A hülyeségnek ára van

De nem mindig az fizeti meg, aki hibázott.

Lassan kezdem úgy érezni itt magam, mint aki valamilyen negatív kampányt folytat az ilyen írásokkal, de ez most kicsit ütött. Kis bevezetésképp el kell mondjam, némi gerincprobléma miatt én az iskolai tesi órákat délutáni gyógytesikkel kell helyettesítsem. Ma is voltam. Addig nem volt semmi gond, míg nem jött a klasszikus gyakorlat: 3 ember emelje az egyik vállára a padot, tartsa a feje fölé, majd engedje a másik vállára. (Hogy ez miként segít a gerincemnek, azt nem tudom.) Ugyebár ehhez célszerű 3 hasonló magasságú ember. Eddig nem volt gond. Én egy olyan csoportba kerültem, ahol egy szellemileg sérült srác is volt. Sajnos ennek szerepe van a történetben. Ő állt középen. Eleinte csinálgatta rendesen amit kellett, ahogy tudta. Aztán elkezdte néha-néha elengedni a padot, így ketten emelgettük többnyire. De aztán... Épp a fejünk fölé ért a pad, ahol 5 másodpercig kellett megtartanunk, utána tehettük csak le. Az előbb említett srác úgy döntött, hogy ő bizony most Tarzan lesz, és azzal a lendülettel elkezdett lógni a pad kellős közepén. Mondanom sem kell, 70 kiló pluszba egyik pillanatról a másikra nem kevés, nem is bírtuk ketten így fogni. Ennek eredménye az lett, hogy az elöl lévő srác konkrétan összerogyott, engem meg úgy vágott fejbe a pad, hogy azt hittem ott törik be a fejem. Az elöl lévő srácot úgy vitték ki ketten, mert egyszerűen nem bírt megállni a lábán, én meg szintén segítségre szorultam, úgy megszédültem. Kérdezem én: Komolyan kell az, hogy ilyen emberre is bízzanak olyan feladatot, amivel mind saját magát, mind másokat veszélyeztet? Nem mondom, hogy az ilyet küldjék xy helyre, mert ők is emberek, köztünk élnek. De ilyesmi feladat helyett inkább olyasmit kéne adni nekik, amivel nem tudnak hasonló balesetet okozni.