Mindenki depresszív, mindenki népbeteg, mindenki próbál kitörni, de mindig megreked...

Miért jó elvegyülni a tömegben? Senki nem fog megszólni, bántani. Nem leszel közútálat tárgya, nem fognak újjal mutogatni rád az emberek. Teljesen átlagos életet élhetsz, mint az emberek legnagyobb része. Egy idő után alkalmazkodsz, felveszed az élet ritmusát és egy idő után észre sem veszed, de eltelt x év és te még sehol sem jársz. Ugyanott vagy, ahol elkezdted, és visszagondolva az elmúlt évekre, nem tudnál felsorolni semmi említésre méltót. Egyszerűen eljárt feletted az idő. És akkor jön a kérdés, miért jó másnak lenni, miért jó kitörni a tömegből, szembe menni az árral és azt tenni, ami neked tetszik? Nos azért mert az előző példán akulva, lesz mire visszatekintened, lesz miért azt mondanod, igen, éltem az életem, nem csak eltelt. Túl rövid ez ahhoz, hogy elherdáld, próbáld úgy kitölteni, hogy nem azzal foglalkozol, hogy mások mit gondolnak rólad. Ne a kötöttségekkel foglalkozz, csak élj! Semmi értelme, ha útközben megállsz és visszafordulsz, csak mert a nép akarata legyőz. Mondanám, hogy lázadj, de minek. Mondanám, hogy támadj, de minek. Lehet ezt csendben is csinálni. Mindezt a lelkedben tedd és meglásd minden jobb lesz.

Teszek rá, hogy mit gondolnak rólam ez emberek, én nem leszek átlagos. Nekem fontosak a barátok és a boldog pillanatok, de ugyanúgy a rosszak is. Ettől leszek ember, ettől mondhatom majd később, hogy igen, éltem és nem csak eljárt felettem az idő. Ne a kötöttségekkel foglalkozz, csak élj!