20 év a Prohardveren

Miután megemlékeztem a 15 év Pohardver tagságról, most megemlékezem a 20 évről is.

Aki 2001-ben született, már felnőtt ember, és felsőfokú végzettséget próbál szerezni, vagy már dolgozik. Felnőtt egy generáció, akiknek már természetes a mobiltelefon és az internet, talán ezek nélkül el sem tudják képzelni az életet. 20 évvel ezelőtt nekem is csak 2 éve volt mobilom, az internet is csak betárcsázással volt elérhető (talán már ADSL volt otthon). Akkoriban PII-PIII kategóriájú számítógépeken játszottunk, a jól menőknek már Willamette P4 dolgozott Socket423 foglalatban, VGA terén pedig még sokan használtak TNT2 kategóriás kártyákat, de a tehetősebbek GeForce 3-on játszották a GTA3-at.

20 év nagyon sok. Kevesebb, mint az életem fele, de hozott egy házasságot, majd egy válást, aztán megint egy házasságot, majd egy gyerkőcöt, aki még olvasás tudás nélkül már tölti le a tabletre a játékokat, kitapasztalja a működésüket és tankjátékban multizik anélkül, hogy a segítségem kérte volna (persze a játék szigorúan keretek közé van szorítva). Óvodásként. Nagyon durva, hogy mennyire készség szinten fogják ezek a gyerekek kezelni a digitális eszközöket. Én nem panaszkodom, a családban én vagyok a számítógép expert, a munkámhoz is kapcsolódik az a tudás, amelyet 1992-től szedtem fel hobbiként, tehát a készség szint nálam is megvan, de az én gyerekkoromban csak egy fekete-fehér TV volt, 2 csatornával, hétfőnként műsorszünettel. Nekünk a játéktér a falu és környéke volt a valóságban, nem virtuális terekben csapattuk. Ma azt látom a 13 éves unokaöcsémen, hogy nem jár sehova, csak játszik a laptopon vagy a saját gépén, ha nincsen büntiben.

5 éve leírtam a gondolataimat a Prohardver múltjával és akkori jelenével kapcsolatban. Egy dolog változott sokat az elmúlt 5 évben: a fórumozók nyiltan betámadják a cikkírókat és magát a Prohardvert is. Részletezni nem akarom, aki tudja, az tudja, miről van szó.

5 éve beillesztettem a statom, most is megteszem:

Lehet, hogy kicsit csapongó ez a bejegyzés, de most ennyi jutott eszembe.