President Dante - elindultunk

Jó ideje foglalkozok állatmentéssel, állatvédelemmel önkéntesként, sokat látok-hallok.
Vannak nagyon vidám percei, de elég komoly gyomor is kell hozzá alkalmanként.

A saját idő és pénztárca is elég komoly keresztmetszet tud lenni, olyan dolog ami nagyon komoly elkötelezettséget és önfegyelmet kíván hosszú távon.

Voltak egyesületek, amikben csalódtam az évek során, illetve megláttam a lehetőséget saját kezdeményezés kialakításában, sok állatmentő egyesület ugyanis csak kutyákkal foglalkozik, macskákkal egyáltalán nem vagy csak kis mértékben. Ez van, hogy az egyesület filozófiája miatt, vagy csak kapacitás-gondok miatt.

Közösségi oldalakon sokszor elgondolkodom azokon az embereken, akik állatmentő oldalakat követnek. Brutális mennyiségű, nagyon is sokkoló anyag kerül megosztásra napi szinten, szerte a világon. Bántalmazott állatok, időnként a média is felkap egy-egy esetet, petíciók állatkínzók karóba húzásáért. És akkor utána jönnek a tipikus adoptálási reklámok, illetve pénzgyűjtő kampányok.
Akiket ezeket naponta követik, megosztják, ők hogy bírják? Milyen hatással lehet ez rájuk hosszú távon mentálisan?

Úgy gondoltam ideje ellensúlyozni és saját oldalt indítani. Nem mintha nem lenne már eleve kismillió cicás oldal a neten, de nem is haszonszerzés volt a cél.

Így indult el sok döcögéssel President Dante

Adott a kérdés miért éppen ezzel a névvel? A domain név választásról már ne is beszéljünk. Jótanács, maradjunk inkább a .com .hu stb. névvégződéseknél. Eleinte lehet jó ötletnek tűnik, de elég hamar vissza tud ütni az egyéni névvégződés.

A Dante egyszerűen jött, mivel egyik cicánkat is így hívjuk. Bár ő pont nem mentett, hanem tenyésztőtől vett fajtiszta Maine Coon.
A President nevet pedig azért kapta, mert nem egy alkalommal amikor fotó készül róla, akkor tipikus politikus képet vág. Igazi sunyi.
Aki szereti a politikusokat és sértőnek találja, az nyugodtan olvasson másfelé. Vélemény és ennyi.

Természetesen az összkép miatt megkapta Uncle Sam kalapját, ami persze ismételten vegyes véleményt szült. Mert hát miért pont amerikai zászlóval, ha egyszer ő nem az.
Mivel mindenkit egyébként sem lehet kielégíteni, meg nem is akarok, és ha már Uncle Sam, akkor maradjunk is amerikai színekben, így maradt is a jelenlegi formájában.
A poén, hogy vérvonalát nézve Dante orosz.

Amit még tapasztaltam, hogy nagyon sokan csinálnak dedikált közösségi oldalt kedvencüknek (illetve esetenként kedvenceiknek), meglepően nagy követői számmal.
Ebbe az irányba sem szerettem volna elmenni. Valahogy az önkéntesség, állatmentés irányban akartam maradni, de közben nem sokkoló tartalmat gyártani.

Így végül annál az ötletnél maradtam, hogy életképeket közlök utcán élő kóbor cicákról, szerte a világból.

Szigorúan pontosabb helymeghatározás nélkül az ő védelmük érdekében. Állatvédő szervezetekkel egyeztetve számomra is meglepő tény volt, hogy milyen komoly problémát is jelentenek a szándésokan mérget kihelyezők. Ismétlem, világszintű probléma, nem egyedi, valamelyik országra jellemző sajátosság.

Az oldallal - illetve a köré épített közösségi oldalakkal - egyrészt sima kikapcsolódás nyújtása a cél, sokkoló tartalomtól mentesen, minden korosztály számára. Másrészt lehetőség kisebb állatvédő szervezetek, önkéntes mozgalmak számára mint teljesen ingyenes reklámozási felület.

Mindeközben Dante sem unatkozik, nem egyedül él, jómagam is mentek utcáról cicákat, akik egyből családtaggá is válnak. Lehetőségekhez mérten természetesen. Már önmagában is sok vicces helyzetet szül, amikor egy átlagos utcacica elkezd tanulni a hozzá képest méretében többszörös, szintén játékos baráttól.

Köszönöm, hogy elolvastad.