Egy kezdő horgász... 1. rész

A címben szereplő kezdő horgász én lennék. Olyan szinten kezdő, hogy tegnapelőtt (2009. augusztus 2-án) volt a kezemben először úgy pecabot, hogy az fel volt szerelve. Előtte csak nézegettem, mozgattam, tekertem az orsót, olvasgattam a dolgokat... és sok-sok megválaszolatlan kérdésem maradt. A legszebb, hogy ezek nagy rész az első próbánál meg is lett válaszolva. Csak pár példa:

- Miért párhuzamos az orsó és a bot tengelye, mikor ez légyegesen bonyolultabb technikai megoldás, mint az "egyszerű" dob? Aztán mikor először dobtam, és kihajtottam a kart, egyből világos lett: így tud a legkisebb ellenállással leszaladni a zsinór.

- Hogy van az, hogy 4-5 kg-s szakítószilárdságú zsinórokkal is 15-20 kilós halakat is kifognak? ja, hogy a zsinórnak nem a halat kell elbírnia, csak azt az ellenállást, amit a vízben úszva kifejt. A halat a merítőhálónak kell elbírnia.

- Miért racsnizik mindkét irányba a dob az orsón? Egyszerű: az egyik irányba fogja a fék, a másik irányba meg semmi nem kényszeríti, de nincs ok rá, hogy ott akadálya legyen

- Miért nem írják le a kezdő könyvek se egy úszós, vagy egy fenekezős felszerelés szerelési sorrendjét? mert majdnem mindegy, hogy milyen sorrendben mennek a cuccok. Oké, ez nagyon le van egyszerűsítve, de pl. az úszósnál hogy hol a horog és hol a súly, az majdnem mindegy, csak lenn tartsa, az úszó alatt a cuccot. Fenekezőnél felül kell lenni az etetőkosárnak (hogy a főzsinóron tudjon csúszni), alatta meg általában csak a horog van az előkén. Persze vannak bonyolultabb összeállítások, de azok meg úgyis le vannak írva, nem kezdő könyvekben.

Hogy kicsit csapongjak: honnan is jött ez, hogy én horgászni akarok? Kb. 2 hete "csak úgy" kinéztünk Nyékre a bányatavakhoz kempingezni. Egyéb cél nem volt, csak hogy ott legyünk. Mellettünk volt egy emberke, ő horgászott, és "jól elvolt". Mi kicsit távolabb mentünk, ekkor bátyám kitallta, hogy fogjunk halat... kiwisdobozzal és annak a hálójával és ami a legrosszabb, fogtak is 2 küszt. Utána másik hálóval fogtak még mellé hármat, és a gyerekek is nagyon élvezték. No ez indított el abba az irányba, hogy lássuk, mire vagyok én képes egy pecabottal.

Neten utánanézegettem a horgászatnak, beszélgettem Bordoi barátommal a témáról, és igen hasznos útmutatásokat, tippeket és linkeket adott. Rá 1-2 napra bementem a hozzám legközelebb eső horgászboltba, és mondtam az eladónak, hogy pecázáshoz szeretnék indulófelszerelést... halat már láttam. Nevetett egyet, de nagyon segítőkészen összeszedtünk egy alapkategóriás cuccot. A bot egy 3,3m-es, 20-40g dobósúlyú teleszkópos Shakespeare márkájú darab lett. Mondta, hogy ez olyan, mint a svájci bicska: mindenre jó egy kicsit, de semmihez se ideális, gyakorolni jó lesz. Az ára is olyan volt, hogy ha nem tetszett volna meg az egész, akkor szívfájdalom nélkül szabadultam volna meg tőle (~3k).
Orsó: Alcedo First 6004. Mint kiderült, nem is olyan rossz, legalábbis hozzáértők is mondták, hogy jó kis orsó. Még nem volt bekopva rendesen, meg én is óvatosan kezeltem, de a végére minden úgy mozgott rajta, ahogy kell.
A zsinór eredetileg egy 0.28-as, ez lett felcsévélve az egyik dobra. De mivel én maximalista vagyok sok mindenben, ezért vettem rá egy 0.35-öst, és azt tekertem fel a pótdobra. Azzal is pecáztam. A márkáját nem tudom. mint ahogy a kiegészítőknek se tudom a pontos gyártóit (úszó, etetőkosár, horog, súlyok, etetőanyagok, stb).

Miután mindez megvolt, beszéltem Samy barátommal, hogy ő, mint aktív pecás, tudna-e segíteni. Tudott, kis kitérővel összehoztunk vasárnapra (aug. 2) egy napot Tiszabercelen egy horgásztónál. Előző nap mentem, megnéztük a vizet, beszélgettünk egy kicsit pár barátjával, iszogattunk... eltelt a nap. Másnap reggel fél hatra kimentünk a helyszínre, hogy a legjobb helyet el ne foglalják. 6-kor nyitott, ki is ültünk. Zoli segített felszerelni a botot (fenekezőre), valamint kölcsönadott egyet, ami úszósra lett szerelve. Mondta, hogy próbálgassam mindkettőt, hogy hogyan lehet irányítottan dobni, meg érezzem a botot. Az első bő fél óra ezzel ment el, de nagyjából belejöttem. Persze a pontos célzás az még nem az igazi most se...

Az első fogás nem is a saját botommal ment. Beszélgettünk, néztük a vizet, a kapásjelzőket és az úszókat, egyszercsak az enyém elmerül. Gyorsan odakaptam, rántottam egyet, és megvolt az áldozat. Nem húzta ki a kezemből a botot, de eléggé jól ellenállt. Mikor kihúztuk, akkor derült ki: egy fiatal amúr volt az:

Mint látható, nem nagy, de akkor is én fogtam

A következő fogásra kb. fél órát (és egy etetőkosár-frissítést) kellett várni, az már a saját felszereléssel ment. Az áldozat egy kicsit nagyobb ponty volt.

A végén volt még egy érdekes, senki által nem várt fogás: kicsit besörözve a szokásosnál is jobban félrehúzott a dobásom, így 2 boton is át kellett venni. Mikor húzom visszafele, akkor érzem, hogy a végét viszi valami... na itt már akadt egy hal. Energikus volt, de lehetett érezni, hogy kicsi. Mikor partközelbe húztam, akkor lehetett látni, hogy ez bizony egy csuka. Hogy mit keresett a csuka az epres ízesítésű csalin... azt nem tudom, mindenesetre ezt is kifogtam, el lett hozva.

A végső mérleg, ha jól emlékszem, 1 amúr, 3 ponty (ebből kettőt elvittünk), 1 kárász meg egy csuka. Kaptunk még mellé egy dévérkeszeget meg még egy kárászt, mert a szomszéd tudta, hogy el akarom vinni. A végén kb. 8kg halat vittem el.

Az egy dolog, hogy megvannak a halak, de meg is kell pucolni. Aki fogta, az pucolja, olyat még úgyse csináltam Zoli elmagyarázta, hogy hogyan kell, én meg megcsináltam. Nem volt olyan nehéz, mint elsőre hittem:

A megpucolt halat lefagyasztottuk, hazahoztam. Feléből már halászlé lett (jól sikerült, a hal se pocsolyaízű, amitől tartottam kicsit), a másik fele a fagyasztóban várja a sorsát.

Holnaptól tábor egy víztározó mellett. Adja magát, hogy az azóta kiegészített horgászfelszerelésemmel megyek remélhetőleg az írás 2. részében erről is be tudok számolni.