Társkereső napjainkban?

Társkereső napjainkban?

Habár a témának semmi köze az informatikához, úgy vélem az anti-informatikus és informatikus társadalmat is mélyen érinti a téma. Persze kivéve azokat az embereket, akik már megtalálták az
igazit. Remélem sok ilyen úr és hölgy olvassa az írást.

Az alábbi anyagot azért készítettem el, mert úgy érzem sok mindent le lehet vonni, illetve sok
mindenre lehet következtetni egy pár napos regisztráció után.

Kinek van esélye? Kik vannak fent? Miért? És még sorolhatnám..

Nem rég, talán egy hete "felregisztráltam" (értsd: fb-n keresztül beloginoltam) egy a szóban forgó
társkeresőre és elkezdtem "szemezni". Persze először a telefonról visszaverődő halvány
tükörképemmel.
Az alkalmazás lényege, hogy (facebook-on) közös barátok által dobálja be az emberek képét. Belehet
állítani fontos dolgokat, például, hogy milyen korban legyenek a jelöltek és mennyire messze
"lakhatnak", de enélkül túl sokat nem is érne a dolog.
Én 23 éves vagyok, ennek fejében 18 és 25 éves lányokat dobott nekem.

Mivel facebook alapú alkalmazás, így a képeket is onnan rakja át az alkalmazásba ez az okos
program, tehát az Én képeim is onnan valóak voltak.
Személy szerint haverok által találtam rá az alkalmazásra és felregisztráltam úgymond, kiváncsi
voltam mennyire lennék népszerű és hogy "hátha..". A regisztrálás előtt nem terveztem egyébként egy
beszámoló leírását, de így alakult.

Mivel különösebben nem foglalkozom azzal, hogy 15ezer képet készítsek magamról szögenként, így
facebookon sincs sok, teljesen átlagos és nem túl friss képeket dobált be. Ami látszik rajtuk az
az, hogy sportolok, jófej vagyok és nagyjából ennyi. Gondoltam, akinek ezek a képeim tetszenek,
annak tetszek majd élőben is.

Belevetettem magam a sűrűjébe, elkezdtem keresni a lányokat, teljesen naívan, az igaz szerelmet
keresve
Innentől kezdve viszont kicsit tárgyilagosabb leszek, tehát:
kb 1 hét alatt, 90 lánnyal volt "match", belőlük nagyjából 80-re ráköszöntem kedvesen,
illedelmesen, ebből a 80-ból visszaírt 50, az 50-ből nagyjából 10-el beszélgettem tovább 10 sornál.
És igazából itt van a nagy szakadék. A számok pedig hozzávetőlegesek.

Nos, akkor az első kérdés: Kinek van esélye? (szerény véleményem szerint, persze!)
Erről az egészről az a véleményem, hogy olyan mint egy könyv. A szép borítóval ellátott kötetek
felhívják magukra a figyelmet, vonzzák az olvasót, legalább egy tartalom átolvasásra, míg egy
egyszerű nem kelti fel a figyelmet, pedig általában azok hozzák magukkal a jó történeteket. (persze
ez nem minden esetben igaz, tudom)

Lényegében: Rakjál ki magadról nagyon jó fényhatások mellett készült képet, mutasd meg, hogy milyen
jól tudsz kinézni egy pillanatképen és van esélyed! Persze amúgy is, de úgy még több!

Nekem erről a véleményem az, hogy túl mű, ezért is fogom törölni magam 1 hét után kb, csak képeket
látok, vigyorgó arcokat, kihangsúlyozott testrészeket, szánalmas. Azok a lányok, akik csak úgy
odaálnak a kamera elé, lefényképezik magukat és felteszik, ráadásul még szépek is, igazán ritkaság
számba mennek. Pedig ebből már lelehet vonni, hogy nincs kényszer alatt, nem akar megfelelni a
világnak minden áron. Mindig mindenki tökéletesnek akar tűnni, de miért?! számomra egyértelmű, hogy
az ilyenek alkalmatlanok kb mindenre. Persze tudom, nem ismerem őket meg stb, de tényleg ezek
nevelnék az én gyerekem? El sem tudom képzelni a nagyját mosogatás vagy főzés közben. Bezzeg a mi
anyáink.. Nyugodtan írhatom így. Tudom ők sem voltak tökéletlenek.

Kik vannak fent? Rengeteg lány. (nyilván) Leginkább egyetemistákkal sodort össze a sors. Kicsit
megdöbbentő mennyire sok szép lány.. Ugye társkereső, ki gondolná, hogy problémájuk lenne ezzel?
Persze lehet ezt máshogy is megközelíteni, nem mindenkinek a társkeresés a célja..
Vannak akik kalandoznak és vannak, akik csak beszélgetni, nevetgélni járnak fel. Vagy esetleg
egoszivecskéket gyűjtögetni - ezzel egyben a "miért?" kérdésre is választ adtam.
Egyébként találkozásra rábeszélni a lányokat nem nehéz, nagyjából 10-et kérdeztem, általában a
"perszee" jött válaszként, de ettől tovább nem jutottunk, habár ez inkább már rajtam múlt.

Összességében azt mondom nem rossz dolog ez. Mindenki megismerheti a másik tökéletes énjét, hogy
aztán találkozásnál csodálatosan nagyot puffanjanak - és itt nem a külsőre gondolok kizárólag.
Szóval, maradjon mindenki irl, azaz in real life, az a biztos.

Remélem nem tűntem sem csalódottnak, sem bénának, igazából ez az én személyes véleményem, amit az
elveimhez viszonyítottam. Ez sült ki belőle.