Nemsokára ismét munka nélkül. Vicc.

Hiába, ez a közfoglalkoztatottság átka. 200 napot lehúzol, s takarodj munkanélkülire. Lehetőleg 3 hónapra.
Vicc. Remélem közben akad majd valami rendes munka valahol, nincs kedvem megint a segédmunkákhoz rossz vállal, pedig nagy rá az esély.
Hiába, vidék rulz.
Pedig lassan közeledik július (jó lassan), s meglett volna az egy év a könyvtárban.
Annyira nem volt rossz munka. Nyugis, rugalmas munkaidővel, s minimálbérrel, ami helyben versenyképes a nullához viszonyítva.
Persze volt itt is negatívum. Télen spóroltak a fűtésen (majdnem egy hónapig voltam beteg emiatt), az utóbbi időben jó párszor el kellett menni hétvégén is hangosítani, s a gyerekek sem könnyítették meg a dolgom. Miért? Mert volt olyan, aki csak szimplán szemetelt, volt aki 3-4 hatalmas kupac szotyihéjat odatermelt az asztalra, s csak bután nézett rám, amikor rászóltam. A csúcs a gyújtogatás volt: pár kiskölyök úgy gondolta, hogy jó móka megégetni gyufával a monitort, a billentyűzetet, és az asztal sarkát.
Ekkor bannoltam élőben először, tetszett.

Viszont azért pozitív az összkép. Megérte itt dolgozni, mivel időközben tartottam egy tanfolyamot is az időseknek, aminek bizony volt értelme. Na meg tetszett a munka, még ha hasonló egyének is jártak le.
Talán nyáron megint visszakerülök ide, de ez sem biztos.

Úgyhogy álláskeresés, tökvakarás indul!