Lassan költözünk a saját lakásunkba!

Sziasztok.
Azt hiszem, hogy a mai világban nem sokunknak adatik meg, hogy komolyabb kölcsönök vagy egyéb jelzáloghitelek nélkül saját lakáshoz jusson, így nézzétek el nekem, amiért szeretném veletek megosztani ezen örömömet, miszerint egy-két héten belül végre beköltözünk a feleségemmel az első közös otthonunkba.

Az asszony örökölte a lakást a nagyanyjától, aki sajnálatos módon két hónappal ezelőtt elhunyt, és a végrendeletének értelmében a lakást ő kapta meg. Minden egyéb ingóság az apjáé - az apósomé - lett, így amikor nagyjából egy hónappal ezelőtt sikerült elintézni a temetést és egyéb szükséges ügyeket, az első dolgunk a lakásban lévő holmik kipakolása és elszállítása volt az apósom jelenlegi lakhelyére.

Nagyjából két hete sikerült az utolsó bútorokat is kipakolni - a részletekbe most nem kívánok belemenni, elég nagy munka volt, hol a nehéz szekrényeket emelgetni, hol az apró csecsebecséket egyenként papírba csomagolva bedobozolni és elszállítani -, úgyhogy utána elkezdhettük végre áthozni a saját cuccainkat is a jelenlegi lakhelyünkről, ahonnan a jövő hónap közepéig kell kiköltöznünk, ugyanis a tulajnak sikerült rá vevőt találnia, így ő sem adja ki tovább bérbe, hanem eladja.

Habár még van mit csinálni az új lakásban, és ráadásul még minden dolgot nem is tudunk idén befejezni, de azért már lassan sikerül kialakítani a saját ízlésünknek megfelelően. Anyagi kereteink sajnos elég szűkösek, ugyanis a konyhát teljesen fel kell újítanunk - mivel a felső szomszéd jóvoltából egy kicsit beázott, ezért teljesen le kellett a falat és a mennyezetet is kaparni -, ráadásul új bútorok is lesznek, miegymás, ezért eléggé feléljük majd a tartalékainkat. De mivel itt albérletet nem kell fizetnünk, így egyszer majd remélhetőleg mindenre sikerül összespórolni a pénzt.

Az új lakás annyiban is különbözik a régebbitől, hogy itt már két különálló szoba van, ergo a hőn szeretett konzervdobozomat végre nem a hálószobában tudtam csak összeállítani, így többé nem zavarom vele az asszonyt, ha késő este vagy kora hajnalban számítógépezni akarok, amikor ő aludni szeretne.

Természetesen most még csak átmeneti állapotban van a szoba, hiszen a berendezést még kiegészítjük pár egyéb bútordarabbal, és normális szőnyegek is lesznek, na meg a holmik sem tornyosulnak majd az egyik sarokban, amik máshová egyelőre nem férnek. De lassan alakul a dolog.

A másik szoba már úgy-ahogy rendben van, már csak egy franciaágy hiányzik a berendezésből, jelenleg csak egy kihúzható rekamiét tudtunk beletenni, de majd később talán arra is futni fogja. Addig meg így is megfelel, habár már szívesebben nézném szemből a tévét, nem oldalra fekve, de ami késik, az nem múlik.

Persze itt is megtalálható még pár extra cucc, de aki költözött már, az tudhatja, hogy ilyenkor ez a megszokott helyzet. Az előszobában pedig még katasztrofálisabb körülmények uralkodnak, mivel nemrég kapartuk és gletteltük le a konyhát, így most ott vannak felsorakoztatva az eszközök. A tervek szerint ma fogunk festeni, holnap pedig jön a mester, aki lerakja a járólapot, így ha minden jól megy, jövő hét közepén már mehetünk a konyhabútorért, és utána pakolhatjuk be oda is a berendezést.

Jövő hét végére pedig be is költözhetünk. A fürdőszobára sajnos most nincs keretünk, így az egyelőre marad úgy, ahogy van, egy alapos takarítás után használjuk jelenlegi állapotában. Mivel most iratkoztam be egy hidegburkoló tanfolyamra, így ha sikeresen leteszem, jövőre már magamnak is ki tudom csempézni a fürdőt, nem kell a mesternek külön fizetni a munkadíjat.

Már csak arra leszek kíváncsi, hogy a család harmadik tagja, Csipike, mit szól majd az új lakóhelyéhez. De akármit is szól, mostantól ez lesz neki is az otthona.

UPDATE 1:
Tegnap áthoztuk Csipikét, hogy megismertessük vele új otthonát. Először picit meg volt szeppenve, de utána a kíváncsisága győzött, és körbeszaglászta az egész lakást. Mivel abba a szobába került a több tárgyunk a régi lakásból, ahol a számítógép is van - többek között a kedvenc fotelja is -, így egyáltalán nem meglepő, hogy ide rendezkedett be, ezért addig, amíg végzünk a konyhával, ide pakoltuk a holmijait.

Mostanra már teljesen megnyugodott, mintha nem is költöztünk volna el a régi helyünkről. Egyedül még a sok szanaszét lévő limlom és a sok jövés-menés zavarja, de annak hamarosan vége lesz.

UPDATE 2:
Elkészültünk végre a konyhával is, így most már csak a fürdőszoba felújítása van hátra. A konyhabútort illetően vannak némi fenntartásaim a készítőkkel szemben, ugyanis, bár tényleg nagyon szép látványt nyújt összeszerelve, de azért a mosogató bekötésekor azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok megoldás hagy némi kívánnivalót maga után. Az ember majdnem egy havi fizetését rákölti, erre mindenhol a lehető legolcsóbb kivitelezéssel találkozik.

A kiszolgálásról már nem is beszélve. Ki hallott már olyat, hogy a vevőnek saját magának kell bepakolnia a bútorokat a kocsijába? Mert én még nem. Persze, bepakolták volna ők is, ha fizettünk volna érte 5000 Ft.-ot. Sőt, másik 5000-ért még haza is hozták volna (15km-re lakom az üzlettől, ahol vettük), és állítom, hogy ha még 5000-et kapnak, talán még a lakásba is felhordják, de könyörgöm...

Szomorú azt látni, hogy egyre silányabb anyagokból készülnek, és mellette egyre drágábbak a mostani berendezési tárgyaink. Nagyanyáink idejéből a jól bevált, valódi fából készült bútorok mind a mai napig harcolnak a viszontagságokkal, és némelyik darab jobb állapotban van még 50 év után is, mint azok, amelyeket most vettünk. Komolyan mondom, egy igényesebb babaházat nagyobb gondossággal raknak össze, mint ezt az amúgy 70.000 Ft.-ba kerülő szekrénysort.

Na mindegy, a lényeg az, hogy most már a konyha úgy-ahogy rendben van, bár azt hozzá kell tenni, hogy nagyon szűkös a hely benne. De legalább ez már a sajátunk. Még Csipinek is tetszenek az új bútorok, különösen a falra szerelt tagok tetején szereti kényelembe helyezni magát, de legalább annyira szeret a frissen felmosott járólapon szaladgálni, amikor az még nedves.