Tudom, hogy minden az enyém, de minden relatív. Az élet értelme a jó, a rossz és a kreatív...

Nem könnyű boldogulni az életben.

Annál is inkább, mert napról napra több bukkanó lesz. Sosem tudod, mi vár a sarkon túl, így nem tudod mikor, mit kell tenned. Lehet, hogy elüt egy teherautó, vagy megkéselnek az utcán, vagy csak fejbe lőnek, mert az illetőnek olyanja volt ma. Nagyon nehéz az Élet.

Ám igazából, ezek mellett van egy még veszélyesebb és még fertőzöbb baj, ami csak veszedelmes lehet ránk, emberekre. Ez pedig pont mi vagyunk, mi magunk. Mi vagyunk saját magunk elrontói. Magunknak nehezítjük az Életet, tesszük napról napra bonyolulttá és elviselhetetlenné. Minden nap teszünk valamit, amit úgy érezzük, meg kellett cselekedni, csak épp azzal nem számolunk mi ennek, vagy mi lesz ennek a következménye. És mire erre rájövünk, sokszor már késő... Nehéz az Élet.

De, ha jobban belegondolsz, azon túl, hogy pusztítod magad, segítessz, jobban mondva segíthetsz is. Nem hiába: "Segíts magadon, az Isten is megsegít." Már megszületésedtől kezdve irányíthatod magad, persze több kevesebb sikerrel, de ahogy kialakul a világképed, el tudod magadat helyezni az Életben, és lesz célod is benne, onnantól kezdve lesz értelme a létednek. Mert ez a legfontosabb. Legyen célod. Legyen mi űz, mi hajt, legyen, valami ami megmozgat mikor baj van, legyen valami, ami feldob, ami vigaszt nyújt, akkor mikor minden veszni látszik. Legyen ez fény, a legnagyobb sötétségben, mely mutatja az utat egy szebb jövő felé. Tanulj jól, mert ez a legfontosabb fiatal korodban, ez alapozza meg az elkövetkezendő Életed. A tudást már senki nem veszi el tőled, az a tied marad örökké, de ez még messze nem elég. Élj a lehetőséggel, ami eléd tárul, ne hagyd veszni a lényeget. Legyen családod, feleséged, szerető gyermekeid, ez a fontos az Életben, ettől leszek boldog, jó és kiegyensúlyozott. Én is ezt teszem. Már könnyebb az Élet.

Sokan szidnak, mutogatnak, de figyelembe sem veszem,
Én tudom mi a jó nekem és igen, csak azt cselekszem.
Élem az Életem, nem érdekelnek a keretek,
Mert érzem, nem hiába vagyok a Világon, itt és most veletek.