Azt hiszem elérkeztem arra a pontra, hogy felrobbanjak...

Tisztelt olvasóközönség!

Bánatomban/idegességemben/ki tudja még mimben leírom a mai napomat, hogy mások egy jót nevessenek rajta, mert már én is csak ezt tudom tenni. A történet alappillérei: Kőszegen lakom, vonattal járok egyetemre Győrbe, Szombathelyen tudok átszállni, a bérletem pedig a Szombathely-Csorna-Győr útirányra szól.

Történt ma reggel, hogy barátnőm édesanyjának Szombathelyen akadt kora reggel dolga, így engem is le tudott vinni az említett városba. Korán keltünk, de így legalább nem kellett kisétálnom gyalog a vasútig cuccokkal (40 perc séta) és a megyeszékhelyen sem kellett - volna - fél órát várnom a csatlakozásra. Mivel már 7:40-kor Szombathelyen bóklásztunk, ezért úgy döntöttünk, elintézi először Kedvesem édesanyja a dolgát (amivel tíz perc alatt kész szokott lenni) és utána kidob vasútra. Miért is ne pont ma kellett elromlania a gépnek, ami alá feküdt volna és pont akkor, mikor ő következett? Húsz perc szerelés után sikerült befeküdnie, majd 08:35-kor be is ültünk a kocsiba. Egy dolog volt csak a bökkenő: 8:32-kor indult a vonatom. Pech, mehetünk akkor haza, legközelebb dél körül megy a következő.

Slusszpoén 1: Nyáron Kecskeméten a Mercedes gyár logisztikai részlegén dolgoztam, mint diákmunkás, azonban egy napomat lehúzták és a négy szombatot amit ledolgoztam, nem fizették ki. Másodszor hívtam az ottani kisfőnököt (az ügyvezetőt régóta személyesen is ismerem, de ő finoman szólva elküldött melegebb éghajlatra, hogy elégedjek meg azzal, amit kaptam), aki első alkalommal - két hete - készséges volt, most pedig már terelte a témát, hogy beszéljem meg a dolgot az ügyvezetővel, ő intézi a pénzügyeket. Természetesen ez is negatívan érintett.

Slusszpoén 2: Mivel nem egy gazdag családból származom, válás is folyamatban van, ezért otthonról nem tudnak engem támogatni. Ennek a következménye pedig az, hogy muszáj volt Diákhitel felvételéhez folyamodnom, amit a nyári munkáért kapott fizetésből törlesztek. Idén azonban sikerült elcseszni a diákhiteleseknek ezt is, jött az email, hogy sajnos ebben a félévben már nem tudnak nekem utalni, csak a következőben. Hogy miért? Hát azért, mert ők voltak olyan kedvesek és egy hónapon keresztül egyeztették az adataimat a Tanulmányi Osztállyal, így megakadályozva azt, hogy időben kérjem a folyósítás folytatását. Szép, ugye? Én, mint laikus mit sem sejtő egyetemista, kérdezném: és most miből éljek? Költői a kérdés, majd eszek fényt és gyalog járok Győrbe, hogy bérletet se kelljen vennem.

Hazaértünk, ledőltem aludni, majd mikor elérkezett az idő, indulás gyalog a kőszegi vasútra, egész időben oda is értem, de sokat nem kellett várnom. Pontosan beért a vonat, már kezdtem örülni, erre nem elnéztem az időpontot? De. Másfél óra várakozás következett. Szerencsémre barátnőm épp akkor végzett az iskolával és ért a szombathelyi vasútra, mikor az én vonatom beért, így némiképp meg tudott nyugtatni és kezdtem azt hinni, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Letelt az idő, felszállás a vonatra és igeeen, végre sínen vagyok (micsoda szóvicc)! Azaz lettem volna, ki is fejtem, hogy miért.

Mivel országszerte vágányzárak vannak ”felújítások” miatt, így kénytelen vagyok Porpáctól vonatpótló autóbusszal folytatni utamat egészen Csornáig, ahol ugyanis röpke fél óra várakozás után felszállhattam volna a Győrig közlekedő személyvonatra. Igen ám, csakhogy a vonatom már Porpácnál hét perces késéssel futott - dehogy futott, kocogott - be, a menetrend szerint pedig így kellett volna történnie:

14:45 érkezés Porpác állomásra
14:47 indulás vonatpótló autóbusszal

Gondolom sejthető a reakcióm, illetve tudható a következmény.
Telefon elő, sokadszorra hívom már barátomat, valakinek muszáj volt kiöntenem a lelkemet mielőtt még idegösszeroppanást kaptam volna. Ezek után édesanyámmal is beszéltem, aki szintén nem hitt a fülének.
Állt egy vonat járó motorral a síneken, előbb megnéztem a kihelyezett táblát az induló vonatokról (nincs információ az állomáson, miért is lenne (?) ha egyszer már ilyen jó napom van..) és odabattyogtam a mozdonyvezető úrhoz a következő kérdéssel: ugye ez az a vonat, ami most indul Szombathelyre vissza? Ez körülbelül 15:00-kor hangzott el, a kiírás szerint pedig 15:12-kor kellett (volna ) elindulnia a vasdoboznak. Természetesen helyeslő választ kaptam, majd miután tömören elmeséltem, hogy jártam, felszálltam a vonatra. Azóta mászkálok fel-alá, írom a cikket és hoppá....nem lemerül a telefon? Slusszpoén 3!

Az az egyetlen egy szerencsém, hogy ”csak” a bejegyzés felét kellett újraírnom, illetve van nálam egy külső akksi ami jelen pillanatban életmentő. Most 16:15 van és még mindig itt dekkolok Porpácon. Valaki vagy lőjön fejbe, vagy küldjön értem egy repülőt

Hozzászólni ér, remélem ennek már nem lesz folytatása....
U.i.: Azt még hozzátenném, hogy ha elindultunk volna Porpácról időben (muhahahaha) elértem volna a négy órai kőszegit, így viszont most várhatok az ötórásira...amúgy juhééé, elindultunk, 16:16!