Mint a 16 hónapos romlott fasírt

Történt a minap, hogy a Windows Updater egy új frissítés telepítésekor kissé elvörösödött. Ennek oka az volt, hogy kifogásolta a rendszerpartíció szűkösségét a maga 196 MB szabad területével. Mondom nofene, ez a partíció csak arra van tartva, hogy kedvenc operációs rendszerünk háborítatlanul henyélhessen rajta naphosszat, erre kihízza a 40 GB-ra rúgó derékbőséget. Tudom 40 GB nem a világ egy 64 bites Windows 7-nek, de a kezdetekben még így is túl sok volt.

Ügyeltem rá, hogy békéje töretlen maradjon, de néhány programozó lustább volt a kelleténél, ezért lespórolta a lehetőséget, hogy elkészült szoftverét tetszőleges helyre lehessen telepíteni. De ez még a kisebbik baj, mert az ilyen ritka. A komolyabbat az jelenti, hogy a telepítő olyan temp fájlokkal szemeteli szerencsétlen rendszerpartíciómat, melyeket aztán nagyvonalúan elfelejt feltakarítani maga után. Ezt a rendetlenséget tetézi az amikor a szoftver hoz létre átmeneti fájlokat és mentéseket használat közben. Ez akkor kellemetlen, mikor nem képes a saját (tehát egy másik partíción helyet foglaló) könyvtárában elhelyezni ezeket, vagy legalább is nem az összeset. Ilyen hanyagság vezet oda, hogy hetente kell 2-3 GB méretű átmeneti fájlt törölnöm az AppData/Adobe könyvtárból, noha mindegyik alkalmazásnál be van állítva, hogy a Cache és Catalog fájlokat a saját könyvtárában tárolja. Ezzel nincs is baj... csak a többivel, melynek mentési helyét nem lehet definiálni és a munkafolyamatok befejeztével nincs már rájuk szükség, mégis megmaradnak határozatlan ideig.

Ezzel a felállással meg is békéltem. Ez a romantikája ennek az egésznek. Viszont a szokásos fél éves nagytakarítás során rábukkantam egy igazi katasztrófára. A szoftvert szeretném most nevetség tárgyává tenni. Van nekem egy Motorola Defy készülékem, melyhez a hivatalos ROM frissítést a Motorola Software Update nevű borzalommal lehet felszenvedni. Az elv a következő:

Telefon csatlakozik debug módban -> MSU letölti a megfelelő firmware-t (valahova a rendszerpartícióra) -> MSU kísérletet tesz felküldeni a telefonra -> MSU elhasal -> MSU újraindul -> MSU újra letölti a megfelelő firmware-t, figyelmen kívül hagyva a korábbi amúgy sikeres letöltést -> MSU újra kísérletet tesz felküldeni a telefonra -> MSU újra elhasal -> MSU ismét újraindul... és ezt a körfolyamatot eljátszod úgy 10 alkalommal, aztán sikerül -> Telefon újraindul az új firmware-el a fedélzetén -> Felhasználó boldog.

Aztán egyszer merő véletlenségből megtalálod a helyet ahova a firmware-t letöltötte és elképedve nézed, hogy a kb 450 MB méretű állomány miként nyomhat 5 GB-ot. Kíváncsiságodtól hajtva csak benézel a könyvtárba és mit látsz?

SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(1)
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(2)
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(3)
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(4)
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(5)
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(6)
SuperSmartphone.v.2.2.2.CEE.firmware(7)
stb...

Na ezen most sírni vagy nevetni illik ilyenkor? Szerencsére az már roppant nagy elégedettséggel töltött el, hogy egy Ctlr+A & Del kombóval ~5 GB lemezterületet szabadítottam fel, hogy szeretett Windowsom végre levegőhöz jusson.

Aztán jött az InstallShield mappába való bekukkantás és újabb 3 GB lemezterülethez való hozzájutás olyan telepítési temp fájlok törlésével, mely szoftverek már legalább 6 hónapja átéltek egy unInstallShield procedúrát is.

Most pedig úgy gondolom jön egy teljes partíció biztonsági mentés, majd belegyógyítok még 20-30 GB-ot.