Hiányzik az a plusz 90 centi...

Minden egy "új" számítógépasztallal kezdődött.

Egyik rokonom múlthéten megkérdezte, hogy nem-e kell nekem egy nagyon jó állapotban lévő számítógépasztal. Mondtam neki, hogy megnézem és ha jó, akkor elviszem.
Amint megláttam, azonnal rávágtam: bizony, hogy kell!
Gondoltam tökéletes csere lesz a régi öreg romos asztalom helyére.
Nagy, fekete, dupla kihúzható perifériatartó, három fiókos, gyönyörű szép, maximum 3-4 éves gépasztal. Hazavittem és jöhetett a szobám méricskélése.
Megterveztem gépen mindent centiről-centire, majd szomorúan konstatáltam, hogy az "új" asztalhoz sajnos kicsi a szobám. Akárhogy forgattam a berendezéseket, egyszerűen nem fért el az "új" nagy asztal. Mindenképp használni szerettem volna, így radikális megoldásra szántam el magam. Van (volt) egy kettészedhető franciaágy a szobámban, 180x200cm-es. Mivel jelenleg nincs asszony a háznál és még csak talonban sem, viszont hamarosan, de belátható időn kívül új házba költözök, így kivittem a felét, gondoltam addig kibírom. A fekrészem a felére csökkent, 90x200cm. Kényelmesen nagy lett a szobám (állva-ülve) és befért az "új" asztal is. 21:00-22:00ra be is fejeztem, gondoltam lefekszem aludni. Az elalvással nem volt baj, fáradt voltam, de hogy hajnali ~04 órakor arra keltem, hogy éppen félig lelógva, kicsavarodva "fekszem" az "összement" ágyamon, az egy kicsit meglepett. Visszaaludni már nem bírtam, mert az járt végig a fejemben, hogy milyen kicsi így az ágy, kényelmetlen és ez úgy ahogy van, egyszerűen sz@r. Most nem tudom mit csináljak, megszoksz vagy megszöksz...