Sokak szerint a szerelem egyszerű érzés: vagy van két ember között, vagy nincs. Ezek az emberek tudják, hogy csak az igazi szerelem nem múlik el. Ha nem teszünk elmúlása ellen, nem élesztgetjük újra és újra: hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk. És ez nem szerelem. Hiszen, ha az ember szerelmes, ezt az érzést megpróbálja minél tovább megőrizni. Megőrizni pedig csak úgy tudjuk, hogy ha gondoskodunk róla, fontosnak tartjuk, féltjük, és teszünk érte. Általában az ember csak az ilyen dolgokat becsüli meg. Ez az érzés pedig igényli az ilyesfajta gondoskodást.
Egy idő után jönnek a gondok és problémák, nehezebbé válik otthagyni a hobbit, hogy kapcsolatunk mélyebbé váljon. Ha ezeket túléli az egymás iránti tisztelet és szeretet, akkor tényleg párkapcsolatról és szerelemről beszélünk. Viszont a bizonytalanság marad, reményt csak a boldogságból és a pillanatnyi szeretetből tudunk meríteni "Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked, de a kezedet fogom s őrizem a szemedet." Csinszkával való szerelméről írta Ady Endre 1916-ban. Bár 6 évvel előbb eléggé nyomott és nem túl felhőtlen hangulatban írt Lédával közös románcáról: "Rózsakoszorús ifjak leányok rettenve néznek egy fekete párra." Ady versein keresztül betekintést nyerhetünk érzelmi életére. Láthatóan két életét meghatározó nő: Léda és Csinszka, más-más érzést keltettek benne. A Léda-versek inkább a nő és férfi egymásért és egymás ellen folytatott harcát mutatják be, míg a Csinszka-versek megnyugvást és és harmóniát sugallnak. Ady 1909-ben egyik nem a szerelemről szóló versében említést tesz a szerelemben lévő ellentétről: "Tied vagyok én nagy haragomban, nagy hűtlenségben, szerelmes gondban szomorúan magyar." Harag, hűtlenség, gond. Nem férnek össze a szerelemmel. Sőt, a hűtlenség az ellentéte.
De szerencsére nem mi döntjük el mikor válik ez az összetett és bonyolult érzés az életünk részévé. De sajnos azt sem mi döntjük el mikor tegyük túl magunkat a fájó szerelmen. Már ha ez lehetséges. "Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön". Írta Juhász Gyula 1926-ban; érezte rengeteg ember; érzik ma is sokan; és remélhetőleg mindenki fogja valamikor. A szerelem összetett érzés, így változatos és megunhatatlan!