Ital nélkül...(?)

Sokat emlegetett kérdés, pia, vagy nem pia, általában mindig a pia nyer. Vannak akik esküsznek rá, vannak, akik semmi pénzért sem "süllyednének" idáig. Egyszer mindenkit elér ez az átok/áldás, ott majd mindenki eldönti az útját, de csakis saját maga, ott, akkor szerepelhetsz, hozhatsz egy döntést, mely nem csak magadra, de másokra is hatással lesz, ott és akkor te döntessz!

Most 16 vagyok, nemsokára 17, az amolyan, igazi életbe alig 2-3 éve csöppentem bele. Bulik, piálások, hülyülések, meg minden ami ezzel jár. Már egy jó ideje dobolok és egy jó ideje komolyabban is foglalkozom vele, egy haverom bandájában vagyok beugrós, velük koncertezgetünk. Ott egy-egy ilyen nagyobb buli után, igen csak sokan összegyűlünk és elütjük az időt.... Nagyon jó minden, aztán lerészegedünk, mert, ha mindenki iszik én miért ne. És terjed a pia, mint a vírus, mindenkit megfertőz. Egyszer biztosan. Ment ez egy darabig, ám jött egy ominózus osztály kirándulás, ahol sokan ittak, és még többen lettek olyan részegek, hogy nem a hányást takarítottuk, hanem a véres hányásokat. Undorító. Mindenki inkább elfele ment, mint inkább segített volna, kevesen maradtuk, elég sok részeg emberre. Aztán olyan 4 óra keresgélés, altatgatás, és egyéb dolog után, hajnal 2 felé elaludt mindenki. Én maradtam fenn egyedül. Szar helyen voltunk és pulcsiban is úgy fáztunk, mintha minimum tél lett volna, laza -40 fokkal. Elmentem egy sima rövid pólóban a legközelebbi (3 km) faluba, takarókért és pokrócokért. A pulcsim és minden melegebb ruhám odaadtam azoknak, akik fáztak, mindenkit betakartam, amennyire csak tudtam, indulás előtt lehelgettem a kezüket, majd villám sebességgel indultam takaróért. Visszértem, mindenkit áttakartam, bebugyoláltam, majd kimentem a kertbe és bezártam magam mögött az ajtót. Minden csendes volt, és még 5 óráig az is maradt. Kinn a hidegben akadt időm gondolkodni.

- Megéri ez??

Hamar jött a válasz. Nekem biztosan nem és annak sem aki iszik. Magadat rombolod vele. Ha egyszer nem lesz ott egy józan ember, hogy támogassan, ha nem lesz melletted senki, aki haza vigyen és lefektessen, vagy aki vigyázzon, nehogy egy kamion elé lépj, akkor hamar megtörténik a baj, elég csak a TV-t bekapcsolni és mást sem hallasz, csak, hogy ki, hol és merre halt meg. Ezért érdemes inni...igazán. Ilyenkor, ezekben a magányos pillanatokban jön rá az ember, olyan dolgokra, amikre, más helyzetben, nem hogy nem gondol, tudatosan kizárja elméjéből azt.

Továbbra is iszom. A szórakozáshoz hozzátartozik, de valami megváltozott. Tudom, hol a határ, nem vagyok befolyásolható ember. Régen sem voltam, mostanra elég komoly ismeret anyagot szedtem össze, mind a a világból, mind az emberekből. Ám az nagyon kevés. Szerencsére, volt és van is még egy forrás, ahonnan szedem az ismereteket, még pedig magamból. Megtanultam nem foglalkozni a beszólásokkal, a megjegyzésekkel, élem az életem és tudom, amit csinálom az jó. Számtalan emberen segítettem és segítek is folyamatosan. Olyanokon, akik másnap azt sem tudják, ki volt az, aki kifizette a több, mint 15e forintos számlájukat, aki hazavitt 5 részeg embert egyszerre. Mindenkit lefektetett és hallgatta a családtagok szitkozódásait, hogy miért engedtem én, hogy szegény fiúval, lánnyal ez történjen. Régen lehet leosztok mindenkit a picsába és elmegyek, ám mostanra tisztelettudóan végig hallgatom a monológot, majd válaszolok egy, 'nem tudom'-mal, majd köszönök és elmegyek. Vannak ilyen emberek, sőt, csak ilyenek vannak. Azon kevesek akik mégsem ilyenek, nagyon büszkék lehetnek, de az ostor azokon csattan, akik segítenek.

Én már nem iszom, vagy csak nagyon minimálisat, épp, hogy legyen valami. Részeg is ritkán vagyok, akkor is annyira, hogy nem leszek teljesen készen, nagyjából tudom hol vagyok, ura vagyok a testemnek és az elmémnek. Sajnos senkinek sem tudod elmondani, miért NE igyon. Egyszer mindenkit elér ez az átok/áldás, ott majd mindenki eldönti az útját, de csakis saját maga, ott, akkor szerepelhetsz, hozhatsz egy döntést, mely nem csak magadra, de másokra is hatással lesz, ott és akkor te döntessz!