Nem tetszik a Starcraft 2...

Ma letöltöttem, játszottam vele, és nem tetszik.

Igaz, hogy a laptopomban lévő HD4570 csak low beállítással tudja élvezhető sebességgel futtatni, de akkor is.
(Az előd még 486-oson is eldöcögött - most hol a híres optimalizáció?)
És az is igaz, hogy csak az első 4 küldetést csináltam meg, de akkor is.
Nem fogott meg, ez a lényeg.

Először is nem jön be a 3D. Aztán pedig nem jön be a hangulat.

A 3D miatt minden kerek, duci, "puha", kiváltképp az épületek. Jájj! Mintha valami baba-show-ban lennénk.
(A protossokról nem is beszélve. (Most láttam őket videón.) Az addig ok, hogy ők mindig is amolyan nemesebb lények voltak, na de kérem.... egy mesebéli színpompás csilingelő varázsfalu kutyafüle egy SC2 protoss bázishoz képest.)

A hangulat pedig... Ezt sajnálom a legjobban. Hol van az űr végtelenje felett lebegő platformokon történő megszeppent, óvatos építkezés közbeni szorongás, kiszolgáltatottságérzés, egyedüllét, félelem? Hogy lehet, hogy a küldetések között átvezető, többablakos megbeszélések stílusos, szinte concept-artba hajló helyszíneit halál szimpla, szinte csúnya küldetés-előnézeti ablakok vették át? Oké, tudom, ennél sokkal komplexebb, 3D világban mozoghatok minden küldetések között, de az nem ugyanaz. Valahogy sokkal kevésbé intenzív élmény. Meg már alapból az is, hogy MINDEN küldetés között van valami eleve 3D-s átvezető. Ez így messze nem olyan izgalmas. Emlékszem, mekkora élmény volt régen, mikor egy misszió megnyerése után nem a következő küldetés statikus (de amúgy nagyon szép) art graphic-ja következett, hanem bal alul kis zöld kiírás jelezte, hogy most bizony valami különleges jön: 3D mozi. És olyankor "hűű, meg úúúú, meg csssss, meg pssszzz", és áhítat jött.
A már fiatalon is kopasz Jim Raynornak pedig, aki mindig friss és szellemes volt, öregségére kinőtt a macsó-style frizurája - emellett viszont egy vén, megfáradt, világfájdalmas fasz pojáca lett.

Szóval - ez így nekem nem..