^Clown blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Óraátállítás 2024 tavasz

    Holnap hajnalban, azaz március 31-én 2:00-kor kell az órákat 1 órával előre, 3:00 órára állítani.
    Egy órával kevesebbet lehet aludni, cserébe tovább lesz világos :)

    Mi a véleményetek a nyári / téli időszámításról?

    Blogbejegyzés 3 hete 84

  • Vers estére 110. (Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák)

    Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

    Az ég legyen tivéletek,
    Üllői-úti fák.
    Borítsa lombos fejetek
    szagos, virágos fergeteg,
    ezer fehér virág.
    Ti adtatok kedvet, tusát,
    ti voltatok az ifjúság,
    Üllői-úti fák.

    Másoknak is így nyíljatok,
    Üllői-úti fák.
    Szívják az édes illatot,
    a balzsamost, az altatót
    az est óráin át.
    Ne lássák a bú ciprusát,
    higgyék, örök az ifjúság,
    Üllői-úti fák.

    Haldoklik a sárgult határ,
    Üllői-úti fák.
    Nyugszik a kedvem napja már,
    a szél búsan dúdolva jár,
    s megöl minden csirát.
    Hová repül az ifjúság?
    Feleljetek, bús lombu fák,
    Üllői-úti fák.

    1906

    Blogbejegyzés 1 hónapja 1

  • Óraátállítás 2023 ősz

    Számomra ez az év egyik legdepresszívebb időpontja: az őszi óraátállítás.

    2023.10.29 vasárnap 03:00-kor az órákat 02:00 -re kell visszaállítani. Aznap egy órával tovább lehet aludni, cserébe a nyári időszámításhoz képest egy órával hamarabb tér nyugovóra a nap.

    Ne felejtsétek el :)

    Blogbejegyzés 6 hónapja 96

  • Óraátállítás 2022 tavasz

    Ne felejtsétek el: március utolsó vasárnapján hajnali kettő órakor eggyel előre tekerjük a mutatót, ezzel kezdődik a nyári időszámítás. Most vasárnap, március 27-én is.

    Ami szomorú hír, hogy a téli/nyári időszámítás megszüntetése legkorábban talán 2024-re kerül újra terítékre. Elég beszédes a cseh kormány tavaly szeptemberi bejelentése, miszerint Csehország öt évig még biztosan folytatja a téli és nyári időszámítás váltogatását.

    Blogbejegyzés 2 éve 133

  • Vers estére 109. (Tandori Dezső utolsó verse)

    Tandori Dezső: Vers

    tandori

    light

    Ha majd elmondják: „TANDORI MEGHALT” —
    mert lesz ilyen, mert lesz ilyen —,
    nem kell, mert nem is lehet
    mondanom semmit
    — vagy: mit? mit! —,
    nem lehet, mert nem is kell.

    Lásd: Kosztolányi: Halottak.
    Nem lesz: „A világ egyik legnagyobb verse!”
    Nem lesz: „Rangsorom körforgón J. A., K. D., Szép Ernő,
    a köv. sor Ady, Babits, Weöres, nem lesz,
    s hogy utánuk-mellettük Jékely,
    Kálnoky, de Kassákék, Berdáék, sorra.
    Nem lesz, hogy G. István László
    tovább fejlődik, nem lesz, hogy X. vagy Z.
    kap tőlem felhatalmazást, ahol kell,
    nem lesz, hogy Kafka nagybátyja nem hihette,
    át lehet érni a szomszéd faluba akár
    eszményi körülmények közt/se,
    nem lesz, hogy rájövök: ez nem szellemi-hasonlatlag
    van, nem, ez A VALÓSÁG lesz, csak a
    valóság hol lesz.
    Mint mi, jaj-se, mint mi.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Vers estére 108. (Czifrik Balázs: A jó hely)

    Czifrik Balázs: A jó hely

    A város fölé építettem házam,
    nehezen megközelíthető,
    ezért látogatót alig fogadok.
    Szereztem bele asszonyt külhonból,
    s most egymás nyelvét tanuljuk.
    Szerelmünkről nincs mit írnom,
    talán csak annyit, sokat gyötrődtünk
    külön, s most már nincs választásunk.

    Kutyám furcsa szerzet.
    Házam s engem nem véd,
    s ha teheti, kerüli környékem.
    Amit kiteszek neki este,
    reggelre ugyan elfogy,
    de a környéken sok a kóbor kutya.

    Van kertem is.
    Üresen hagytam egy részét,
    körbe néhány gyümölcsfát ültettem,
    de amerre nem járok,
    azzal nem törődöm,
    s asszonyom se.
    Ő virágokat ápol,
    sárgákat és narancssárgákat.
    A napfényben teljesen egyformák.

    Lehet, hogy erre vágytam,
    egy házra a város fölött,
    ahová nehéz eljutni,
    de most mintha
    mégis sokan lennénk
    vagy nem jó helyen.

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Vers estére 107. (Nemes Nagy Ágnes: Október)

    Nemes Nagy Ágnes: Október

    Most
    már félévig este lesz.
    Köd száll, a lámpa imbolyog.
    Járnak az utcán karcsú, roppant,
    négy-emeletnyi angyalok.
    S mint egy folyó a mozivászon
    lapján, úgy úsznak át a házon.

    Acetilén
    fényében ázik
    az útjavítás. Lenn a mélyben,
    iszamos, hüllő-hátu cső,
    pára gyöngyösödik a kérgen,
    s a városon, mint vér a gézen,
    általszívódik a nyirok.

    Vékony
    tűz nyüszít, sustorog,
    mellette kucsmás, birka-bundás,
    mint a makk-ász, guggol a munkás,
    fölötte hengerhasu gépek,
    rájuk irva: "Consolidated."
    S egy fa. Akár a régi csap,
    csöpörésznek a targalyak,
    szalad, olajjal töltekezvén
    a gép gömbölyű béka-testén,
    majd a bundára ér a csepp,
    s fölsír a tűz: megérkezett.

    Neonfény
    lobban és lehull.
    A vizes kőre rácsorog.
    Valaki, messze, úgy vonul,
    hogy a köd kilométer-odva
    énekét tompán sokszorozza -
    hallani, amint tántorog.

    Blogbejegyzés 4 éve 0

  • Epic Fail! 96. - Cápaszeretet

    Blogbejegyzés 4 éve 7

  • Vers estére 106. (Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb)

    Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb

    A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

    Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:
    az Oktogonon.
    Csütörtök este van.
    Nem átkozom magam.
    Nem siratom.

    Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog,
    Lábamnál olaj-szivárvány-patakok
    és föltorlódott esőhólyagok.
    Mint mozgékony-bőrű kaméleonok
    agyag-csipkekorsó szeme forog
    a nyüzsgő buborék-állatok
    vízhártya-szeme.
    Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,
    színét cseréli szín után.
    Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.
    Ez a tér a virágzó kő-magány
    Galapagos-szigete.

    Magam vagyok.

    A tér, mint kivilágított óriáskerék forog,
    hajói: taxik, autóbuszok, villamosok,
    ablakai: a kirakatok,
    ringyói: a födetlen ivarszervű gladióluszok.

    Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

    Kiáltoznak az újságárusok.
    Hallgatnak a virágárusok.

    Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik
    a csönd állatfényvirágait,
    az éj pillanat-lényeit,
    elektromosság-szörnyeit.

    Szívem az égre feszítve látja sorsát:
    mint óriás szines agyvelő,
    villany-térkép vibrál fölöttem:
    Magyarország.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 éve 0

  • Vers estére 105. (Petri György: "A munka világa")

    Ritkán álmodom.
    Erről szoktam.
    „Munka világa” – hideg hányadék.
    A csiszológépek iszonyú hangja,
    a spén olajszaga.
    Ezt kellett volna
    megszeretnem. A vastrepniket,
    a kövér munkásnők hónalj-szagát.
    Meg a durva
    inasgyerek-basztató vicceket:
    mikor elküldtek reszelőzsírért
    meg kanyarfúróért,
    aztán a műhely rajtam röhögött,
    amikor bambán jöttem vissza,
    hogy ilyen nincs. „Jól van, kisfiam”
    mondta a szelíd főművezető,
    „jó munkaerő leszel, rövidesen,
    fölterjesztünk szűz mária valagrendre”.
    Ilyenek mentek a „politechnika”
    becenevű tantárgy alkalmából
    minden hét csütörtökén
    reggel hattól (!) kettőig.
    Akkor határoztam el,
    hogy bérgyilkos, idegenlégiós
    előbb leszek, mint melós.
    Dolgozni? Ennyiért? Itt?
    No nem. Azt „nem, nem, soha”.
    Inkább éhen halok.
    Az sokkal kényelmesebb.
    Nincs blokkolóóra,
    nincs portás,
    ki a táskámban kutat.
    És lőn. Harminckét
    éve én munkahelyet
    nem láttam és már
    soha nem is fogok.
    Magánzó lettem. Írni is csak,
    ha kedvem tartja. Így
    lettem profiból műkedvelő.
    Ezért kedvelem ezt a képet is:
    fölötte mint egy Kádár-korszaki
    kocsma fölött
    képzelt neon-felirat villog:
    „Ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel.”
    Itt dolgozni kell:
    ez itt a Pokol.

    Blogbejegyzés 4 éve 0

  • Vers estére 104. (Babits Mihály: Nyugalmas téli kép)

    Babits Mihály: Illusztrációk mindenféle könyvekhez - 5. Nyugalmas téli kép.

    Olyan csöndes előkelő utcák,
    annyi kedves, nemes villaház:
    itt a hintót még paripák húzzák
    itt a pénzes nyugalom tanyáz
    itt az úri elvonult családok
    bubusgatják gyermekeiket
    ha a várost tengernek mondjátok
    ez egy békés árnyas kis sziget.
    Tél van most. A hófehér falombok
    cifra mintás stukkatur plafon
    udvarokban hófehér galambok
    ugrálnak a hófehér havon.
    Vaskapukon zuzmarával mintáz
    a finom fagy - efemér relif
    fenn az égen pelyhes dunnán hintáz
    egy fehérbundájú friss, naiv
    tizenkétesztendős gyermekangyal
    dunna közül néha lekacsint
    (szeme huncut, félig hunyt és kancsal)
    s a csöppke kis leánynak leint
    kit az utcán, kapu előtt, gondos
    melegen felöltöztetve lát
    zsinóron vezetni egy bozontos
    hosszúszőrű nagy fehér kutyát.

    Blogbejegyzés 4 éve 0

  • Vers estére 103. (Tandori Dezső: Miért? Hova?)

    Tandori Dezső: Miért? Hova?

    Hova? Nehezebb kérdés. Van helyette
    áthidaló megoldás: ennyi: merre?
    Menj valamerre,
    aztán majd kiderül, mi a sora,
    s ha odajutottál, látod, hova.

    Ilyeneket könnyen mondhat az ember,
    mondd csak, amíg valaki jó pofán ver,
    hogy neki másfél órát tülekedni
    kell, közlekedni, te meg ilyenekkel jössz.
    Mint link angyal,
    meglógva Uradnak kötelező
    gyakorlatából, s ki a te Urad, ha
    nem egy bizonyos tandoridezső,
    aki nem tudja, merre és hova,
    és csak az okos tanácsokat adja,
    mint egy link angyal, testtelen (amúgy se
    hiszel a blőd hogynézkibe, a képbe),
    besurransz pofánverőd szobájába,
    megnézni, mi a közelebbi ábra.
    Hogy megy? Mire jut? Túl a kvízen,
    a focin, három sörön, mostan éppen
    az akció jön, és készül szegényem,
    hogy másfél órát (na jó, óra tíz
    percet) tülekedjen, és megvitassa,
    bár neki abból megint senki-haszna
    csupán, hogy Vigyor Madara: a csíz…!!!

    Blogbejegyzés 5 éve 0

  • Vers estére 102. (Tóth Árpád: Meddő órán)

    Tóth Árpád: Meddő órán

    Magam vagyok.
    Nagyon.
    Kicsordul a könnyem.
    Hagyom.
    Viaszos vászon az asztalomon,
    Faricskálok lomhán egy dalon,
    Vézna, szánalmas figura, én.
    Én, én.
    S magam vagyok a föld kerekén.

    Blogbejegyzés 5 éve 1

  • Vers estére 102. (Szabó Lőrinc: Titkok)

    Szabó Lőrinc: Titkok

    Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod,
    egész tested oly idegen varázzsal
    kezdett ragyogni, mintha tűnt korok
    titkai keltek volna ujra benned,
    s az esti rét minden füve-virága
    lassan feléd fordult: uj fény felé.
    Először szótlanul csodáltuk az
    isten homlokán szálló fellegek
    szenvedélyes vörösét, majd, mikor
    elhallgattak a lombok énekes
    lakosai, melled fölé hajoltam
    s átcsapott rajtam a rémült, a boldog
    felismerés, hogy míg az alkonyat
    lobogása koszorúzta fejed:
    a szűzi Hold szállt le benned az égről
    s a buja Flóra csókol csókjaidban.

    Blogbejegyzés 6 éve 0