Amikor az ember szétüti magát...
írta: Rive, 11 éve
Pár éve már, hogy saját házban élünk. Kicsit szedett-vedett, kicsit kusza, de saját. Nem sajnáljuk hát, hogy minden évben rászánjuk a pénzünket, magunkat valami nagyobb 'kiigazításra': évente jobb, kellemesebb, tisztább.
Ilyenkor persze nem azzal kezdődik a dolog, hogy megveszi az ember a légkalapácsot, lépegető exkavátort, kertészeti katalógus összest, hanem megpróbál abból dolgozni, ami már megvan, vagy ami később is kelleni fog: kalapács, véső, csákány, alap szerszámok, ami egy átlag kamrából összejön.
Két éve, hogy megcsináltuk a csatornát, idén pedig végre sorra került a valahai derítő eltakarítása az udvar közepéről.
---------------------------------------------------------
Pár éve már, hogy saját házban élünk. Kicsit szedett-vedett, kicsit kusza, de saját. Úgy vettük, hogy van csatorna: volt is, bár a csöveknek árkot ásni, bekötni már nekünk kellett...
A falak kicsit vékonyabbak, mint kellene, a mennyezet kicsit gyengébb mint kellene, a mennyezeti hőszigetelést adó salak kicsit sittesebb, mint kellene, a kert is sittesebb, mint kellene, de legalább sok (túl sok) fa volt benne, majd' mind beteg...
A falakban a villanydrót kicsit vékonyabb, mint kellene, a vakolat kicsit homokosabb, mint kellene, a fürdőszoba kicsit vizesebb, mint kellene és kifolyik, a tetőt - szép azbesztpala - úgy toldották, hogy néha befolyik...
---------------------------------------------------------
Pár éve már, hogy saját házban élünk. Kicsit szedett-vedett, kicsit kusza, de saját.
És ebben a kicsit kusza, kicsit szedett-vedett házikóban - ami a mienk! - találtunk végre egy dolgot, ami az örökkévalóságnak épült, úgy, ahogy azt kell: húsz centi vastag, majdnem fekete, vasalt, fagyálló betonból.
Igen, bingó, a pöce tetejéről beszélek...
------------------------------------------------
Kalapács, véső, csákány, alap szerszámok, ami egy átlag kamrából összejön.
Úgyhogy most jóóóól szét vagyok ütve, pedig öt négyzetméterből eddig csak egy sikerült...
De pár éve már saját házban élünk. Kicsit szedett-vedett, kicsit kusza, de:
saját.
