelmeztet a tábla az autósoknak. Szétnézek, először balra, azután jobbra, a biztonság kedvéért kezem a féken. Ilyen helyzetekben az ember nem számít arra, hogy valaki bevág elé, de én mindig számolok mindenre, elvégre sose lehet tudni.
Már majdnem átértem amikor látom, hogy jön egy autó ami épp kanyarodni készül felém. Egy fickó vezetett, mellette egy nő. Ahogy ilyenkor elvárható, én is arra számítottam, hogy lelassít és megvárja amíg átérek.
Amint megláttam a felém közeledő autót, azonnal a sofőrre figyeltem, hogy hogyan reagál, lelassít vagy sem. Mert egyből feltűnt, hogy gyorsabban jön mint ahogy kéne. Amikor ránéztem a sofőrre megdöbbentem. A fickó nem az utat figyelte, hanem a mellette üllő hölgyet bámulta éppen. Lehet, hogy csak egy pillanatra fordult oda, vagy odaszólt neki, de akkor sem az utat figyelte.
Még szerencse, hogy észnél voltam, láttam, hogy nem érek már át, így azonnal meghúztam a fékkarokat. Hatalmas mázli volt, hogy aztán a fickó is elég gyorsan reagált, és padlóig nyomta a fékpedált. Hangos fékcsikorgás a következő pillanatban. (Plusz mázli volt, hogy nem mentem gyorsan.) Szerencsére mindenki megúszta a dolgot sérülés nélkül. De nem sok hiányzott a balesethez.
Alig, hogy sikerült megállnom, örültem, hogy nem lett nagyobb bajom, máris jött a következő kellemetlen meglepetés. Magam elé bámultam, és azon gondolkodtam, hogy hihetetlen, hogy megúsztam ezt az egészet. Eközben ordibálást hallok, amire felfigyelek. Elég trágár szavak voltak, így ezeket most nem írom le. Nem más szájából hangzottak el ezek a szavak mint a sofőréből. A lényege az volt, hogy mekkora bunkó vagyok, és miért nem figyelek oda. Hát leesett az állam, nem tudtam mit mondjak erre.
A fickó továbbra is ordibált, és engem okolt. Erre csak annyit mondtam neki, hogy ember, nekem volt elsőbbségem, oda kéne figyelni! Erre még idegesebb lett, és a kocsiból tovább ordibált. Ez az egész pár másodperc alatt zajlott le.
Mivel nem sérült meg senki sem, és anyagi kár sem keletkezett, úgy döntöttem, hogy fejezzük be ezt az egészet. Elvégre most minek balhézzak, mindig kerültem az ilyen helyzeteket. Felültem a biciklimre és folytattam az utamat. Pár pillanattal később visszanéztem, és láttam, hogy az autós is elindult.
Hihetetlen szerencse volt, hogy megúsztam. Ez is csak azt támasztja alá, hogy nagyon veszélyes, és nagy felelősség mind biciklisnek, mind autósnak lenni.
Az utakon mindig ott leselkedik a veszély, és ha egy pillantra nem figyel oda az ember, máris kész a tragédia.
Én most megúsztam, de nincs ez mindig így sajnos. Tanulságos volt ez a nap nekem is, de a sofőrnek is.
Biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy Ő lett volna a hibás, csak a testében hírtelen felszabaduló adrenalin hatása alatt volt. Nekem is vert a szívem rendesen.
A végére csak annyit szeretnék írni, hogy nagyon vigyázzatok magatokra és mindenki másra is ha kimentek az utakra. Akár autóval, vagy biciklivel, vagy bármilyen más járművel.
Bárkivel megtörténhet hasonló eset. De ha odafigyelünk akkor a legtöbb ilyen helyzet elkerülhető.

Csak egy pillanatnyi kihagyás, és így is végződhet a dolog:

(A kép saját. Én fotóztam 2010 januárjában.)

Üdv: Logen88