Az iraki háború egy katona szemével

10 éve szállta meg Irakot az USA. Interjúalanyom egy amerikai veterán, Anthony Carrington tizedes volt. – írta: Kasza08, 11 éve

2013. március 19-én volt kereken tíz esztendeje, hogy a második öbölháborúnak is nevezett iraki harcok megkezdődtek. A megszállás okai máig vitatottak, hivatalos indokok nincsenek. „Felderítési adatok semmi kétséget nem hagytak az iránt, hogy az iraki rezsim továbbra is birtokolja és elrejti a valaha is kifejlesztett leghalálosabb fegyverek több válfaját.” – George W. Bush.
Az invázió után nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvert, így csak olyan indokokat említettek, mint például a szabadság és a demokrácia terjesztése, vagy az iraki nép felszabadítása.
Anthony Carrington tizedest kérdeztem, hogyan élte meg a XXI. század első nagy nemzetközi konfliktusát.

Sok gyermek szeretne rendőr, tűzoltó vagy katona lenni felnőttkorában, de aztán másfelé sodorja őket a szél. Ön hogy volt ezzel?
– Sok minden akartam lenni. Az felsoroltak közül az összes. Még pilóta is, aztán kinőttem ebből. Sosem jutott eszembe, hogy csatlakozzak a hadsereghez, a tizenegyedik osztályig. Toborzók jöttek az iskolánkba és azt gondoltam, a hazámat szolgálni a kötelességem.

A családja támogatta a kivonulását? Volt esetleg barátnője, menyasszonya, akit itthon kellett hagyni?
– Teljes mértékben támogattak. Én harmadik generációs katona vagyok, a nagyapám a II. világháborúban és Koreában is szolgált.
Akkoriban szingli voltam.

Milyenek voltak a mindennapjai? Mi volt kint a feladata?
– Hosszú, forró napok nyáron, fagyos esték télen. Mindenfélét kellett csinálnunk. Nem nagyon emlékszem, pontosan miket.

Csak nagy vonalakban: civileket védtek az utcán? Bombákat hatástalanítottak?
– Nem, nem, mi csak gyalogság voltunk, a bombák hatástalanítása nem a mi dolgunk volt. Nem voltunk szakosítva, tettük amit ránk bíztak.

Mit tud csinálni a katona a szabadidejében?
– Attól függ, hol van az ember. Néhány bázisnak semmije sincs. Mi körben ültünk, beszélgettünk, kártyáztunk, könyvet olvastunk, vagy a személyes kedvencem: aludtunk. A nagyobb bázisoknak volt telefonjuk, internetjük, és filmet is tudtak vetíteni.

Mi volt a legveszélyesebb szituáció, amiben része volt?
– Sosem voltam a közúti tisztogatások kedvelője. Egyszer egy pokolgépet kellett megkeresnünk. Mire megtaláltuk kiderült, hogy addigra kb. háromszor-négyszer átsétáltam rajta.

Hogyan lehet együttélni nap mint nap a halál közelségével?
– Mindent megteszünk, hogy ne gondoljunk rá. A feladatra koncentráltam, védtem a bajtársaim hátát s ők az enyémet.

Mi volt a legszörnyűbb dolog, amit láttak/tapasztaltak?
– Kioltottunk három életet egy bombázás közben. Mármint én akkor nem voltam ott, csak a rohamosztagosok után. Borzasztó volt, rengeteg vér és testrészek mindenfelé.

Civil, lázadó vagy katona életek voltak?
– Civil, ahogyan a legtöbbször.

Vannak rémálmai?
– Több, mint amennyit meg tudok számolni. De erről inkább nem szeretnék beszélni.

Vesztett el valakit Irakban?
– Igen, elvesztettem néhány barátomat.

Ki hiányzik a legjobban?
– Mind közül. . . Dave. Nagyon közel álltunk egymáshoz.

Ő gyermekkori barátja volt?
– Nem, a seregben ismertem meg. Együtt járőröztünk, meg ilyesmi.

Chris Hedges író szerint "a háború drog". Ez igaz?
– Néhányunknak igen. Ha tehetném, gondolkodás nélkül visszamennék szolgálni.

Érdekes. A legtöbb ember azt gondolná, örülnek, hogy túlélték a háborút.
Bátorkodom minden katona nevében beszélni, akiket ismerek. Élet és halál kötelén egyensúlyoztunk minden nap. Olyan pörgést ad, amit semmi más.

Mivel foglalkozik civilben? Jelenleg van munkája?
Most éppen munkanélküli vagyok. Szakmám sincs, a gimnázium elvégzése után egyből a seregbe mentem.

Zárásképpen: Ugye a hadsereg nem talált semmilyen tömegpusztító fegyvert. Kijelenthetjük, hogy a háború szükségtelen volt?
– Nem, nem volt szükségtelen, még akkor sem, ha nem találtunk semmi tömegpusztító fegyvert. Elkaptunk egy gonosz diktátort és az ő rezsimjét. Úgy érzem, az irakiak jobban jártak azzal, amit mi elértünk. Megvédem George W. Bush döntését, amíg csak élek.

2011. december 15-én az utolsó amerikai katona is elhagyta Irakot. A veszteség kilenc évi háború után 150 ezer civil (201 nem iraki) és 30 ezer iraki katona. Az Egyesült Államoknak 4500 katona életébe és 3000 milliárd dollárjába került.

(YouTube) Tűzharc Ramadiban, Irakban

Kapcsolódó linkek:
Egyesült Államok hadseregének hivatalos oldala