Sok-sok kihagyás után ismét jelentkezem rétestésztaként húzódó projectemmel. Közben átestünk egy teljes lakásfelújításon, a kisautóm lassan kész az OT vizsgára, de a számítógépházproject makacsul ellenáll minden befejezési kísérletnek. Többször eszembe jutott már, hogy hagyom a fenébe az egészet, veszek valami házat a boltban oszt jónapotkívánok, de tudom, hogy az is csak ugyanarra a sorsra jutna mint az elődje.

Az előző részben négy pontban foglaltam össze a hátralévő célkitűzéseket:
1, vízhűtés – hogy csend legyen végre
2, kábelkivezetés kulturált megoldása és a tetőlap csavarmentesítése - hogy kinézzen valahogy
3, az elhanyagolt előlap rendbe tétele - mert különben BROÁF
4, fényezés - ha már lúd...

Ebből az előlapot pipáltam ki legutóbb, ez a rész a második pontról szól. Örömmel jelzem, hogy épp ma (2011.12.27) raktam össze a vízhűtést, már csak desztillált vizet kell szereznem, és beindul a tesztfázis. Utána végszerelés, fényezés és... (le se merem írni)...

Ami a tetőt illeti: annó Pali bácsival a két szélére hosszában hajlított alumínium tartókonzolokat csavaroztunk, ezekhez lett csavarozva az oldalfal. Más megvilágításban az oldalfalak felső szélére került ugyanaz a tartókonzol és ahhoz lett csavarozva a tető. Egy második, belső csavarsorral rögzítettük a tetőhöz a monitorkütyüt tartó belső konzolt.

De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amikor az egész moddingolós marhaság beindult, eleve hegesztve gondoltam megoldani a tetőt, csak Pali bácsi rábeszélt a csavarokra, lévén sokkal egyszerűbb. Eleinte nagyon jó megoldásnak tűnt, de ahogy kopott ki a festék a csavarfejekből és kellett újra-és újra kinyitni a gépházat (nem emlékszem pontosan de vagy tucatnyi csavar/nyitás), egyre kevésbé tetszett.

Oda kell hegeszteni, nincs mese. Szuper, csak nem tudok hegeszteni. Ez mondjuk a kisebbik gond, de a 10. emeleti panel nem a legjobb hely arra, hogy megtanuljak. Ellenben az Elnöki Villa épp erre van kitalálva – kedves barátom és autószerelőm, Ákos Elnök Úr rezidenciája, ő tud hegeszteni, szeret is, ügyes is, hát nosza!
Mellesleg Pali bácsitól csak két utcára lakik, ami jó ómen. Levittem oda a cuccot és FAIL – az alumínium síneket nem lehet a vas tetőre hegeszteni. Akkor mi legyen? Kis gondolkodás után az ötlet Ákos fejéből ugrott elő: vigyük el a Sith rombolómat Darth Vederhez!

Darth Veder lézerrel vág és vele van az erő, mert fémet hajlít; akárcsak a többi mester, szintén érdi, ott van neki egy egyedi szerszámgép-és alkatrészgyártással foglalkozó cége. A megoldás tehát, hogy csináltassunk egy új tetőlapot, aminek hajtva van a széle, és ebbe hegesszük be a belső (vas) konzolt. Szuper ötlet, nosza.
Én balga, azt hittem, valami kis garázsműhely, de nem, ez egy sok embert foglalkoztató, több száz négyzetméter alapú épületben székelő komoly cég. És nagyon jó fejek és rugalmasak és olcsón dolgoznak. Még az én Photoshopos ákombákomjaimat (mert műszaki rajzolni nem tudok) is kibogarászták és kedvező áron megcsinálták nemcsak a tetőt, hanem egy csomó egyéb vicik-vacakot is.

Pali bácsi csavaros megoldása

Hajlított, hegesztett
ez a kép már később készült, a deformáció magyarázatát lásd alább

A képen jól látszik a régi és az új közötti különbség. A csavarok megszűnése mellett új lukak keletkeztek. Most az alul balra lévő luk lesz az izgalmas, oda egy kis fiókot akartam beépíteni, ami gombnyomásra előjön illetve visszamászik. Ebben lennének a kábelek, megszüntetve a jelenlegi okádék állapotot.
Nade honnan szüljek én ilyen fiókot? Egy sima, átalakított CD-fióknak magasságilag se nagyon van hely, a mélységét erősen korlátozza a fölötte, ferdén helyezkedő ventis kütyü, a szélességét meg az a tény, h a vízhőmérséklet mérőt már olyan jól oda képzeltem. Szóba került persze a laptop CD, de ez se jött be, méretben még csak-csak, de jót venni felesleges pénzkidobás (és utálok ép dolgokat tönkretenni), megfelelő rosszat találni, ami ráadásul saját gombra nyílik túl macerásnak tűnt. A feladat tehát az, hogy egy CD meghajtó mechanikáját kiemeljem és a CD-tálca helyére egy sima fiókot szerkesszek.
Én kis naiv…

Az áldozati CD meghajtó

Amikor szétszedtem a meghajtót kiderült, hogy semmi nem olyan egyszerű, mint ahogy én hiszem. A motort, a fogaskereket és az ékszíjat még csak-csak kiveszem, a Dremel ügyes és levágja a fogaslécet is, de az elektronika beépítésére esélyem sincs. Sebaj, lett kapcsolási rajz meg spéci gomb kettő. Egyikkel kinyit másikkal becsuk. Még jó, hogy ezt lecsekkoltam, mielőtt megcsináltattam a tetőt, így lézerrel és pontosan lett lukhelyem is. De hogy legyen megoldva a fiók iránytartása?

Több megoldást kipróbáltam:
-Először két, az alapra fúrt fa léc közé szorítottam egy, a fiók aljába fúrt csavart. Kiröhögött, kilökte oldalt. FAIL.
-Fogtam egy fém lapot, amelynek a közepén volt egy 3 mm-es járat, ezt rátettem a sínekre, a járatba került a fiók alján lévő csavar. Elfordult jobbra. FAIL.
-Jött több csavar, hogy legyen tartás. Ezt is elforgatta, kilökte. FAIL.
-Oké, felejtsük el a barkácssíneket, jöjjön az OBIból egy 30 cm-es csapágyazott sín. Ezt nem dobja ki, ellenben meg se bírja mozdítani. FAIL.

Itt kiborultam és feladtam. Felhívtam Szilárdot, aki egy zseni és mellesleg elekroműszerész, ő végül egy ablaktörlőhöz hasonló tolómechanizmus és egy nagyobbacska szervomotor segítségével megoldotta a feladványt. Az ő meglátása szerint az alapötletem jó volt, csak nem volt elég mély a fogasléc és fogas kerék, hogy elviselje a súlyt – nem tudom, mennyire igaz, de a lelkemnek jót tett..

Az alapfelállás a kismotor, az ékszíj, a két kapcsoló, és persze a sín

Hiába a fém sín a fióknak, az ügyesen átvezett ékszíj és a CDből kiemelt meghajtás

A Szilárd-féle megoldás

A fém keretben lévő fa alap épp becsavarozható egy FDD meghajtónyi helyre, a fiók hátulsó része a szervó felől előrenyúló (sárga-kék matricás) rúdhoz rögzítődik, előrébb pedig a középen, a fán fekvő gördülősínhez.

Csekély vigasz, hiszen ezen a ponton már csak egy projectmanager voltam - eleve a kapcsolási rajzhoz is Szilárd segítsége kellett, lévén én ehhez se értek…
De legalább lett egy működő fiókegység, amit sikerült beépíteni a tetőbe, amire Ákos időközben felhegesztette a belső tartó konzolt.

Ventikütyü a helyére, tető fel – és FAIL.
A tető 3 mm-es keskenyebb a szükségesnél. Nem Darth Veder volt pontatlan, hanem én mértem el valahogy. Sebaj, a ventikütyü méretét is elmértem, így helyére rakni ugyan lehetett, de onnan kivenni már csak Dremel-el. Legalább nincs vita, újra kell csináltatni. Addig jó lesz ez, szépen benne vannak a drótok és … FAIL – túl alacsony a fiók, ha elfordul valamelyik kábel feje, beleakad… Tehát jöhet új fiók is, átrendezem a gombokat – még jó, hogy magát a mechanizmust nem kellett bántani.

Javított és a javítandó

A legújabb tetőt kabalából nem fújtam le, mint az elődeit - úgyis megy fényezőhöz - de addig húzódozik a dolog, hogy némi felületi rozsda kiütött rajta. A jobb oldali tetőből ki kellett vágni a korábban behegesztett kereteket, hogy átkerüljenek az újba, azért a deformáció.

Jelenleg tehát az van, hogy mechanikailag kész a tető és a fiók, mindenki boldog, de még sose volt a helyén, a gép több, mint egy éve a ház nyers vázában zúg... Ugyanis nem akarom összeszerelni csak azért, hogy a vízhűtés és a fényezés miatt újra meg újra szétkapjam. De már nem sokáig, elvileg már semmi olyan nincs előttem, amit ki kéne találni, le kéne gyártani, amihez mesterembert kéne találnom, szerszámot kéne kerítenem, hogy a 3 perces munka 3 hónapig húzódjon.

A következő részben (remélem) bemutatom az egyedi egyedire tervezett, de sajnos döntően gyári vízhűtésemet. :D