Helyzetjelentés (Ég veled legjobb barát, II. rész)

Üdvözletem minden kedves olvasónak!

Pár hónapja közzétettem egy bejegyzést arról, hogy miként zárult egy közel 4 éves barátságom. Hogy ne keljen esetlegesen újra elolvasni az egészet, dióhéjban összefoglalom, mi vett rá a barátság befejezésére. Legjobb barátom a kedves párja hatására teljesen kifordult magából. Idegbajos lett, folyamatosan hangosan és gúnyosan nyilvánult meg, de többnyire az emberek háta mögött. Ezt tetézve, megpróbált igen szépen hátba támadni a saját önző érdekei miatt.

Most ezt a bejegyzésemet szeretném folytatni. Már 4 hónapja nem beszéltünk semmit egymással, mindezt úgy, hogy osztálytársak vagyunk, voltunk. Azért a múltidő is, mert pár nap múlva esedékes lesz az évzáró, és utána ő már nem az iskola tanulója. Feladta, holott már csak egy év maradt az ötből. Ehelyett a szokásos úton akarja folytatni, azaz el akar menni dolgozni. Azzal a 8 általánossal, amivel már szemétkezelő szakmanager (kukás) sem lehet az ember. Még nyelvvizsgát sem tud felmutatni, hogy az megdobja az esélyeit. Mellé albérlet, és esti levelező. Eddig egy embert nem láttam, aki ne bukott volna bele, de ő tudja. Rosszat nem kívánok. Meg én már csak örülök a távozásának. Az utóbbi időben ugyanis elszaporodtak az olyan esetek, hogy mikor meglát, vad telefonozásba kezd, nehogy vissza kelljen köszönnie, és mint írtam, eléggé kinyílt a szája. Ennek egy osztálytárs haverom is kárát látta, vele is kikezdett a beszólogatásaival. Bármennyire is vannak idióta húzásai az áldozatnak, azért ezt nem kéne. Így mi meg rendre visszaszóltunk. Persze ezek nem nagy számban fordultak elő, mivel lógni is elkezdett ilyen-olyan indokkal. A mulasztásai 1 hónappal év vége előtt 20% körül voltak az éves óraszámokat nézve. Mikor megtudta, még ő volt felháborodva. Aztán ezek a dühkitörései már egy tanárnál is kijöttek. Tanárunk szólt neki, hogy elmaradásban van egy témazáróval, és még az év végi előadása is hátravan. A válasz sértődötten és bunkón ennyi volt: "Jó, majd megcsinálom, hagyjon már békén." Tény és való, nem egy korrekt tanárról van szó (sokszor tűntek el jegyek, és kerültek is be úgy, hogy nem tudta megmondani azok eredetét), de azt hiszem ezt nem kellett volna. Viszont van egy sejtésem, hogy mi okozza ezeket a kirohanásokat. Egy közös barátunktól (szintén osztálytárs) tudtam meg, hogy már aktív drogfogyasztó is. Emellett a cigire is rászokott, holott elvileg majd megfullad tőle. Mindehhez a kedves párja segítette hozzá úgy egyébként. Hogy mennyit változott, azt jól mutatja az is, hogy korábban csendes volt, a szórakozás annyi volt, hogy elmentünk hárman (csatlakozott az említett közös barátunk is is néha) biliárdozni, vagy nála csináltunk pár hülyeséget, esetleg viccelődtünk. Most egy másik osztálytárssal (lehet le kéne szokjak erről az osztálytársazásról?) rendre szétcsapja magát valami buliban. Emlékeztetésképp: Egy 18 éves lányról van szó. És hát mint kiderült, a fél osztállyal egy állásponton vagyunk róla. Ennek ellenére egyedül én és a közös barátunk nyilvánítottuk ki nemtetszésünket valamilyen módon. De a többiek most nem képzik az írás részét.

Ami a többi változást illeti, mióta ilyen lett, sokkal jobban kijövök közös barátunkkal, akivel eddig olyan vitáink voltak, hogy Lakatosék irigykednének. Most sokkal jobban kijövünk, pedig hasonló dolgokról beszélünk mint akkor, sőt. Az egyetlen eltérés, hogy már csak ketten vagyunk barátok, nem hárman.

Egy dolog van csak, ami részemről sántít. Nem tudom mennyire járultam hozzá lélekben a lezülléséhez volt legjobb barátomnak. Abban biztos vagyok, hogy legalább minimálisan, elvégre az ember nem gyakran veszíti el a fő pártfogóját. Ugyanakkor hibásnak sem érzem magam, mivel amit tenni akart, az számomra megbocsájthatatlan. Azt viszont beláttam, lehet korrektebb lett volna elmagyarázni, miért van vége. De ott és akkor nem láttam erre reális esélyt, mivel teljesen más volt már a befejezés előtt is. Lehet majd egy levéllel lezárom a dolgot, de ez már egy másik történet...

És igaz ami igaz, néha még tud hiányozni az az énje, akivel anno kialakult a barátságunk. Gyanítom, hogy ez sokáig fog még kísérteni, mivel szinte mindent megbeszéltünk egymással. De ő egy olyan utat választott, amin nem szándékozom kísérni.

Az esetleges helyesírási hibákért, átláthatósági problémákért, és a szóismétlésért elnézést, javarészt mobilon írtam, több megszakítással. Véleményeket, hasonló tapasztalatokat, tippeket, és kritikákat szívesen fogadok.