Dr.F.E.R.I. blogbejegyzései
[ Új blogbejegyzés ]
X-Projekt #013 - Pokémon Mystery Dungeon: Gates to Infinity (3DS)
Nem vagyok a pokémon-játékok nagy híve, bár tisztában vagyok a népszerűségükkel. Gyakorlatilag arról szólnak, hogy apró gömbökbe kényszerített lényeket uszítanak egymásnak, amin talán túl is lehetne lépni valahogy, ha mindez valamiféle nemes célt szolgálna. De végső soron ezek az állatviadalokra hajazó küzdelmek csupán az emberek egoisztikus vágyait elégítik ki, mellőzve bármiféle magasztosságot. Nem sok pokémon játékkal játszottam, de a végére egyiknek sem emlékszem, ez nálam már egy bizonyos fokmérő szokott lenni. Egyébiránt az egész pokémon-dolog érdekes is lehetne magában, és szerencsé(m)re léteznek más változatai is ennek a témának.
Szintúgy létezik - ráadásul meglepően régóta - egy Mystery Dungeon nevű felülnézetes dungeon-crawler sorozat, amiben négyzethálós alapon kialakított útvesztőkben kell kóricálni legfeljebb négy karakterrel. Ezt egyszer egy merész gondolattal összeházasították a pokémonokkal és létrejött a Pokémon Mystery Dungeon (PMD), ami messze a legnépszerűbb ága lett ennek a franchise-nak. Én korábban nem játszottam egyik PMD-vel sem, viszont a demóját kipróbáltam még 2013-ban az első, 3DS-re kiadott résznek, a Gates to Infinity-nek.
Blogbejegyzés 2 éve 0
X-Projekt #012 - Etrian Odyssey Untold: The millennium girl (3DS)
Ez tényleg egy odüsszeia
Egy régi adósságomat sikerült végre törlesztenem. Több év után negyedjére is nekivágtam az egyik legrosszabb főszörnynek, amit jRPG fejlesztők valaha is játékosokra szabadítottak. Akit eddig sosem tudtam expert módban legyőzni. Mi több, lehetetlennek tartottam. Felállítottam egy vadonat új ötfős csapatot, és célirányosan fejleszteni kezdtem őket erre az egyetlen, játékvégi nagy csatára. Három dark hunter pózolt az első sorban, akik ostoraikkal gúzsba kötik, majd szanaszét vagdalják az ellent. A hátuk mögött egy trubadúr segítette őket a sebzésnövelő, gyógyító dallamaival, oldalán a protektorral, aki pajzsával és nehéz páncéljával viselte a nehéz csapásokat a többiek helyett is. A legspécibb ruhákat, felszerelést gyártattam le nekik, amit csak el lehet érni a játékban és addig nyűttem őket, amíg a maximális 99-es szintet el nem érték. Csak így mertem a főszörny csarnokába belépni velük, még így is tele kételyekkel. Akinek az Atlus neve ismerősen cseng, nem fog a következőkön meglepődni. Míg embereim életereje 600-700 pont, addig a főszörnyé 90ezer(!). Minden körben cselekszik mind az öt emberem, és a szörny is egyszer. Instant halállal kezd, ami ellen ha nincs a spéci talizmán, akár ki is radírozza az egész brigádot.
Blogbejegyzés 3 éve 0
X-Projekt #011 - Monster Hunter World (PC)
Bár a japán Monster Hunter franchise e kicsiny bejegyzés írása környékén lép be 16-ik életévébe, mégsem könyvelhetett el túl nagy sikereket a nyugati féltekén - egészen mostanáig. A Capcom egyik legjövedelmezőbb sorozatává előlépett Monster Hunter kissé kacskaringós úton jutott el a rivaldafényig, a Sony konzoljain látta meg a napvilágot és szerzett a hátországban egyre nagyobb rajongótábort magának. 2009-ben aztán a fejlesztő átpártolt a Nintendóhoz, a harmadik sorszámozott rész már az elsöprő sikerű Wii-re jelent meg. Ugyanennek a résznek a feltupírozott verziója MH3U néven már az újabb generációs Nintendo-konzolokon (3DS, Wii U) jelent meg, ez volt talán az első, Nyugaton is értékelhető számban eladott rész, magam is itt kapcsolódtam be a sorozatba. Még 3DS-en követte ezt a negyedik rész, ami talán a legnagyobb vízválasztó volt a nyugati piacok meghódításában, a Nintendo exkluzivitást pedig a 'Generations' névre keresztelt rész zárta le, ami a 3DS mellett a Switch-re is még megjelent. A kétségtelenül legnagyobb áttörést azonban jelen kis írás alanya, a Monster Hunter World-re kersztelt rész érte el, mely most először PC-n is tiszteletét teszi, a Sony és a Microsoft aktuális konzoljai mellett.
Blogbejegyzés 4 éve 0
X-Projekt #010 - Doom3 (PC)
Doom is meg nem is
Az új Doom végigjátszása előtt szerettem volna kipörgetni a harmadik részt is, mivel ez eddig kimaradt az életemből. Azért mondjuk nem teljesen, mert cimboránál régen bele-belekóstoltam, viszont nem sok minden maradt meg belőle. Talán csak néhány főszemétláda, mert jellemzően akkor hívott, ha valamivel nem boldogult el. Maradt még valami homályos képem arról is, hogy annyira nem nyűgözött le az egész, pedig a klasszikus '94-es Doom-ot nagyon sokszor kijátszottam, azt imádtam. Ideje volt hát, hogy képbe kerüljek a harmadik részt illetően is, nehogy véletlenül ne jussak el a pokolba
Már a játékot elindítva feltűnik, hogy azért megpróbálták felrázni kicsit a régi receptet. Amíg a klasszikus részek szótalan, történettelen daráldák voltak, addig a harmadik részbe már igyekeztek némi dramaturgiát is csepegtetni. A sztori itt is a Marson játszódik, azonban a UAC vállalat által épített marsbeli komplexum tényleg nagyon jó keretet ad a játéknak.
Blogbejegyzés 5 éve 15
X-Projekt #009 - Etrian Odyssey IV (3DS)
Legends of the Titan alcímmel 3DS-re is megérkezett az egyik legjobb jRPG sorozat
Az ATLUS műhelyében megfogant, jobbára három ember köré szerveződő projekt a régi Wizardry játékokat idézi meg, de teszi mindezt jóval modernebb köntösben és egy nagyon erős játékmechanikával. Az Etrian Odyssey cirka hat évvel korábban jelent meg az akkori Nintendo DS gépekre és hamarosan egy relatív kis méretű, de annál lelkesebb rajongói tábort tudott maga köré gyűjteni. Akik régen kedvelték a saját szemszögből mutatott dungeon crawler stílusú játékokat, azoknak valódi jackpot hullott az ölükbe az Etrian Odyssey képében. A játék a DS konzol dupla képernyős dizájnját lovagolja meg, a felső képernyőn láthatóak a fő események, míg az alsó érintőképernyőn a játékosnak kell megrajzolnia a saját térképeit, a fenti kijelzőn látottak alapján. Az ötlet és a kivitel is zseniális lett, de ezzel még koránt sincs vége az Etrian játékok fegyverarzenáljának. A félreismerhetetlen karakter dizájn, a hangulatos zenei aláfestés, a mindent verő játékmechanika és a hírhedten magasra emelt nehézségi szint egyaránt meghatározza az Etrian Odyssey játékokat...
Blogbejegyzés 6 éve 3
X-Projekt #008 - Donkey Kong Country (SNES, Wii U)
Nem a leghatalmasabb, valószínűleg nem is a legokosabb, ellenben majom ilyen sikeresen tán még sosem tért vissza közénk
A Nintendo legendás játéktervezője, Shigeru Miyamoto egyik legkorábbi 'gyermeke' teljesen megújulva lépett ismét színre Szuper Nintendón a '90-es évek derekán. A napvilágot játéktermi gépen, 2D ügyességi játékban meglátó majom nagyon sokáig - félig-meddig - elfeledve létezett, míg ősi ellensége, Jumpman időközben nevet váltott és Szuper Mario néven páratlan karriert futott be a Nintendónál. 1994-ben azonban megérett az idő majmunk rehabilitálására, az egykor jobb napokat is látott nagy hírű brit fejlesztőcsapat, a Rare jóvoltából.
Donkey Kong ezúttal egy platformerhős személyében tér vissza a porondra, kvázi régi-új ellenfele, Mario riválisaként, egy saját sorozat várományosa képében. Donkey egy kis sziget hercegeként tengeti napjait, imádott banánjai társaságát élvezve. Egy nap azonban minden fenekestül felfordul, ugyanis King K. Rool és csatlósai ellopják hősünk teljes banánkészletét. Majmunk iszonyatos haragra gerjedve felkerekedik, hogy visszaszerezze jussát és helyreállítsa a sziget rendjét.
Blogbejegyzés 6 éve 0
X-Projekt #007 - Plants vs Zombies (DSiWare)
Zombik a kert gyepén? Netán az úszómedencénkben vagy a háztetőn? Nem probléma! Hálás kis növényeink megoldják a helyzetet.
Valószínűleg kevesen vannak, akik ne hallottak volna az egyik legismertebb tower defense stílusú játékról, mindenesetre dióhéjban a következőket kell tudni róla. Adva van egy fix képernyő, bal szélen a házunk bejáratával, jobb szélen a palánkkerítéssel, ami mögött vérszomjas zombihorda csorgatja nyálát - nem másra, mint a mi finom kis agyvelőnkre. A kettő között pedig egy négyzetrács-szerűen felosztott kert húzódik, hat sorral és kilenc oszloppal, összesen tehát 54 mezővel. Mivel agyunkra mi is igényt tartunk, ezért inkább belevalónál belevalóbb növényeket ültetünk a mezőkbe, melyek különféle furfangokkal igyekszenek zombijaink útját állni, lehetőleg kitartva egészen a végső roham végéig.
Jelen kis szösszenet tárgya nem a Nintendo DS-re megjelent dobozos verzió, hanem az egykori DSi Shopból, illetőleg most már csak a 3DS eShop-ból letölthető DSiWare változat. Ebből sajnos kigyomláltak néhány dolgot, feltehetően a DSiWare játékok méretkorlátja miatt. De nézzük inkább az elejéről, mit is tud a játék.
Blogbejegyzés 6 éve 0
X-Projekt #006 - Metroid: Samus Returns (3DS)
13 évet kellett várni rá, ugyanennyi óra alatt végig is játszható, viszont az egyik legjobb dolog, ami a Metroiddal csak történhetett.
Kevés olyan játék van, amit már a megjelenésekor megveszek, pláne végig is játszok. De az ösztöneim azt súgták a hónapokig csepegtetett infók alapján, hogy a Samus Returns letöltésével nem igazán lőhetek mellé. Aztán nem hogy nem lőttem mellé, de ennyire ritkán trafálok bele a dolgok közepébe. Szerintem bátran kijelenthető, hogy megszületett az ultimate 2D Metroid, melyet remake-nek aposztrofálnak ugyan, de valójában inkább az eddigi 2D részek egyfajta esszenciája.
A Metroid sorozat - mely egyike a legrégebbi Nintendo szériáknak - kissé zabigyerek státuszba került házon belül, hiszen az utolsó valódi fejezet (Other M) még az évtized legelejére, az utolsó 2D rész pedig nem kevesebb, mint 13 évre datálható vissza. Ráadásul még az a rész is (Zero Mission) egy remake volt, a legelső NES-es rész jól sikerült újragondolása. A legfrissebb rész is remake, a Game Boy-ra 1991-ben megjelent második résznek, a Metroid II: Return of Samus újjáépítése.
Blogbejegyzés 7 éve 2
X-Projekt #005 - Child of Light (Wii U)
Mikor éppen nem dollárjelekkel a szemük helyén csodálkoznak rá a világra, akár még az Ubisoft döntéshozóinak is lehetnek jó pillanataik. Ezt most már kénytelen vagyok belátni, Heroes 6/7 ide vagy oda.
Nem lennék persze teljesen őszinte, ha tagadnám minden korábbi érdemüket, de most ami jelen pillanatban álláspont változtatásra kényszerített, nem más, mint egy mese. Egy mese, amit akár könyvből is felolvashatnának, de ehelyett inkább játék formájában, gyönyörű animációkkal és zenékkel mesélnek el. A mese a XIX. század végi Ausztriába kalauzol minket, ahol is egy megözvegyült herceg udvarába új feleség érkezik két lányával. Történik aztán, hogy a herceg saját, még kicsi lánya, Auróra egyszer egy reggel nem ébred fel. Míg az apa mély depresszióba zuhan, addig Auróra egy álomvilágban, Lemuriában ébred fel. Minden erejével vissza szeretne jutni apjához, de ehhez vissza kell szereznie az elrabolt Holdat, Napot és csillagokat azoktól, akik csalárd módon birodalmukra törtek.
Blogbejegyzés 7 éve 7
X-Projekt #004 - Metroid: Zero Mission (GBA, Wii U)
Három olyan konzolja is van a Nintendónak, amit menthetetlenül elrágott az idő vasfoga. A régi NES, a Game Boy és a N64. Mindegyikük úttörő volt a maga módján, a cég első asztali-, első kézi- és az első 3D-képes konzolját üdvözölhettük bennük. De mint az az úttörőkkel lenni szokott, egy tisztes vállveregetés kíséretében leváltották őket azok, akik igazán profi szintre emelték az általuk kipróbált koncepciót. Imígyen az utódmodellek - a Super Nintendo, a Game Boy Advance és a Gamecube - sokak kedvence már önmaguk miatt is a mai napig. De voltak járulékos hozadékaik is. A Game Boy Advance esetében a technológiai váltás például annyira jól sikerült, hogy kézi konzol mivolta ellenére is számos játékot portoltak át rá az öreg NES-ről, némely esetben teljesen az alapoktól újragondolva a régi koncepciót, az avítt játékot a modern elvárásokhoz igazítva.
Jelen bejegyzésem az 1986-os Metroid játék GBA-portjáról szól, ami Metroid: Zero Mission néven született újjá a hordozható platformon. A 2004-es játék így időben fiatalabb, de történeti kronológiájában régebbi a sokak etalonjaként számon tartott Super Metroid-nál. A játék a My Nintendo program keretében most némi kedvezménnyel le is tölthető, így került igazából a látóterembe.
Blogbejegyzés 7 éve 0
X-Projekt #003 - Steamworld Heist (Wii U)
Nagyon nem fogom ragozni: megszületett a tökéletes indie játék. Se nem túl sablonos, se nem túl forradalmi, se nem túl rövid, se nem túl hosszú - éppen olyan, amilyennek egy jó játéknak lennie kell. Az Image & Form Games nevű csapatnak nem ez az első alkotása a Steamworld univerzumban, a kistestvér - a Steamworld Dig - azonban még tudott volna néhány téren fejlődni. A Heist már más tészta: nagyobb, kiforrottabb, jobb. Nem kínál se többet, se kevesebbet 25 óra felhőtlen szórakozásnál. A Wii U verzióhoz egy kis adalék, hogy a Nintendo jóvoltából fizikai formában is megjelent a Dig-gel egy csokorba kötve, így akár egy nagyobb gyűjtemény részeként is őrizhetjük a polcon.
Blogbejegyzés 7 éve 3
X-Projekt #002 - Sky Force Anniversary (Wii U)
Wii U-n is szerettem már volna játszani egy jó kis Banshee-féle (magyarosan: vertical scrolling shooter) lövöldével, de ilyen nem nagyon akadt; legközelebbi rokonát, az oldalra szkrollozós lövöldét is csak néhány régi Konami játék képviseli a platformon. A sors azonban úgy hozta, hogy a nyugdíjazott konzol egyszerre két ilyen játékkal is gazdagabb lett, a klasszikus arkád játékmenetű Ghost Blade HD és a lassabb, taktikusabb hangvételű Sky Force Anniversary személyében. Mindkettőt rögtön megvettem, mindkettő nagyon jó is a maga műfajában, de itt és most csak az utóbbi játékról írnék pár sort a kötelező 10 órás végigjátszás után (érdekes mód a magam kényelmes tempójában pont ennyi kellett a vége-főcímhez).
A játék már gyakorlatilag minden más platformra kijött előzőleg, de a Wii U port is igen jó lett. A felállás a klasszikus; komótosan fentről lefelé gördülő - és ellenségtől hemzsegő - helyszíneken kell űrhajónkkal helytállnunk, lehetőleg mindent szétlőve, ami csak mozog, de a lövedékek függönyét ügyesen kikerülve. Amiben eltér az arkád társaktól, hogy a játékmenete lassúnak, taktikusabbnak mondható.
Blogbejegyzés 7 éve 2
X-Projekt #001 - F-Zero (SNES, Wii U)
Gyerekkoromban kaptam egy Szuper Nintendót, a Super Mario World játékkal. Számomra ma is etalon a játék, felnőtt fejjel és sok-sok tapasztalat birtokában hátratekintve is azt mondom, a lehető legjobb játékot sikerült a pénzünkért (akkoriban egy kisebb vagyonért) megkapnom. Viszont mindig is kíváncsi voltam a konzol dobozának hátoldalán szereplő többi játékra (Super Tennis, Super Soccer, F-Zero, Zelda: Link to the Past, Sim City, Super R-Type). Ezek felével szintén játszottam a későbbi években, de az F-Zero kimaradt. Huszonöt év után viszont úgy adódott, hogy mégis jegyet váltok a Nintendo száguldó cirkuszába.
Nem voltam soha a racing játékok feltétlen híve, de az érdekes, futurisztikus témával megspékelt darabok (Megarace játékok, WipeOut) más megítélés alá estek. Ezekkel szerettem száguldozni. A SNES korszakból - mint írtam - az F-Zero kimaradt, utána a hosszú PC Master Race miatt a többi iterációja szintúgy. A Wii U-val ugrottam vissza a Nintendo rég elhagyott ösvényére, és a Virtual Console szolgáltatás révén végre lehetőségem nyílt újra N konzolon játszani a régebbi idők N játékait. A közvetlen inspirációt a Fast Racing Neo adta (majd írok róla is valamikor), aminek a nevét minduntalan összemossa a netes N közösség az F-Zero franchise részeivel. Miután a Neo-val száguldoztam kicsit, az öreg F-Zero sem kerülhette el sorsát.
Blogbejegyzés 7 éve 4
X-Projekt #000 - Az ötlet
Igyekszem leszokni a hosszas tervezgetésekről, mert sokéves tapasztalat, hogy sokszor nem a jó irányba sülnek el az eltervezett dolgok. Többször előfordult már velem, hogy hosszas tervezést követően az utolsó percben megmásítottam a szándékom (új infók, pillanatnyi hangulat, miegymás miatt) és ez a spontán csavar meglepően jól sült el a végén. Megint máskor csak egy spontán gondolatom támad, ami szintén meglepően jól működik - azóta a spontaneitást valahogy jobban megkedveltem a hosszas tervezéseknél.
Nem terveztem most sem semmit, csak támadt egy hirtelen gondolatom. Kis előzmény gyanánt leírom, hogy gyerekkori hobbijaim széles tárházából (horgászat, ásványgyűjtés, legózás stb) felnőtt fejjel már csak három maradt, ami nagyjában-egészében kitölti a szabadidőm, egyik ilyen a videojáték (a könyvek és a kaktuszok mellett). Szeretek játszani és az a spontán ötletem támadt, hogy minden játékról írok egy kis beszámolót, amibe legalább 10 órát beleraktam. Ez egyetlen pillanat szüleménye volt, nem is egy különösebben eredeti ötlet, de én főleg a Nintendo világában mozgok, amivel már önmagában elkanyarodok a hazai játékos közélet fősodrától. Nagyjából fél perc agyalás végtermékeként megszületett az X-Projekt név is, az X a 10 órára utal, a fejezetszámmal és a bemutatott játék címével.
Blogbejegyzés 7 éve 0
Update: OTP-s bankkártyát el ne hagyj!
Minap találtak anyámék egy OTP-s bankkártyát a szomszéd városban (Bicske) az utcán. Már jöttek haza, így elhozták magukkal, hogy majd itthonról valahogy segítünk célba juttatni. A kártya eléggé újnak tűnik, még két évig érvényes. Lenéztem netről az OTP központi számát (más úgy sincs), jó pár perc volt, mire az automata végigdarált minden menüpontot, naná hogy az utolsó előtti kellett. Kicsengeni mondjuk hamar kicsengett, egy hölgy vette fel. Közlöm vele, hogy találtunk egy bankkártyát, bediktálnám a számát és az elérhetőségemet, ahol a tulaj átveheti. Már persze ha nem tiltotta azóta le. Sajnálattal közölte, hogy ők nem adhatnak ki ügyfelekről adatot. Szerintem elég érthetően fogalmaztam elsőre is, de a biztonság kedvéért külön kihangsúlyoztam, hogy nem kell róla semmilyen adat, csak hívják fel és közöljék ők maguk vele, hol a kártyája. Sajnálattal közölte, hogy ők nem tudnak így eljárni, mert izé meg hozé, egy bankfiókban kellene hogy leadjam.
Na akkor vissza az oldalra, bicskei fiók telefonszáma hol is van. Talán ott jobb fejek lesznek és csinálnak is valamit. Két telefonszám volt nekik megadva, persze hogy mindkettő a szaros központi szám volt, ahol már jártam az előbb. Nehogy a paraszt véletlenül is elérje direktben a helyi bankfiókot. A városba már nem fogunk ezért visszamenni, én megtettem ami szerintem jófejségből elvárható valakitől. Sajnálom az úriembert, most végigzongorázhat egy igénylési procedúrát.
Blogbejegyzés 8 éve 33
